2017. február 28., kedd
Hamarosan virágzik a som
A som az első gyümölcs a kertben, ami virágzik. Ha továbbra is olyan meleg lesz, amilyen most van (nálunk, az ország közepén 16 fok, délkeleten 21 fok), akkor napokon belül virágba borul az egész bokor. Ma reggel így nézett ki:
2017. február 26., vasárnap
Kezdődik
Megkezdődött a szezon. Minden évben bizsereg az ember keze-lába februárban és várja, mikor mehet ki a kertbe. Ilyenkor még hűvös van, de napközben, 10 és 14 óra között, ha süt a nap, akkor nagyon kellemes már kint tartózkodni akár órák hosszat. Mi is megnyitottuk a szezont: elkezdődött a metszés és napokon belül a vetés is. Idebent már kikeltek a palántának valók (legalábbis a paprika), de odakint még nem vetettünk semmit. Kicsit lassan haladunk, mert Rocker csak vasárnap tud a ház körüli munkákkal foglalkozni, én meg egyrészt mindent nem tudok megcsinálni (mert pl. nem értek a metszéshez), másrészt 27 hetes kismamaként már nem is mindent tudnék elvégezni, meg természetesen a két gyerkőc is itt van velem.
Ma kiválogattuk a vetőmagokat. A gyerekek is nagy élvezettel pakolgatták a csomagokat. Egyelőre a legszükségesebbeket hagytuk elől. A melegágy se készült még el. Ősszel lekerült róla a fólia, mert 3 év után már szétszakadt (nagyon jól bírta, ugyanis ez egy olcsó, 1 éves fólia volt csak). A fagy és most az egyetem miatt Rockernek még nem volt ideje foglalkozni az új fólia felhúzásával.
Reggel mindannyian meglátogattuk a kecskefarmunkat. A kicsik először nem annyira akartak kijönni az ólból, de aztán megjött a kedvük és élénk ugrálásba kezdtek. Jövő héten három kicsit levágunk, egy megmarad húsvétig. A két gödölyét pedig megtartjuk. Legalábbis Rocker most ezen az állásponton van.
A kecskézés után hazajöttünk, én belevetettem magam a főzésbe. Végre felengedett a föld és szedhettünk csicsókát. Nagyon jó kis növény ez. Gond nincs vele, kártevője, legalábbis nálunk nem volt, egészséges és bőségesen terem. Egy bokor alól két közepes edénnyel lett. És még ott van hány bokor...Tejszínes csicsókát sütöttem halfasírthoz. A receptje fenn van a gasztroblogomon, az Ízőrzőn, itt.
Amíg én főztem, a gyerekek kint játszottak az apjuk körül. Gergő tanulta a metszés csínját-bínját. 4 és fél éves, de már most annyi mindent tud a mezőgazdasági munkákról ill. munkagépekről, hogy ámulat.
Tegnap kicsit körbenéztem a kertben. A sóska már szépen levelesedik, az ősszel elvetett spenót is bújuk. A fokhagymát és a salátaféléket még nem láttam növekedni. A barka is kinyílt.
Ma kiválogattuk a vetőmagokat. A gyerekek is nagy élvezettel pakolgatták a csomagokat. Egyelőre a legszükségesebbeket hagytuk elől. A melegágy se készült még el. Ősszel lekerült róla a fólia, mert 3 év után már szétszakadt (nagyon jól bírta, ugyanis ez egy olcsó, 1 éves fólia volt csak). A fagy és most az egyetem miatt Rockernek még nem volt ideje foglalkozni az új fólia felhúzásával.
Reggel mindannyian meglátogattuk a kecskefarmunkat. A kicsik először nem annyira akartak kijönni az ólból, de aztán megjött a kedvük és élénk ugrálásba kezdtek. Jövő héten három kicsit levágunk, egy megmarad húsvétig. A két gödölyét pedig megtartjuk. Legalábbis Rocker most ezen az állásponton van.
A kecskézés után hazajöttünk, én belevetettem magam a főzésbe. Végre felengedett a föld és szedhettünk csicsókát. Nagyon jó kis növény ez. Gond nincs vele, kártevője, legalábbis nálunk nem volt, egészséges és bőségesen terem. Egy bokor alól két közepes edénnyel lett. És még ott van hány bokor...Tejszínes csicsókát sütöttem halfasírthoz. A receptje fenn van a gasztroblogomon, az Ízőrzőn, itt.
