2017. május 21., vasárnap

Pak choi (bordáskel)

Idén megint kipróbáltunk néhány újdonságot a kertben. Az egyik a pak choi (bok choi), más néven bordáskel. Főleg a távol-keleti országokban termesztik és fogyasztják, pedig itthon is könnyen termeszthető. Ehető a levélnyele és a levele is. Van, ahol uborka módjára savanyítják is a levélnyeleket és úgy láttam az interneten barangolva, hogy inkább párolva fogyasztják, nem nyersen.

Az íze: valószínűleg már korábban el kellett vagy lehetett volna kezdeni a szedését, mert már jó nagyra nőttek a levelei. A nagy leveleket és levélnyeleket kóstolgatva arra jutottunk, hogy van egy erőteljes, kissé csípős íze, de a belső, kisebb, zsengébb levelek nem ilyen erős ízűek. Nyersen fogyasztottuk, ízesítés nélkül, így még nem tudom, hogy párolva mennyire változik majd az íze. Nekünk ízlik, így jövőre valószínűleg megint vetünk, mert színesíti a kínálatot. Ha lesz kipróbált recept, akkor azt is megosztom itt és az Ízőrző nevű gasztroblogunkon is. Ma csak natúr ettük az ebédhez, ami történetesen egy szalonnás-kolbászos-túrós köles volt, sütőben kissé átsütve (recept ITT)

Ami a termesztését illeti, mindenhol azt írják és magam is azt tapasztaltam, hogy gyorsan kicsíráznak a magok. Ebben a bejegyzésben már írtam egy keveset a pak choi-ról. Én palántának vetettem tavasz elején (melegágyba), majd, mikor megnőtt és az idő is melegebbre fordult, kiültettem. Közben olvastam, hogy nem is lett volna muszáj palántázni, mehetett volna rögtön a helyére. Több helyen olvastam, hogy a csigák nagyon szeretik. Nos, a külső levelei kissé lyukacsosak lettek nálam (gondolom, a földi bolha miatt), de ezen kívül semmi különöset nem vettem észre, szépen fejlődik mindegyik és nem látok csigát körülötte.

Az agrofórumról egy idézet a pak choi termesztéséről:

"Egyéves, mérsékelten hidegtűrő, rövid tenyészidejű (30-55, ill. 45-65 nap), nem fejesedő, mustárra (mások szerint levélnyél zellerre) emlékeztető ízű káposztaféle. Megvastagodott, a teljes levél hossz felét kitevő levélnyele és levéllemeze egyaránt fogyasztható. Méret és szín vonatkozásában rendkívül változatos megjelenésű, vannak hosszúkás és tömzsi változatai, színük lehet zöld, fehér és aranyló. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne, de kalciumtartalma is említésre méltó.
Termesztésére a 15-20 °C hőmérséklet az ideális, víz- és fényigénye nagy. Rövid tenyészideje és mérsékelt hőigénye miatt mind elő, mind utóterményként előállítható. Helybevetéssel szaporítják erre a mérsékelt égövön mind áprilisban, mind augusztusban sor kerülhet. A fajta habitusától függően 35-75 cm sortávolságra, 2 cm mélyre vetik, a magvak 7-10 nap múlva kelnek ki. Amikor a kikelt növények elérik a 10 cm-es magasságot 15-25 cm tőtávolságra egyelni kell. A termesztés során a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a csigák kedvelik, és az ellenük való védekezés szinte megoldhatatlan. Szedése a kelés után már 30 nappal megkezdhető (baby leaf), de van, ahol 45-75 naposan szedik, ekkor már teljes méretű és félérett állapotban van. A bordás kel kiskertekben egy évben egymás után akár háromszor is termeszthető. Nagyon rövid idő alatt előállítható, értékes táplálék, tavasz végén és ősszel jelent friss zöldség kínálatot, amikor a legszegényesebb a választék. " 

2017. május 16., kedd

Kecske(sajt) salátával és egy kis traktoros

Vereb Vitéz napja után elugrottam én is a kecskéinkhez. Így vártak a kerítés mögött:








Ők a kicsik, a lányok, Lili és Boró (villanypásztorral elkerítve, külön területen töltik a napot):


Fejés előtt.




Ezek a képek itthon készültek:

Szedtem egy kis salátát vacsorára (madársaláta, római saláta és lollo saláta).


Most már van muskátli a műhely ablakában is.


