Megvagyunk :)

Sajnos nem volt időm két helyen is vezetni a Kert és karám oldalunkat, így továbbra is a Facebookon lehet minket követni a Kert és karám, a Torkos Porta és az Ízőrző oldalunkon (illetve az Instagramon is a Torkos Porta és az Ízőrző nevű oldalainkon). Tervezem egyébként, hogy visszatérek ide is, mert ki tudja, egyszer vége lesz a Facebook világnak és akkor oda az összes bejegyzésem. Arról nem beszélve, hogy egy blogban visszakereshetők az írások, hiszen itt használhatok tárgyszavakat is. Meglátom, hogy lesz időm, mert nagyon sok energiát vesz el a fent nevezett oldalak írása is.

Október, november és december

Időhiány miatt ide nem kerültek fel az őszi bejegyzések. Hamarosan pótlom, addig is a Facebook oldalunkon, ITT, megnézhetitek a képeket és olvashatjátok a rólunk szóló történeteket.

Szeptemberi összefoglaló

Szeptember 10., vasárnap: 
Szombatra terveztük, de mivel sok idő elment délelőtt a kecskéknél (Szilárdot, a bakot, most engedtük fel a lányokhoz), ezért vasárnapra halasztottuk a szüretet. Szerencsénk volt, mert szép időt fogtunk ki a szőlőszedéshez. A gyerekek is végig ott voltak, örömmel segítettek. Egy rövid időre még Csabi is velünk tartott élete első szüretére és természetesen Maci is végig kísérgetett minket. A szokásos szüreti sütemény, a schiacciata sem maradhatott el. Amilyen egyszerű, olyan finom. Nehéz megállj parancsolni, képes lennék egymagam egy hatalmas tepsivel elfogyasztani. Sok hozzávaló nem kell hozzá, csak liszt, víz, kevés só, cukor, olaj, friss rozmaring és persze szőlő. (Ez egyébként egy hagyományos toszkán szüreti sütemény, de mivel 7 éve már én is minden évben megsütöm, ezért kijelenthetjük, hogy nálunk is hagyományos sütemény ősszel ez a szőlőlepény.) A mustból és a szőlőből elcsentem egy keveset, abból tettem el egy kis szőlőbefőttet és mustot télire. Estére mindenki jól elfáradt, de úgy gondolom, egy remek nappal zártuk a hetet.
***
A szőlős sütemény (schiacciata) receptje a blogunkon megtalálható, itt. 

Szeptember 13., szerda: 
Szilárd szombat óta bent lakik a lányoknál. Körülbelül novemberig élvezi a társaságukat, utána visszakerül a bakszállásra. (A két kicsit ideiglenesen áttettük az ő helyére.) Közben a tej egyre apad, amit nagyon sajnálok, mert olyan jó volt saját állataink tejéből készült sajtokat, joghurtot, túrót enni. Túrót, krémsajtot, fetát és grillsajtot tettem el télire, de érlelt sajtból nem tudtam eleget készíteni, így télre keresni kell valakit, akitől tehéntejet vehetnénk, hogy egyrészt gyakoroljam a sajtkészítést, másrészt, hogy legyen mit ennünk.

Szeptember 15., péntek: 
Érik a körte. Tegnap szedtünk két ládával (a kevésbé éretteket, mert utóérő, így jól tárolható), továbbá folyamatosan aszalom a napkollektoros aszalónkban azokat, melyek lepotyogtak és jó érettek, valamint lesz körtelekvár is a legérettebbekből. A fa hatalmas, létráról szedni lehetetlen. Egy speciális körteszedővel tudjuk csak levarázsolni a fáról a körtéket. Ez hatos gömbvasból készül, melyet hajlítógéppel hajlítottunk meg, végül egy 4 méteres lécre erősítettük és egy textilzsákot varrtunk rá.

Szeptember 16., szombat: 
Mirabolán/fosóka/potyóka/ónabóna...idén már én is elteszem télire. Nyár közepén (édes) lekvárt főztem belőle, most pedig egy grúz fűszeres szósz volt a kiválasztottam. Az a jó ebben a gyümölcsben, hogy semmit nem kell tennünk a fával, nem beteges, nem kényes és bőségesen terem. Tömött sorokban, mint egy füzér, az összes ág tele van apró szilvával. A legjobb, hogy a gyerekek is, még a válogatós is, szívesen eszi ezt a szilvát. Recept itt található. 

