Juhúú, újabb elsők

Már lassan 10 éve kertészkedünk, tavasszal vetjük, nyáron szedjük, esszük és eltesszük, télen élvezzük a nyár ízeit, de még mindig olyan nekem a szezon kezdetén elsőként leszedett saláta, az első borsó, az első uborka, paradicsom és sorolhatnám, mintha ez lenne az első év, hogy ilyen élményekben részesülünk. Már írtam, de most is elmesélem, hogy nekem olyan izgalmas lesni, hogy az elvetett mag kicsírázik-e, figyelgetni (bár mostanában kevesebb erre az idő), hogy mekkorát nő egy-egy növény egyik napról a másikra és aztán várni a termést.

Ma felszedtem néhány karalábét, mert időszerű volt. A nagy eső után meg is repedt némelyik. Vacsorára pedig leszedtük az első kis uborkákat is és ahogy nézem, a borsóval sem kell már olyan sokat várni.

A mai ebédünk nagyon egyszerű, szerény, mégis fenséges és ízletes volt. A frissen felszedett karalábét azonnal kirántottam. Szedtem a kertben friss kaprot, azzal ízesítettem a tejfölös-kecskejoghurtos-fokhagymás mártogatót. A sajtkészítés után maradt savó, abból pedig palacsintát sütöttem, amit most házi baracklekvárral ettünk. Jól is laktunk.

A recept egyébként ITT található a rántott karalábéhoz és ITT a tojásmentes palacsintához.

Szoptatás leszokás

Mióta elválasztottam a gödölyéket az anyáktól, általában mindenféle trükköt kell bevetnem, hogy az ólban is külön tudjam zárni azokat. A kis foltossal nincs gond, nagyon emberbarát, oda jön, ugrál rajtam, akkor fogom meg, amikor akarom, úgyhogy fejés, abrakolás után általában meg is fogom, és bevágom a kicsik helyére. Ám Dzsodzsó lánya nem ilyen, az az anyjára ütött, úgyhogy igyekszik az emberektől minél távolabb lenni, lehetetlenség megfogni. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy kinyitottam a kaput, hagytam elég helyet, hogy ki tudjon szaladni az anyjához, és jó reflex és ügyesség segítségével elkaptam a hátsó lábát. Ez kétszer jött be, kétszer nem sikerült elkapni, és többször nem is mert kiszökni, amíg a kapunál voltam. Aztán jött az, hogy bezártam az anyát az ólba, és az ajtaját csak annyira hagytam nyitva, hogy a kis gida éppen beférjen, aztán a kellő pillanatban beszorítottam a nyakát az ajtóhoz, és így fogtam meg. Azonban a második után már Dzsodzsó sem akart bemenni az ólba. Természetesen elkapni azt sem lehet, akár a gidáját.

A legutóbbi próbálkozásom az volt, hogy a kapuban guggolva játszottam a kis foltossal, és vártam, hogy közelebb jöjjön a másik is, hogy csellel elkaphassam. Azonban így még nem sikerült soha elkapnom. Ellenben azt vettem észre, hogy Foltos gidája nem akar az anyjához rohanni, inkább rajtam ugrál, kaparja a nadrágom a kis patájával, lökdös, egy szóval velem játszik. Még akkor is, amikor teljesen szabad utat engedtem neki, nem tartottam vissza. Aztán tettem egy kísérletet, hogy félreálltam, és hagytam, hogy átjöjjön a nagyok térfelére. Ugyan megtalálta az anyját, összeszimatoltak, de meg sem próbált szopni a tőgyéből sőt, sokszor ott is hagyta. Bezzeg a kis barna... Ahogy módja van az anyjához férkőzni, teljes erőbedobással szopni kezdi. Sajnos néha csak úgy tudom megfogni, hogy hagyom, aztán mikor mindketten az ólban vannak, a szűk helyen én vagyok az esélyesebb, úgyhogy ott már könnyen elkapom. Eddigre viszont 3-4 deci tejet is leszív, ami a reggeli adagból bizony hiányzik.