Műhely, ami régen istálló volt.

Lányom traktorozik.

Egy tökéletes reggeli: házi grillsajt, a kertből szedett salátákkal, hagymával, itthon sütött kovászos tönkölykenyérrel. 

Vitézségek

Május 13-án, szombaton tartotta Vereb a Vereb Vitéz emlékére rendezett ünnepnapot, azaz a Vereb Vitéz napját. A gyerekek a mamánál voltak, Rocker az egyetemen, így, mivel egyedül voltam itthon, gondoltam, elnézek kicsit és készítek néhány képet. Délelőtt, mikor a felvonulás zajlott, akkor még esett az eső, de délutánra már gyönyörű időnk volt.

Röviden, hogy miről is szól ez a rendezvény:

"Vereb és Lovasberény közötti út mentén, az út árkában, 1853. május 9-én egy honfoglalás kori sírt tártak fel...A sírban az öv és a lószerszám aranyozott ezüstből készült veretei mellett 12 darab átlyukasztott ezüstpénzt is találtak...Ezek szerint vitéz atyánkfia 12 hadjáratban vett részt honfoglaló őseink portyázásaiban, s ezek a pénzek a zsoldként illetve zsákmányként szerzettek egy-egy darabjai voltak."

A programról:

Délelőtt lovas és gyalogos felvonulással indult a program. A Pogánykőhöz és az emlékkapuhoz gyalogolt a menet, melyen részt vettek: a Pentelei Szittya Íjászok, a Szent Benedictus Borlovagrend, a Vata Törzs, a Geszterédi Aranyszablya Társaság, a Lovasberényi lovasok, a Szent László Társaság (1861) és a rendezvény látogatói, helyi lakosok, vendégek. A helyszínen a polgármester megnyitotta a rendezvényt, valamint néhány beszéd is elhangzott.

Ezután visszasétált a menet a Sportpályához és kezdetét vette az ünnepség, ahol volt íjász bemutató, élő népzene, néptánc, asszonykórusok, iskolások műsora, játszóház, kosaras körhinta, mesterségek bemutatója (bronzöntő, ötvös, bőrműves, nyeregfaragó, és szíjgyártó mester), ezen kívül helyi és kistérségi kézműves termékek vására, valamint kecske-és birkasütés. Belépődíj nincs a rendezvényen.

































2017. május 12., péntek

Tormavirág

Három napig nem voltam itthon, mert, ahogy írtam, egy nagyon hasznos és érdekes előadáson vettem részt. Ráadásul az utazást megelőző két nap sem jártam a kertben, így most, hogy újra kimehettem, igencsak nagy változásokkal szembesültem. Egyrészt az a rengeteg bab, amit elvetettünk, már csírázik, a borsó hatalmasat nőt, a rukkola a végét járja (ha nagyra nőnek a levelei, már nem szeretem), a madársaláta, a lollo és a római saláta végre szedhető, a pak choi-t is lehet enni, a szőlőn már ott vannak a fürtök, a karalábén ott vannak a pici fejek, a fóliában is óriási a változás, így a fagyveszély elmúltával azonnal ültetni kell a palántákat (azaz mostantól), a barackfák tele vannak barackkal és sorolhatnám. Persze, hogy az élet ne legyen annyira unalmas, gyom is van bőven, úgyhogy négykézláb ereszkedem és elkezdem kiszedegetni, ahol csak tudom és ahol kapával nem lehet.

Egy dolgot még megjegyeznék: most virágzik a torma is. Aki teheti, szagolja meg egyszer a tormavirágot, mert nagyon bódító, nagyon erős és édeskés illata van. Nem is gondoltam korábban, hogy egy ilyen csípős növénynek, ennyire édes illatú a virága.

Egy gyors körjárat a kertben még a nagy munka előtt (a képek alá írom, hogy mi micsoda):

Virágzik a rozmaring.


A kakukkfű is virágba borult.

Az orvosi zsálya is mutat már pár virágot.

Orvosi zsálya

Naspolya

Szamóca

"Fosóka" vagy ónabóna. 

Az apróbb szemű piros ribizlink (finomabb a nagyszeműnél, viszont a később érik).

Pack choi

Karalábé

Jégsaláta

Lolló saláta

Római saláta

Kapor

Virágzik a torma.

Tormavirág. Nagyon bódító az illata.

Szőlő


Panni árvácskája. 

Pipacs


Sárgabarack