2017. július 23., vasárnap

Ami még ezután jön

A nyár felén túl vagyunk. Idén nem volt annyi idő a kertre, amennyit illet volna szánni rá, mégis azért szép termés volt és lesz is még. Mindjárt mutatom. Tegnap, mikor éppen volt egy kis üresjárat, végigmentem a kerten és készítettem néhány képet. A Néró szőlő már szép lila. Habár nem érett még meg teljesen, lehet azért csipegetni belőle. Ez a fajta azért előnyös, mert nem érzékeny a betegségekre, így "bio" módon is lehet termeszteni. Ráadásul még finom is.

Őszre még sok gyümölcsöt tartogat a kert, mert ott a naspolya, amit majd októberben-novemberben eszünk, és idén végre lesz körte és birs is.

A munkahelyünk udvarában van néhány ónabóna fa. Abból szedtünk egy vödörrel és kísérleti jelleggel befőztem lekvárnak (életemben először főztem be ónabónát, de nem utoljára). Érdekes, a mi ónabónánk később érik, azzal még várni kell egy kicsit. Idén kevés gyümölcs termett, legalábbis kevesebb a korábbi évekhez képest, ezért kihasználok minden lehetőséget, ami az utamba kerül. Így esett a választás ebben az évben az ónabónára.

A héten "tanulmányútra" mentem. Na, nem messzire, csak a falu másik végébe. Régi álmom volt, hogy megnézzem élőben, hogy készül az igazi, házi, otthon húzott rétes. Erről készült beszámolóm ITT olvasható.

A hétvégén végre történt valami az egyik vendégházunkkal is. Leszedtünk néhány csempét a falról és alakul a kihúzható kanapé is.

Néro szőlő

Néró szőlő

Naspolya

Som

Kökény

Ónabóba/fosóka/mirabolán

Ónabóba/fosóka/mirabolán

Mogyoró

Birs

Birs

Kezd színe lenni a bodzának

Szeder


Dió

Őszibarack

Nektarin

Nektarin

Körte

Paprika

Paradicsom

Padlizsán



Ezekből az idén nem eszünk a nagy téli fagy miatt (tavalyi képek):

Füge

Gránátalma
Kihúzható kanapé a vendégházba (festés előtt)

A szétszedett fürdőszoba





Ónabóna, amiből lekvár lett
Ónabóna lekvár

2017. július 20., csütörtök

Utolsóból első

Télen leginkább almát és naspolyát eszünk, illetve, ha éppen terem, akkor ősszel, tél elején körtét is. Éppen ezért a nyári alma nálunk mindig mostohasorsra volt ítélve (legalábbis én mindig csak pakolgattam ide-oda), hisz nyárra mindenkinek a könyökén jön már ki az alma és örülünk, hogy hatalmas a gyümölcsválaszték nyár közepén: terem ilyenkor a kertben szeder, ribizli, sárgabarack és esetleg már az ónabóna is (fosókaszilva, mirabolán), valamint, amikor jó évünk van, akkor a görögdinnye, sárgadinnye is (ha a dinnyék nem sikerülnek, akkor azt azért veszünk, mert nagyon szeretjük).

Szegény almafa tehát hiába adta bőséges termését, szinte csak süteménybe tettük egy-egy pite erejéig. Tárolni nem lehet télig. Pár éve tettem el belőle lekvárt, finom volt. Jó ötlet reszelve is, megfőzve eltenni, üvegbe zárva, mert akkor télen csak elővesszük és mehet is a pitetésztára. Na, de én nem annyira rajongok a lekvárokért, így tavaly kipróbáltam, milyen lesz megaszalva a napkollektoros (sörkollektoros) aszalómban. Jelentem, remekül sikerült, még mindig van néhány darab tavalyról és ugyanolyan finom az íze. Ezen felbuzdulva idén már nem aprózom el és amennyit csak lehet, aszalok. Gyerekeim egyik kedvenc téli csemegéje volt uzsonnára vagy tízóraira az aszalt alma. Eddigi tapasztalataim alapján a legkönnyebben, legsikeresebben aszalható gyümölcs az alma. Nem kell figyelgetni, babusgatni és nagyon gyorsan elkészül. Olyan kánikulában, amilyen most is van, akár egy nap alatt kiszárad. Nem hámozom, csak megmosom az almákat, majd uborkagyalun lereszelem szép vékonyra és már mehet is be az aszalóba (ne takarják egymást a szeletek). Ha kész, üvegbe zárom és mehet a kamrapolcra.

Különösen idén nagyon fontos számunkra a nyári alma tartósítása, mert az őszi almafáink idén nem adnak termést. Nagyon hideg volt a tél és rosszkor is virágoztak a fák. Másrészt idén nem volt bőséges a cseresznye és sárgabarack termésünk sem, így cseresznyéből nem is tudtam eltenni, sárgabarackból pedig a korábbi évekhez képest kevesebbet. A meggy jól termett, de szinte minden szem kukacos volt, így teljes érés előtt már el is rothadtak. A következő év nagy feladata lesz számunkra, hogy a termést károsító monília és a cseresznyelégy ellen felvegyük a harcot. Őszibarack van bőven a fákon, de már most megtámadta a monília azokat is. A szőlőben és a körtében reménykedem még, egyelőre úgy tűnik, szép termés várható és a ribizlire sem lehetett panaszom. Az előzőekből következik, hogy minden lehetőséget megragadok. A szintén mostohasorsra ítélt ónabóna fa termését idén először elteszem télire. Még pontosan nem tudom, milyen recept szerint, de hamarosan kitalálom és lesz róla egy külön bejegyzés is.

