Kánikula!

Kánikula van, ez már biztos. Este 12 óra lesz hamarosan és még mindig melegem van. A kertben meg olyan gyorsan érik minden, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Egyik nap még rózsaszín, másik nap meg már fekete a cseresznye. Egy hét alatt leérett. Sajnos eléggé rohadt is a sok eső miatt, így gyorsnak kellett lenni a befőzéssel. Ettük is reggeltől délutánig. Volt, hogy már rá sem tudtam nézni estére. Most már a meggy a soros. Szép fekete az egyik fán, de a pándi meggy is napokon belül megérik annyira, hogy el kell tennem (üvegbe vagy aszalóba). Készült már kovászos káposzta, kovászos uborka, szedhetem a mángoldot, leérett a borsó, virágzik a zöldbab, de az anyuéké már szedhető is, ettünk már jópár paprikát, cukkinit, karfiolt is. A paradicsom még nem pirosodik (nem mintha ilyenkor kellene már), pedig már nagyon várom. A szőlő sajnos nagyon beteg. Kicsit kételkedem a szép termésben, pedig jól indult a tavasz. Nagy öröm viszont, hogy idén sikerült a pasztinák. Nem tudom, hogy csináltuk, de most sok kikelt és gyönyörűen nőnek. Két éve semmi, tavaly pár darab nőtt csak ki. Sorolhatnám még, mi minden terem mostanában, de olyan hosszú lenne a lista, nem fárasztanék vele senkit. A lényeg, hogy én sokszor a kertben jól is lakom, mire beérek, már nem kívánok semmit. Továbbra is gyűjtögetem a fűszer- és gyógynövényeket télire. Idebent szárítom őket tálcákon.

A héten elkészült az én sörkollektoros aszalóm is (nem, nem mi ittuk meg hozzá azt a sok sört). Tegnap helyeztem próbaüzembe. Az utolsó pillanatban lett vele kész Rocker. A végén már éjjel kettőig szerelte, építette, hogy meglegyen. Most egy tálca meggy aszalódik benne. Ők a kísérleti alanyok.

Ide még jön 2 tálca:

Az idén különösen sok túrás látható a kertben (nem zavar, ha nem a veteményesben történik mindez). Ezt például ma fotóztam:

Aztán itt ez a szegény egres. Megfőtt a szemek egy része, annyira tűz a nap.

Nekem a kert elsősorban a zöldségek és gyümölcsök, fűszer-és gyógynövények miatt kell, de azért szükséges, hogy legyenek virágok is itt-ott, hogy növeljék a tér szépségét és vonzzák a méheket. A kedvenc nyári virágaim a szekfű, a mályva, a szarkaláb, melyek mind megtalálhatók itthon. Van egy füves rész is, ahol a gyerekek homokozója, csúszdája, házikója látható, illetve ott szoktak pancsolni a medencében és piknikezni a pléden. Mi ezt a kisebb füves részt nem nyírjuk állandóan, hanem mindig megvárjuk, hogy kicsit nőjön a fű. Sem időnk, se kedvünk gyakrabban nyírni. Mostanában ez valami mánia, hogy állandóan berregnek a fűnyírók, fűkaszák. Valahol olvastam is egy cikket a jelenségről. Ott úgy írták, találóan, hogy ebben az országban népbetegség a fűnyírás. Nem a zajszennyezésre kell itt gondolni elsősorban, hogy problémát okoz, hanem az élővilágnak nem tesz jót a gyakori nyírás. Ráadásul mindig mondom, hogy sokkal kevesebb munkát igényel egy veteményes gondozása, mint egy füves placcé, aminek ráadásul még haszna sincs sok

Vasárnap érkeznek a kecskék. Rengeteg teendő akad emiatt is. Nagy előkészületet igényel, hogy fogadni tudjuk őket. A sok munkára való tekintettel mostanában ritkábban készítek sajtokat, pedig bele kellene húznom, mert a gyerekek nagyon szeretik az érlelt natúr sajtomat és a fetát.

Indulás a telekre (a gyerekek csak a kapuig utaztak):