A terv az, hogy valami zsilipes rendszert alakítok ki az abrakoltatáshoz, fejéshez, hogy csak be az ólba tudjon menni mind, ne kelljen fogócskázni. Egyszer talán lesz rá időm...

Özönvíz előtt és után

Tegnap reggel kicsit körbenéztem a kertben, aztán elindultunk egy hosszú útra az ország déli részébe (Bárdudvarnokra, Szombathelyi Tiborhoz). Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, de mikor már autóztunk haza, akkor otthonról szóltak, hogy ömlik az eső és talán jég is esik. Szerencsére csak egy kevéske jég esett, eső viszont rengeteg. A kocsifeljáróról kimosta a kavicsot, a kert pedig úgy néz ki, mintha kiöntött volna egy kis folyócska. Nem nyújt szép látványt most a kert és ráadásul ma délután megint kaptunk egy jó adag esőt (persze, most, hogy írom ezeket a sorokat, már megint süt a nap).

Most már szinte mindent kipalántáztunk illetve az elvetett magok kikeltek. Sajnos az eső előtti nap vetettünk még pár zöldséget, azokat valószínűleg újra el kell majd szórni.

Nemsokára szedhetem a karalábét és a borsót. Salátákból sincs hiány és a fóliában lévő uborka is virágzik, mi több, a kiültetett paradicsomok némelyike és a patisszon is. Láttam már néhány kamillát is virágozni, úgyhogy lassan kezdhetem annak a gyűjtögetését is. Szerettem volna akácvirágot szedni, hogy télire legyen belőle tea, de az eső megelőzött. Remélem, a bodzáról nem maradok le (nálunk, a kert végében éppen csak most kezdett virágozni).

Ami a kecskéket illeti: adják a tejet szépen, hol többet, hol kevesebbet, de nagyjából ugyanannyi tej jut minden napra, azaz körülbelül napi 6 litert. Mindig mást készítek a tejből: feta sajtot, krémsajtot, túrót, félkemény sajtot, friss, fűszeres sajtot, grillsajtot vagy joghurtot. Egyszer próbáltam a "kecskenyicát" (parenyica kultúrával készül) is. Isszuk is a tejet, a gyerekek és Rocker tőgymelegen, pasztőrizálás nélkül, én csak pasztőrözve. A sajtkészítés melléktermékeként előszeretettel fogyasztjuk az édes tejsavót, a savanyúbb savót pedig mindig visszük a kecskéknek (vízzel felesben hígítva kapják). A zsendice (vagy lecsepegtetve az orda) a másik nagy kedvencünk. Abból nincs sok, úgyhogy mindig nagy becsben tartjuk. Boltba nagyon ritkán járunk most, hogy egyre több zöldségünk terem és kaptunk ajándékba sok-sok cseresznyét is, na, meg itt a sok házi tejtermék, a kenyeret magam sütöm, szinte tényleg csak néhány alapanyagra meg papírárura van szükségünk. Tejföl helyett legutóbb már a joghurtomat használtam, teljesen jól illett az ételhez.

Az első kaszálás is megvolt már. Kinéztünk egy szép, száraz, napos hetet, akkor lekaszáltattuk a füvet, meg is száradt, így pár nap múlva össze is szedtük. Mindet nem sikerült még beszállítani a szénatárolóba, így fóliával letakarva várják sorsukat. Mivel nem volt segítség, ezért érdekes látvány lehettem, 39 hetes terhesen én segítettem vasvillával pakolni a szénát. Jó kis torna volt, mit ne mondjak.