Szeptember 25., hétfő: 
Lassan elköszönhetünk a szeptembertől is. Ilyenkor mindig kicsit elszomorodom. Annyira szeretem a tavaszt és a nyarat! Már most hiányzik. Ugyanakkor, azt hiszem, idén kivételesen azért nem bánom, ha jön az a tél. Sűrű volt a program júniustól idáig és még mindig jut minden napra valami teendő a kertben vagy eltevés terén. A kecskék még adnak tejet, igaz, már kevesebbet, de azért tudok készíteni kisebb sajtokat, túrót és a gyerekeknek is jut tej reggelire, vacsorára. A legutolsó adag tejből rengeteg túró lett, nagyon jó volt a kihozatal. A spájz és a mélyhűtő tele van (nagy megkönnyebbülés ez nekem és úgy érzem magam, mint egy futóverseny végén a versenyző). Most már csak a gyökérzöldségek vannak a földben, azokat kell eltenni (a nagyobbakat pincébe, a kisebb répákat mélyhűtőbe), illetve a káposztáskertben a káposzta és a karalábé. Ezen kívül megkezdődött a diószedés és a birsalmát is le kell(ett) szednünk a káposztáskertben (egyelőre a felét sikerült, annyi van), mert tavaly megelőzött minket valaki és mire mentünk volna a ládával, bizony üres volt a fa. Az udvarban található birsalmafákról még nem szedjük le a gyümölcsöt, azok maradhatnak. A körte nagy részét ládába tettük, másik részéből lekvárt főztem és sokat aszaltam is. Most már, ami hullik, abból ivólé, esetleg lekvár készül. Legutóbb például, hogy az ónabónát összefőztem körtével. Egyikből sem volt sok, külön-külön nem akartam bajlódni velük. Nem bántam meg, nagyon finom lekvár kerekedett belőle. Nyár végén egy kevéske őszibarackot főztem össze néhány körtével, az is ízletes lett. Múlt héten kiruccantunk egy kis szakmai kirándulásra, az OMÉK-ra. A két kisebb itthon maradt a mamával, mert ők még nem bírták volna az egész napos nyüzsgést. Gergő nagyon jól érezte magát. Másnap aztán nekem is becsengettek. Fél éven át én is iskolába járok mostantól (és a végén vizsgázom...jajj nekem :) ), illetve a szomszéd faluba is átugrom néhányszor, mert ott is vár rám egy kis tanulás. Ezekről majd később írok. Újabb hír, hogy nagy valószínűséggel bővül a család: kutyánk mellé hozunk egy kiskutyát. Ez még a napokban tisztázódik 
majd, hogy tényleg így lesz-e. Jöjjön néhány kép is, ne csak beszéljek. :)

Közben pedig birsszüret és kísérletezés a különféle receptekkel. Erről majd egy következő bejegyzésben lesz szó. 

Augusztusi összefoglaló

Utoljára július végén írtam ide bejegyzést, azaz egy hónapja és néhány napja. A Facebook közösségi oldalon azonban volt néhány rövid bejelentkezésünk. Azért csak ott, mert nem volt idő egy teljes bejegyzést megírni ide, a blogba. Most viszont szeretném összefoglalni, mi is történt nálunk augusztusban (beemelve ide a Facebookon megjelent bejegyzéseket is).

Ez volt az első paradicsomszüret eredménye:

Tévedésből vásároltuk ezt a paprikamagot (elefántormány a neve), de most már nem bánjuk, sőt. Jövőre is lesz ilyen paprikánk. Finom, lédús és szendvicsekhez, szendvicsekre szebben lehet tálalni.

Egy fárasztó nap után apa és lánya a szénakupac tetején:

Szilvát és somot aszaltam. Az idén már körülbelül 5 éves a sombokrunk, így most már bőséges terméssel ajándékozott meg minket. Az a jó, az az érett, amelyik lepotyog és puha. A bokron lévők még kemények és nagyon fanyar az ízük. Így hát minden nap mentem és szedegettem a bokor alól az érett szemeket.

Amikor kint 40 fok fölé kúszott a hőmérséklet, szegény kutyusunk sem tudta már, mit tegyen magával. Soha nem mászott még be a gyerekek homokozójába, de most erre is ráfanyalodott.