A nyári alma most már az egyik kedvencem. Így lett utolsóból az első.




2017. július 19., szerda

Első kaszálás, második palántázás

Idén öt telken kaszálok, kaszáltatok, mert kaptunk plusz két telket, amit nem használnak, viszont igen jó fű terem az egyikben, legalábbis az alsó felében, mert a felső bozótos-romos-lomos, a másik meg annyira nem jó szénát ad, de azért azt is levágom, mert a semminél több. A helyzet az, hogy a kaszálás nagyon sok idő még géppel is, a széna begyűjtése meg még több, úgyhogy mindig nagyon jól meg kell tervezni és az időjárás előrejelzéssel összhangba hozni a kaszálás és a széna gyűjtés időpontját. Nehezíti a helyzetet, hogy a kis traktorral egy fuvar elég kevés szénát jelent, úgyhogy nagyobb területről sokat kell fordulnom, ezért idén megkértem egy másik helybeli gazdálkodót, hogy nagy pótkocsival segítsen már elvinni a szénát.

Ez úgy szokott lenni, hogy a kaszált területen egy boglyába összehordom a szénát, majd fóliával takarom, és lesúlyozom az eső és a szél ellen, aztán majd amikor alkalmas, akkor elszállítom a Dózsába - így hívjuk azt a portát, ahol a kecskék vannak, mivel Dózsa György út az utca neve.

Sokszor eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb és időben is jóval kedvezőbb volna bálázott szénát venni, árban sem volna sokkal drágább, de inkább nagyjából ugyanannyi. Csakhogy ebben az esetben semmi ráhatásom nincs a széna minőségére, vagyis a kaszálás, a szénabegyűjtés időpontjára, és a bálázás is negatívan befolyásolja a minőséget, mert sokkal porosabb, mint a kézzel-villával gyűjtött.

Idén az első kaszálásokat május közepe és június eleje között sikerült megvalósítani, de csak kb. két hete került a széna a tárolóba, és egy kisebb boglya még mindig várat magára, pedig már kaszálni kéne körülötte a következő adagot. Nem megy gyorsan, na.

Íme az eredmény:

Első pótkocsinyi széna a helyén.
Aztán jött rá a másodikkal is.
Sajnos elég aszályos az időjárás idén, úgyhogy hamar elfogyott a zöld takarmány a kecskéknek, most már kb. két-három hete csak konzervet kapnak, és a kifutójukat is egyharmad méretűre csökkentettem a villanypásztor segítségével, hogy ne legeljék kipusztulásig a teljes területet. A maradékra meg vittem föl szórófejet, hogy a reggeli meg az esti fejés közben nyomassa rá a szivattyú a vizet. Így talán még augusztusban lesz pár hét, amíg legelhetnek kicsit, hátha megint megdobja a tejtermelést a laktáció harmadik harmada felé közeledve, mert mióta csak széna jut, naponta egy-másfél literrel kevesebb a tej.

Némi legelő öntözés a nyár végi legeltetés reményében
Közben az aprójószágok óljainak építése a vége felé közeledik, lassan fent az összes hullámlemez a tetőn, már csak az aljzatbeton hiányzik, meg a három ólajtó. A tároló helységre a régi ház ajtajáról leszerelt rács került, hogy be lehessen oda zárni gépeket, eszközöket, amíg a ház felújítása tart.






Közben jutott végre kis időm a káposztás kertre is, mert már rettenetesen nézett ki. A fűszerpaprika kb. egy hónapja ki lett ültetve, a káposzta is két hete a helyén van, de már azóta megint felette a gaz. A csicsóka is embermagasságú, meg még nagyobb, de a libatop, ami közte nőtt, vetekedett vele. Végül most hétvégén sikerült rendbe tennem, és még a vöröshagymát is kiszedtem. Némelyik fej akkora, mint az öklöm. Érdekességképp a saját nevelésű dughagymából szebb lett az eredmény, mint a vásároltból. Persze a képet árnyalja, hogy az utóbbi egy kicsit gazosabb volt, de az is igaz, hogy már a kezdeti fejlődése is lassabb volt, mint a sajáté. Ezen belelkesülve idén is nevelek dughagymát.

Krumpli a kert alsó részén még kapálás előtt

Nagydobosi és kanadai (Orange) sütőtök gyomlálás előtt

A batáta szépen fejlődik, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz belőle a fagyokig.
 
A káposzta és a fűszerpaprika itt már a jobbik arcát mutatja

A káposztás kert felső fele a nagy munka után. Egy nappal korábban még nem lehetett látni a 2 méteres libatoptól és csalántól - a kecskék értékelték a zöld kaszálékot

Paprika, káposzta, kukorica és mák

Érik a mák, de még van pár gubó, ami nem csörög

A csicsóka igen magasra tör...

..., még hozzám képest is

Nem volt sok dughagymám, talán ha egy kilót elduggattam tavasszal, ahhoz képest elég szép az eredmény

Végül néhány hangulatkép ma estéről. Csabi első ízben látogatta meg a kecskéket, mióta megszületett, és Judit sem látta már őket minimum két hónapja, úgyhogy az egész család bevágódott a kocsiba, és nagyvizitet tartottunk.

Csabi és a "lányok" fotózkodnak

Közben a fiúk szénát hordanak a jászolokba

Kis móka és kacagás a széna tetején