A pályázattal kapcsolatban semmi hír, sőt, azt olvastam valahol, ne is várjuk, hogy ősznél, de az is lehet, hogy jövő tavasznál előbb egy "igen" vagy egy "nem" választ kapunk. Így tehát én már nem is számolok ezzel a lehetőséggel, saját erőből kell megoldani, hogy május 1-jén az egyik vendégházunk megnyisson. Rengeteg ötletem, tervem van ezzel kapcsolatban és folyton gondolkodom, mivel lehetne még feldobni a vendégházunkat, hogy jól érezzék magukat a vendégek.

Hogy egy kis recept is legyen. A sóskaleveleket már nagyon időszerű volt leszednem. Mára sóskás pitét sütöttem, holnapra pedig vöröslencse fasírt lesz sóskakrémmel és kölessel. A receptek megtalálhatók az Ízőrző nevű blogomon, ITT és ITT és egy sóskás összefoglaló ITT.

Néhány fotó, amit még az "özönvíz" előtt készítettem:

Rozmaring csupa virágban.

Zsálya

Felirat hozzáadása

Paradicsom

Csipkerózsa

Uborka

Cékla

Egres

Lóhere

Kamilla

Málna

Ribizli (korábbi, nagyobb szemű)

Ribizli (kisebb szemű, később érik, de finomabb a másiknál)

Pak choi (bordáskel)

Idén megint kipróbáltunk néhány újdonságot a kertben. Az egyik a pak choi (bok choi), más néven bordáskel. Főleg a távol-keleti országokban termesztik és fogyasztják, pedig itthon is könnyen termeszthető. Ehető a levélnyele és a levele is. Van, ahol uborka módjára savanyítják is a levélnyeleket és úgy láttam az interneten barangolva, hogy inkább párolva fogyasztják, nem nyersen.

Az íze: valószínűleg már korábban el kellett vagy lehetett volna kezdeni a szedését, mert már jó nagyra nőttek a levelei. A nagy leveleket és levélnyeleket kóstolgatva arra jutottunk, hogy van egy erőteljes, kissé csípős íze, de a belső, kisebb, zsengébb levelek nem ilyen erős ízűek. Nyersen fogyasztottuk, ízesítés nélkül, így még nem tudom, hogy párolva mennyire változik majd az íze. Nekünk ízlik, így jövőre valószínűleg megint vetünk, mert színesíti a kínálatot. Ha lesz kipróbált recept, akkor azt is megosztom itt és az Ízőrző nevű gasztroblogunkon is. Ma csak natúr ettük az ebédhez, ami történetesen egy szalonnás-kolbászos-túrós köles volt, sütőben kissé átsütve (recept ITT)

Ami a termesztését illeti, mindenhol azt írják és magam is azt tapasztaltam, hogy gyorsan kicsíráznak a magok. Ebben a bejegyzésben már írtam egy keveset a pak choi-ról. Én palántának vetettem tavasz elején (melegágyba), majd, mikor megnőtt és az idő is melegebbre fordult, kiültettem. Közben olvastam, hogy nem is lett volna muszáj palántázni, mehetett volna rögtön a helyére. Több helyen olvastam, hogy a csigák nagyon szeretik. Nos, a külső levelei kissé lyukacsosak lettek nálam (gondolom, a földi bolha miatt), de ezen kívül semmi különöset nem vettem észre, szépen fejlődik mindegyik és nem látok csigát körülötte.

Az agrofórumról egy idézet a pak choi termesztéséről:

"Egyéves, mérsékelten hidegtűrő, rövid tenyészidejű (30-55, ill. 45-65 nap), nem fejesedő, mustárra (mások szerint levélnyél zellerre) emlékeztető ízű káposztaféle. Megvastagodott, a teljes levél hossz felét kitevő levélnyele és levéllemeze egyaránt fogyasztható. Méret és szín vonatkozásában rendkívül változatos megjelenésű, vannak hosszúkás és tömzsi változatai, színük lehet zöld, fehér és aranyló. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne, de kalciumtartalma is említésre méltó.