Az első és egyetlen saját sárgadinnye idén. Most nem sikerült sem a sárgadinnye, sem a görögdinnye. Pedig tavaly mennyi volt!

A kertünkben több érdekes ízeltlábú fedezhető fel. Erről majd írok bővebben a blogban. Most csak egy képet szeretnék megosztani egy nőstény orrszarvúbogárról (Oryctes nasicornis), amit idén július elején találtam, és helyeztem biztonságosabb közegbe. Védett, eszmei értéke 50 ezer Forint.

Augusztus közepétől elkezd hullani az érett mogyoró. Ilyenkor minden nap körbemegyek a bokrok alatt és kutyánkkal versenyt futva szedegetem szorgalmasan a mogyorót (ő is nagyon szereti ugyanis). Négyféle mogyorónk van, ebből három terem már évek óta, egy majd a következő években. Nekünk a legjobban a jobb szélen látható, hosszúkás, lila mogyoró ízlik. Sokkal ízletesebb a törökmogyorónál. A nevét sajnos nem tudom, nem igazán láttam még máshol ilyet.

Ez itt ónabóna. Már régóta figyelgetem, de még mindig nem érett teljesen. Nekem mondjuk a sötét színű változat jobban ízlik, de persze ezt is megesszük.

Hetek óta a paradicsomtövek között tanyázik ez a darázspók. Nem bántjuk, mindig kikerüljük.

Érik a szőlő...idén végre lesz szüret, kétség nem fér hozzá. Készül must, amit elteszek télire, lesz szőlőbefőtt, mert a gyerekek nagyon szeretik. Idén kipróbálok egy újabb eltevési módot. Eddig mustban tettem el a szőlőszemeket úgy, hogy gőzben kidunsztoltam (azaz a megtöltött üvegeket vízzel teli lábasba tettem és kigőzöltem), de most felét száraz dunsztba fogom tenni (felöntöm egyszer vagy kétszer forró musttal és rögtön beteszem a kabátok alá). Hátha így roppanósabb marad a szőlőszem.

Kovászolódik az uborka és a káposzta, meg a káposztával töltött almapaprika, amit aztán eltettem télire.

Egyik este ezzel tértem vissza a kertből. A tál tartalma az aznapi vacsorához és a másnapi ebédhez fogyott el, illetve a család másik fele hozta a friss tejet a kecskéktől (a kép jobb oldalán, a tehenes edényben van a tej).

Vidáman eszegettek a gyerekek.

Mikor Gergő kiment a bejárati ajtóhoz, visszaszólt nekünk, hogy itt van egy gyík. Nem nagyon foglalkoztunk vele, gondoltuk, talán valamilyen rajzról beszél. Aztán csak odanéztünk és tényleg ott volt egy élő gyík a bejárati ajtó tetején, a szúnyoghálón, bent az előszobában. Valószínűleg zöld gyík volt (ami a fürge és a fali gyík mellett szintén védett, eszmei értéke 10 ezer forint). Kertünkben sok fa, bokor, farakás, néhány kőrakás és más búvóhely található, ezen kívül soha nem teljesen gyommentes a terület, így sokféle rovar és állat él a kertben. A gyík megtelepedésének fontos feltétele a rovartáplálék és a búvóhely (gyíkvár). (Szerencsére nem dobta le a farkát, miközben segítettünk neki kijutni a házból. A gyíkok nagy része ugyanis, ha fogságba kerülnek, veszélyt éreznek, akkor ledobják a farkuk egy részét. Így el tudnak menekülni támadójuk elől.)

Don Juan megérkezett, és egyből elrabolta a lányok szívét. Legalábbis az érdeklődő pillantások sokat elárulnak. Itt, kérem, szikrázik a levegő! Egyelőre elég bátortalan a fiatalúr, de reméljük szeptemberig, amikor felmehet csajozni, kicsit emberesedik, vagyis kecskebakosodik. :)

A két bútor is elkészült a vendégházba. Nekem nagyon tetszenek. Nem dobunk ki semmit, ami még használható, így a nagyszülők szekrényét megmentettük és átalakíttattuk.