Amíg én főztem, a gyerekek kint játszottak az apjuk körül. Gergő tanulta a metszés csínját-bínját. 4 és fél éves, de már most annyi mindent tud a mezőgazdasági munkákról ill. munkagépekről, hogy ámulat.
Tegnap kicsit körbenéztem a kertben. A sóska már szépen levelesedik, az ősszel elvetett spenót is bújuk. A fokhagymát és a salátaféléket még nem láttam növekedni. A barka is kinyílt.
 |
| Spenót |
 |
| Sóska |
 |
| Barka |
 |
| Vetőmagok egy része. |
 |
| Csicsóka |
 |
| Kecsketej |
 |
| Játszanak a gyerekek. |
2017. február 24., péntek
Logó
Február elején elkészült a logónk, kabalafiguránk. Egy "vicces kecske", ahogy Gergő mondja. Szerettünk volna valami egyszerűt, természeteset, ami azért valamennyire jellemez is minket. Első haszonállataink a kecskék, így a tervező is a kecske mellett döntött. Kértem, a színek és a betűtípus is legyen lazább, közvetlenebb, nem túl hivatalos stílusú.
Nagyon tehetséges a grafikus, csak ajánlani tudom. Fiatalos, ügyes, vannak ötletei. Tulajdonképp nem is javíttattunk semmit, már az első alkalommal megküldött logó elnyerte a család tetszését.
A tervező blogjában ezt az ismertetőt olvashatjuk a logóról:
"Egy ajánlás útján kaptunk egy kedves feladatot, hogy egy szerethető, falusi családi vállalkozáshoz arculatot tervezzünk. A projekt egy olyan hagyományos, falusi turizmusra épülő családi vállalkozás, ahol a falusi szálláshely mellett nagy szerepet kap a természetes alapanyagokból, saját telken termelt összetevőkből (zöldségek és állatok/ kecskék) készített hagyományos konyha is. A vállalkozás a Torkos Porta nevet kapta. Ügyfelünknek fontos volt, hogy a logó egyszerű és könnyen beazonosítható legyen, és amellett, hogy barátságos, természetes és vidám arculatot tükröz, ne legyen túl hivatalos és komolykodó. Legfontosabb célunk az volt, hogy a hitelesség és természetesség megtartása mellett, egy kis huncutságot, viccet is csempésszünk az arculatba. Szerintünk sikerült, ti hogy gondoljátok?"
https://avesophia.hu/grafika/torkos-porta/
(A képek forrása: Ave Sophia Design Stúdió):
Nagyon tehetséges a grafikus, csak ajánlani tudom. Fiatalos, ügyes, vannak ötletei. Tulajdonképp nem is javíttattunk semmit, már az első alkalommal megküldött logó elnyerte a család tetszését.
A tervező blogjában ezt az ismertetőt olvashatjuk a logóról:
"Egy ajánlás útján kaptunk egy kedves feladatot, hogy egy szerethető, falusi családi vállalkozáshoz arculatot tervezzünk. A projekt egy olyan hagyományos, falusi turizmusra épülő családi vállalkozás, ahol a falusi szálláshely mellett nagy szerepet kap a természetes alapanyagokból, saját telken termelt összetevőkből (zöldségek és állatok/ kecskék) készített hagyományos konyha is. A vállalkozás a Torkos Porta nevet kapta. Ügyfelünknek fontos volt, hogy a logó egyszerű és könnyen beazonosítható legyen, és amellett, hogy barátságos, természetes és vidám arculatot tükröz, ne legyen túl hivatalos és komolykodó. Legfontosabb célunk az volt, hogy a hitelesség és természetesség megtartása mellett, egy kis huncutságot, viccet is csempésszünk az arculatba. Szerintünk sikerült, ti hogy gondoljátok?"
https://avesophia.hu/grafika/torkos-porta/
(A képek forrása: Ave Sophia Design Stúdió):
2017. február 22., szerda
Harmadik ellés
Ma, február 27-én megellett a harmadik anyakecskénk (Dzsodzso) is. Neki is ikrei születtek: egy gida és egy gödölye. Délután ellett az istállóban. Mire Rocker és Gergő odaértek, már kint is voltak a kicsik. Nagyok, hamar felálltak, jól szopnak. Ügyesek. Ezzel erre az évre lezárult az ellés időszaka. Kicsit nőnek a bakok, aztán levágjuk őket. Foltoskát megtartjuk. Egy újabb időszak veszi kezdetét hamarosan: fejés, sajtkészítés, aztán ősszel minden kezdődik elölről.