Termesztésére a 15-20 °C hőmérséklet az ideális, víz- és fényigénye nagy. Rövid tenyészideje és mérsékelt hőigénye miatt mind elő, mind utóterményként előállítható. Helybevetéssel szaporítják erre a mérsékelt égövön mind áprilisban, mind augusztusban sor kerülhet. A fajta habitusától függően 35-75 cm sortávolságra, 2 cm mélyre vetik, a magvak 7-10 nap múlva kelnek ki. Amikor a kikelt növények elérik a 10 cm-es magasságot 15-25 cm tőtávolságra egyelni kell. A termesztés során a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a csigák kedvelik, és az ellenük való védekezés szinte megoldhatatlan. Szedése a kelés után már 30 nappal megkezdhető (baby leaf), de van, ahol 45-75 naposan szedik, ekkor már teljes méretű és félérett állapotban van. A bordás kel kiskertekben egy évben egymás után akár háromszor is termeszthető. Nagyon rövid idő alatt előállítható, értékes táplálék, tavasz végén és ősszel jelent friss zöldség kínálatot, amikor a legszegényesebb a választék. " 

Kecske(sajt) salátával és egy kis traktoros

A Vereb Vitéz napja után elugrottam én is a kecskéinkhez. Így vártak a kerítés mögött:

Ők a kicsik, a lányok, Lili és Boró (villanypásztorral elkerítve, külön területen töltik a napot):

Fejés előtt.

Ezek a képek itthon készültek:

Szedtem egy kis salátát vacsorára (madársaláta, római saláta és lollo saláta).

Most már van muskátli a műhely ablakában is.

Műhely, ami régen istálló volt.

Lányom traktorozik.

Egy tökéletes reggeli: házi grillsajt, a kertből szedett salátákkal, hagymával, itthon sütött kovászos tönkölykenyérrel. 

Vitézségek

Május 13-án, szombaton tartotta Vereb a Vereb Vitéz emlékére rendezett ünnepnapot, azaz a Vereb Vitéz napját. A gyerekek a mamánál voltak, Rocker az egyetemen, így, mivel egyedül voltam itthon, gondoltam, elnézek kicsit és készítek néhány képet. Délelőtt, mikor a felvonulás zajlott, akkor még esett az eső, de délutánra már gyönyörű időnk volt.

Röviden, hogy miről is szól ez a rendezvény:

"Vereb és Lovasberény közötti út mentén, az út árkában, 1853. május 9-én egy honfoglalás kori sírt tártak fel...A sírban az öv és a lószerszám aranyozott ezüstből készült veretei mellett 12 darab átlyukasztott ezüstpénzt is találtak...Ezek szerint vitéz atyánkfia 12 hadjáratban vett részt honfoglaló őseink portyázásaiban, s ezek a pénzek a zsoldként illetve zsákmányként szerzettek egy-egy darabjai voltak."

A programról:

Délelőtt lovas és gyalogos felvonulással indult a program. A Pogánykőhöz és az emlékkapuhoz gyalogolt a menet, melyen részt vettek: a Pentelei Szittya Íjászok, a Szent Benedictus Borlovagrend, a Vata Törzs, a Geszterédi Aranyszablya Társaság, a Lovasberényi lovasok, a Szent László Társaság (1861) és a rendezvény látogatói, helyi lakosok, vendégek. A helyszínen a polgármester megnyitotta a rendezvényt, valamint néhány beszéd is elhangzott.

Ezután visszasétált a menet a Sportpályához és kezdetét vette az ünnepség, ahol volt íjász bemutató, élő népzene, néptánc, asszonykórusok, iskolások műsora, játszóház, kosaras körhinta, mesterségek bemutatója (bronzöntő, ötvös, bőrműves, nyeregfaragó, és szíjgyártó mester), ezen kívül helyi és kistérségi kézműves termékek vására, valamint kecske-és birkasütés. Belépődíj nincs a rendezvényen.