Kert és karám: Március közepe: elkezdődött!

Dolgos hétvégém volt. Sajnos, nem a kertben, hanem a házban. Nagyon-nagyon ráfért már egy alapos takarítás. Az az igazság, hogy kicsit lassabban megy a munka az egyre növekvő hasméretem miatt, de igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból. Szombaton egyedül voltam, mert a gyerekeket elvitte a mama még péntek délután, hogy nyugodtan tudjak rakodni, Rocker meg esténként tudja írni a szakdolgozatát.

Szombaton nekiestem hát a háznak. Előtte azért kipróbáltam egy új receptet. Hajdinaturmixot készítettem (angolul buckwheat parfait-ként lehet erre rákeresni, nem tudom, magyarul hogyan hívhatnám). A receptjét beírtam az Ízőrző nevű gasztroblogomba, IDE. Szerintem érdemes kipróbálni így, nyersen fogyasztva a hajdinát még annak is, aki idegenkedik a hajdina jellegzetes szagától és ízétől (ami főzés hatására jön elő). Sokáig mi sem szerettük a hajdinát, de most már van néhány recept, amit kipróbáltam és ízlett az egész családnak. Hajdinalisztet is tartok otthon, abból sok izgalmas süteményt készítettem már (keverve más gluténmentes lisztekkel). ITT találhatók a hajdinából készült ételek, ITT pedig azok, melyekbe hajdinalisztet (is) tettem.

Szombaton tehát takarítottam, pucoltam a lakást, ahol értem. Estére, mire Rocker hazaért az egyetemről, egy gyors vacsorát főztem: lecsót. Nyáron tettem el jó sok üveggel, így most csak hagymát kellett párolnom hozzá, megfűszerezve egy kis mangalicaszalonnával és kolbászdarabkákkal. Házi kovászos kenyeret ettünk hozzá.

Vasárnap folytattam a takarítást, Rocker pedig újabb szénát vett a kecskéknek. Ezúttal sikerült olyat venni, amit időben kaszáltak, amit fedett helyen tároltak és nem utolsó szempont, még a kecskéinknek is ízlik. Utána jött a földmérő, majd végre nekiállhatott Rocker a melegháznak. Már nagyon-nagyon időszerű volt az elkészítése. Végül vasárnap nem lett kész vele, de hétfőn munka előtt megcsinálta, így most már melegedhet benne a föld. Remélem, ez a fólia is kibír majd 3-4 évet úgy, ahogy az előző is. Vetni kellene már nagyon és a lemosó permetezést sem tudta még megcsinálni (igaz, ősszel volt egy, de tavaszit is szerettünk volna).

Vasárnap volt egy kis időm, hogy kimenjek körülnézni a kertben. Szépen növöget a sóska és a spenót. Kibújt már az ősszel elduggatott fokhagyma is. A saláták nem nőnek, valószínűleg már nem is fognak, így azokat újra kell vetni. A metélőfokhagyma és erdei fokhagyma is nagy már, a fűszereim is zöldülnek: a rozmaring egész télen, még a mínusz 20 fok ellenére is gyönyörűen virít, de zöld már a kakukkfű és az oregánó is (ezen meg is lepődtem, mert múlt héten még semmi nem volt). Tavaly 4 tő rebarbarát palántáztunk. Ebből kettő maradt meg. Kicsit szomorú vagyok, de majd veszek magot és ültetek újat.

Megkaptam a földhivataltól is a hivatalos értesítést: földművesként regisztráltak. Most már aztán tényleg vásárolhatnám a földeket, ha lenne miből és persze, ha lenne mit. A novemberben beadott pályázattal kapcsolatban még nincs hír. Úgy gondolom, hogy 2-3 hónapig még nem is lesz. Ez nagyban megnehezíti a tervezést, hogy merre indulhatunk tovább, mire számítsunk, hogy osszuk be időnket és pénzünket, hány és milyen jellegű vendégházunk lesz stb.

Nekem még 2 hét van hátra a munkából, utána szabadságra, majd szülési szabadságra megyek. Megmondom őszintén, már nagyon várom, hogy végre újra otthon legyek a gyerekekkel. Szeptemberben jöttem vissza dolgozni, de ez a néhány hónap maga volt az örökkévalóság. Nem kaptam feladatokat, amit kaptam, az sem volt nagy kihívás. A feladataim komolyságát mutatja, hogy helyettem egy diákot vettek fel (heti 2,5 napra). Személyes ellentétek is megjelentek, így azt hiszem, mindenkinek sokkal jobb lesz külön. Most éppen az irodában ülök, gyönyörűen süt a nap, szép szélcsendes idő van és a kezem-lábam bizsereg, mert mennék már ki, mennék a kertbe, vetném a magokat, aztán meg izgatottan nézegetném minden nap, mikor bújnak már ki a kis növénykék.

A héten újra belevetem magam a sajtkészítésbe. Vagyis először túrót kell készítenem, mert Gergőnek már megígértem a lenyomkodott túrót, amit annyira szeret (receptje ITT). Borbás Marcsi egyik műsorában láttam a receptet, amit természetesen ki kellett, hogy próbáljak. Tudni kell, hogy a fiam nem eszi meg a túrót nyersen, na, de ezt a lenyomott túrót egyből megkóstolta és meg sem várhattuk, hogy érjen néhány napot. Pannival megeszegették. A hét végére több lesz a kecsketejünk is, mert elkezdődik a kecskék elválasztása. Éjszakára külön zárjuk őket, így reggelente már három kecskét tudunk fejni. És persze a leendő tyúkjaink helyét is elő kell készíteni. Nagyon izgalmas!

Nem fényképeztem, de az idén már ettünk zsázsát. Az első adag még az ablakban kelt ki, a második már a meleg teraszon. A paradicsom-és paprikapalánták is mind kikeltek és idén a batáta is hamar, 2-3 hét alatt kicsírázott és hatalmas leveleket növesztett (tavaly ez nagyon lassan ment, már szinte fel is adtam, mikor végre megjelentek a levelek). Idén majd jobb helyre ültetjük a batátapalántákat (napfényes helyre), így ősszel biztosabb lesz a siker.