Hivatalosan is gazda(sszony)
Végre! Már nagyon vártam azt a napot, mikor leírhatom, túl vagyok az aranykalászos vizsgámon. Már néhány napja csak arra készültem, minden szabad órámban a vizsgára tanultam. De ennek most már vége, tegnap levizsgáztam. Azt gondolom, habár viszonylag könnyen át lehet menni ezen a vizsgán, készülni azért kell rá. Ha valakinek (még) nincsenek gyakorlati tapasztalatai vagy nem minden területen mozog otthonosan, akkor készülni kell rá, mert valamit mondani kell. Én a tőlem telhető legjobb tudásom szerint felkészültem, igaz, végül pont azokat a tételeket húztam, melyeket nem annyira szerettem volna, de ettől függetlenül pozitívan zárhattam a napot. A bizonyítványt néhány napon belül megkapom.
2017. február 19., vasárnap
Első ellés nálunk (ahogy a Gazdasszony látta)
Nagy eseményről számolhatunk be kicsi családi gazdaságunk életéből. Átestünk a tűzkeresztségen és megszülettek végre a várva várt kiskecskék.
Jelenleg 5 kecskénk van, ebből 3 kecskét pároztattunk ősszel (a másik kettőt majd idén, mert ők még túl fiatalok lettek volna, nem voltak tenyészérettek). A három kecskéből egy kecske első ellő (előhasi) kecske ("Foltos"), a másik kettő már többedszer ellik. Minden nap figyelgettük, vajon vemhesek-e, aztán, mikor már látszott rajtuk, hogy igen, vemhesek, akkor meg azt számolgattuk, mikorra várható az ellés ideje. Amikor pedig már nem volt messze az a bizonyos február közepe-vége, akkor meg azt kerestük, látszik-e már bármilyen jele az ellés közeledtének (duzzadt tőgy, duzzadt péra stb.).
Február 17-én, pénteken, kicsit később értünk haza, mert az aranykalászos vizsgám előtti konzultáción kellett megjelennem. Mire Rocker odaért a kecskékhez, már sötét volt. Egy kecskét (Foltos) nem talált. Körbenézett, hol lehet. Az etetőállás felől macskanyávogás-szerű hangokat hallott. Odanézett és akkor látta meg, hogy Foltos mellett két kicsi kecske fekszik. Gyorsan bevitte őket a melegebb istállóba, elzárta őket, hogy a többiek ne zavarják őket, majd jött értem és némi száraz ruháért, amivel megtörölgethettük a kicsiket.
Nagyon kicsi kecskéket ellett Foltosunk (gondolom ez azért lehet így, mert első ellése volt és ráadásul ikerellés). A fekete bak, a foltos, gödölye (tehát lány). A kis bak már állt, járkált (de nem szopott), a lány viszont nem nagyon akart mozdulni sem. Próbáltuk melegítgetni, majd ösztönözni, álljon fel. Közben Rocker fejt ki Foltosból egy kis kolosztrumot (föcstejet), azzal próbáltuk kicsit etetni őket (de főleg a kis foltost). Akkor nagyon hangosan kiabálni kezdett a kicsi és nagyon-nagyon küzdött, hogy felálljon. Sikerült neki végre. Nagyon küzdött, nagyon összeszedte magát. Későn, valamikor éjfél 11 körül értünk haza, mert addig, míg nem láttam, hogy szopnak rendesen a kiskecskék és az anyjuk megfelelően gondoskodik róluk, nem akartam semmiképp hazajönni.