Egy kis uzsonna:

Sütöttem-főztem is, hol alkalom nélkül, csak úgy, hol évfordulóra, születésnapra vagy ajándékba (minden recept megtalálható az Ízőrző nevű gasztroblogunkon, ITT):

5 éves lett a legidősebb gyermekünk. A különlegesség nem is magában az általam sütött dobostortában van, hanem abban, hogy ez az 5 éves fiú azt kérte, legyen a tortán kombájn, de ne csak önmagában, hanem mellette ott legyen a búzaföld,a liszteszsák és a kenyér is.

Ez itt az idei mogyorótermés egy része. Sajnos sok a kukacos, de azért így is lesz bőven.

Csak úgy, kinőtt ez a napraforgó a tűzrakótól nem messze.

Őszibarack. Sok termett, de sok el is rothadt, illetve a szárazság miatt a nektarin kissé megfonnyadt. Locsolni kellett volna a fákat.

Idén lesz körte bőven. Már 2-3 éve nem tudtunk erről a hatalmas fáról enni egy szem körtét sem. Na, de majd idén!

Körtefa

Finom, édes ez a szőlő:

Idei újdonság (számunkra) a hokkaidó tök. Csak tudnám, mikor kell szedni. Ennek még utána kell nézni majd.

Érik a mandula is.

Tavaly nem volt, idén viszont lesz birsalma is.

Itt az ónabóna most már sokkal érettebb állapotban.

Kökényünk is lesz idén. Szedése még bőven arrébb van (majd, ha megcsípi az első fagy).

Cékla is lesz bőven. A kovászolt céklának hamarosan adok még egy újabb esélyt.

A tök és a patisszon idén (sem) remekelt. Jövőre másképp csináljuk és az öntözésre is jobban odafigyelünk, mert (remélhetőleg) több időnk lesz rá.

Idén nem lesz almatermés. Csak ennyi és egy másik fán is körülbelül ennyi. Ráadásul még sérült is a gyümölcs.

Talán idén végre megkóstolhatjuk a galagonyát. Van pár szem a bokron.

Amikor már rég nincs más gyümölcs a kertben, akkor szoktuk szedni a naspolyát. Finom, édes, krémes. Szeretjük.

A cukkini még mindig él és virul. Az idén rekordot döntöttünk cukkini terén. Ilyen szép termés soha nem volt belőle.

Egy délutáni elfoglaltságom volt ennek az adag fának a lefestése. A vendégház teraszának (pontosabban gangjának) mennyezete lesz.

Még egy kis szőlő:

Vendégeknek készült ez a sajttál  kecskéink tejéből (kivéve a középső, penészes sajt, azt még nem készítek).

Dolgozik a család a vendégházban (ez itt a zuhanyzó, aminek csempéjét leszedtük és újat teszünk a helyére):

Végezetül néhány kép a káposztáskertből (sütőtökök, káposztafélék, karalábé és a hatalmasra nőtt csicsóka, mellette a kutyánk):

Felszedtük a krumplit is. Nem vagyunk nagy krumplievők, alig fogy, így soha nem vetünk sokat. Nos, idén olyan nagy termés lett, hogy nem is tudom, mit csinálok ennyi krumplival. Minimum a tavalyi termés háromszorosával büszkélkedhetünk. Pedig idén szárazság is volt. Valószínűleg annak köszönhető ez a jó termés, hogy új vetőkrumplit vettünk, illetve az idei helyét jobban kedvelte.

Augusztusban igencsak magára hagytam/hagytuk a kertet. Senkinek nem volt ideje foglalkozni vele. A szükséges öntözést elintéztük, mindig az, akinek éppen volt pár szabad perce, de ezen kívül nem sokat tudtunk tenni-venni. Ehhez képest, ha nem is szép most annyira a kertünk, de a termés nagyon jó. Amit akartam, el tudtam tenni télire és még igen sok minden vár rám: paradicsom, paprika (lecsónak ill. a paradicsom lének), körtebefőtt, körtelekvár, aszalt körte, aszalt csicsóka, őszibarackból lekvár, a diót és a mogyoró összeszedni, gyökérzöldségeket kiszedni, pincébe vinni (répából többféle, fehérrépa, pasztinák, cékla), káposztafélék és a szőlő (must, bor, befőtt), ónabóna (lekvárnak), bodzalekvár. A birsalmát és a naspolyát nem szoktam befőzni, azokat frissen fogyasztjuk. Ja, igen, ott vannak a sütőtökök (orange, hokkaidó és nagydobosi) és a batáta is (tavaly nem sikerült a batáta, idén talán ehetünk majd belőle).