Másnap reggel fél 6-kor már újra ott álltunk az istállóban és ellenőriztük, minden rendben van-e, majd miután ellátta Rocker az összes kecskét (etetés, itatás), visszajöttünk reggelizni és ment a nap a maga rendjén tovább (én tanultam a keddi vizsgára, gyerekek mamáéknál, Rocker az istálló térelválasztóját készítette). Délután elvitte Rocker a nap közben elkészült faanyagot, kerítést, amivel elrekesztett egy újabb részt az istállóban, hogy minden anyakecskének legyen saját helye a kicsinyéivel. Mikor odaért, már megint egy újabb meglepetés várta. A másik kecske ("Láncos") is megellett. A méhlepény akkor még nem jött ki, de a két kicsi már kint volt. Az istálló előtt ellett. Nem is értem, miért nem ment be vagy a fejőállás alá, ahova foltos is előző nap (ott is "szénaágy" van).
Rocker szólt, készüljek, de nem tudtam menni azonnal, mert éppen kenyeret sütöttem. Ezek a kiskecskék sokkal nagyobbak, segítség nélkül felálltak, mire odaértem, már szoptak rendesen (maguktól ill. anyjuk terelgetése hatására), szinte már ugráltak. Velük semmi gond nem volt. Két bak született ettől az anyától.
A harmadik anyakecskével még nem tudjuk, mi lesz. Habár nagy a hasa, közeledő ellés jelét nem látjuk, így az is elképzelhető, hogy ő nem vemhes, üresen maradt. Napokon belül kiderül.
Van most tehát négy kiskecskénk, háeom gida és egy gödölye. Aranyosak, szépek, de mindig az eszembe kell vésnem, hogy ők nem maradnak velünk sokáig. A "kislányt" megtartjuk, de a fiúkat nem. Ez talán az egyik legnehezebb része az állattartásnak, de mindig arra kell gondolni, hogy nem házikedvencek ők. Megadjuk nekik a tőlünk telhető legnagyobb törődést, jól tartjuk őket, hogy boldogan éljenek, de tudomásul kell venni nekünk is és a gyerekeinknek is, hogy ők nem azért vannak, mint például a kutyánk. Eddig a gyerekek is, úgy tűnik, megértették, tudomásul vették. Az igazi próba akkor lesz, ha már nem látják többet a kiskecskéket (a gödölyét megtartjuk, ha megmarad).
Néhány hét múlva tehát lesz saját tejünk, nem kell a boltban venni és tudok végre sajtokat is készíteni.
Néhány kép a kicsikről és az anyukákról.
Foltos és a két kicsinye ellés után egy-két órával:
"Láncosunk" péntek este, hasában a két gidával:
Ő a harmadik kecske, akitől kiskecskéket várunk ("Dzsodzsó"):
Ő most ősszel lesz fedeztetve ( gyerekeim "anyu kecskének" hívják):
Szombaton megszülettek "Láncos" gidái (ellés után egy-két órával készültek ezek a képek):
Itt már egy naposak Foltos kicsinyei:
Így választottuk el a két anyát:
Velük szemben pedig a három másik kecske alszik, eszik (a képen Gergő által Barikának nevezett fehér és a gyerekek által "anyu kecskének" nevezett kecskék esznek éppen, ők ősszel lesznek fedeztetve először):
Jelenleg 5 kecskénk van, ebből 3 kecskét pároztattunk ősszel (a másik kettőt majd idén, mert ők még túl fiatalok lettek volna, nem voltak tenyészérettek). A három kecskéből egy kecske első ellő (előhasi) kecske ("Foltos"), a másik kettő már többedszer ellik. Minden nap figyelgettük, vajon vemhesek-e, aztán, mikor már látszott rajtuk, hogy igen, vemhesek, akkor meg azt számolgattuk, mikorra várható az ellés ideje. Amikor pedig már nem volt messze az a bizonyos február közepe-vége, akkor meg azt kerestük, látszik-e már bármilyen jele az ellés közeledtének (duzzadt tőgy, duzzadt péra stb.).
Február 17-én, pénteken, kicsit később értünk haza, mert az aranykalászos vizsgám előtti konzultáción kellett megjelennem. Mire Rocker odaért a kecskékhez, már sötét volt. Egy kecskét (Foltos) nem talált. Körbenézett, hol lehet. Az etetőállás felől macskanyávogás-szerű hangokat hallott. Odanézett és akkor látta meg, hogy Foltos mellett két kicsi kecske fekszik. Gyorsan bevitte őket a melegebb istállóba, elzárta őket, hogy a többiek ne zavarják őket, majd jött értem és némi száraz ruháért, amivel megtörölgethettük a kicsiket.
Nagyon kicsi kecskéket ellett Foltosunk (gondolom ez azért lehet így, mert első ellése volt és ráadásul ikerellés). A fekete bak, a foltos, gödölye (tehát lány). A kis bak már állt, járkált (de nem szopott), a lány viszont nem nagyon akart mozdulni sem. Próbáltuk melegítgetni, majd ösztönözni, álljon fel. Közben Rocker fejt ki Foltosból egy kis kolosztrumot (föcstejet), azzal próbáltuk kicsit etetni őket (de főleg a kis foltost). Akkor nagyon hangosan kiabálni kezdett a kicsi és nagyon-nagyon küzdött, hogy felálljon. Sikerült neki végre. Nagyon küzdött, nagyon összeszedte magát. Későn, valamikor éjfél 11 körül értünk haza, mert addig, míg nem láttam, hogy szopnak rendesen a kiskecskék és az anyjuk megfelelően gondoskodik róluk, nem akartam semmiképp hazajönni.
Másnap reggel fél 6-kor már újra ott álltunk az istállóban és ellenőriztük, minden rendben van-e, majd miután ellátta Rocker az összes kecskét (etetés, itatás), visszajöttünk reggelizni és ment a nap a maga rendjén tovább (én tanultam a keddi vizsgára, gyerekek mamáéknál, Rocker az istálló térelválasztóját készítette). Délután elvitte Rocker a nap közben elkészült faanyagot, kerítést, amivel elrekesztett egy újabb részt az istállóban, hogy minden anyakecskének legyen saját helye a kicsinyéivel. Mikor odaért, már megint egy újabb meglepetés várta. A másik kecske ("Láncos") is megellett. A méhlepény akkor még nem jött ki, de a két kicsi már kint volt. Az istálló előtt ellett. Nem is értem, miért nem ment be vagy a fejőállás alá, ahova foltos is előző nap (ott is "szénaágy" van).
Rocker szólt, készüljek, de nem tudtam menni azonnal, mert éppen kenyeret sütöttem. Ezek a kiskecskék sokkal nagyobbak, segítség nélkül felálltak, mire odaértem, már szoptak rendesen (maguktól ill. anyjuk terelgetése hatására), szinte már ugráltak. Velük semmi gond nem volt. Két bak született ettől az anyától.
A harmadik anyakecskével még nem tudjuk, mi lesz. Habár nagy a hasa, közeledő ellés jelét nem látjuk, így az is elképzelhető, hogy ő nem vemhes, üresen maradt. Napokon belül kiderül.
Van most tehát négy kiskecskénk, háeom gida és egy gödölye. Aranyosak, szépek, de mindig az eszembe kell vésnem, hogy ők nem maradnak velünk sokáig. A "kislányt" megtartjuk, de a fiúkat nem. Ez talán az egyik legnehezebb része az állattartásnak, de mindig arra kell gondolni, hogy nem házikedvencek ők. Megadjuk nekik a tőlünk telhető legnagyobb törődést, jól tartjuk őket, hogy boldogan éljenek, de tudomásul kell venni nekünk is és a gyerekeinknek is, hogy ők nem azért vannak, mint például a kutyánk. Eddig a gyerekek is, úgy tűnik, megértették, tudomásul vették. Az igazi próba akkor lesz, ha már nem látják többet a kiskecskéket (a gödölyét megtartjuk, ha megmarad).
Néhány hét múlva tehát lesz saját tejünk, nem kell a boltban venni és tudok végre sajtokat is készíteni.
Néhány kép a kicsikről és az anyukákról.
Foltos és a két kicsinye ellés után egy-két órával:
"Láncosunk" péntek este, hasában a két gidával:
Ő a harmadik kecske, akitől kiskecskéket várunk ("Dzsodzsó"):
Ő most ősszel lesz fedeztetve ( gyerekeim "anyu kecskének" hívják):
Szombaton megszülettek "Láncos" gidái (ellés után egy-két órával készültek ezek a képek):
Itt már egy naposak Foltos kicsinyei:
Így választottuk el a két anyát:
Velük szemben pedig a három másik kecske alszik, eszik (a képen Gergő által Barikának nevezett fehér és a gyerekek által "anyu kecskének" nevezett kecskék esznek éppen, ők ősszel lesznek fedeztetve először):
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)