2017. szeptember 30., szombat

Szeptemberi összefoglaló

Szeptember 10., vasárnap: 
Szombatra terveztük, de mivel sok idő elment délelőtt a kecskéknél (Szilárdot, a bakot, most engedtük fel a lányokhoz), ezért vasárnapra halasztottuk a szüretet. Szerencsénk volt, mert szép időt fogtunk ki a szőlőszedéshez. A gyerekek is végig ott voltak, örömmel segítettek. Egy rövid időre még Csabi is velünk tartott élete első szüretére és természetesen Maci is végig kísérgetett minket. A szokásos szüreti sütemény, a schiacciata sem maradhatott el. Amilyen egyszerű, olyan finom. Nehéz megállj parancsolni, képes lennék egymagam egy hatalmas tepsivel elfogyasztani. Sok hozzávaló nem kell hozzá, csak liszt, víz, kevés só, cukor, olaj, friss rozmaring és persze szőlő. (Ez egyébként egy hagyományos toszkán szüreti sütemény, de mivel 7 éve már én is minden évben megsütöm, ezért kijelenthetjük, hogy nálunk is hagyományos sütemény ősszel ez a szőlőlepény.) A mustból és a szőlőből elcsentem egy keveset, abból tettem el egy kis szőlőbefőttet és mustot télire. Estére mindenki jól elfáradt, de úgy gondolom, egy remek nappal zártuk a hetet.
***
A szőlős sütemény (schiacciata) receptje a blogunkon megtalálható, itt. 














Szeptember 13., szerda: 
Szilárd szombat óta bent lakik a lányoknál. Körülbelül novemberig élvezi a társaságukat, utána visszakerül a bakszállásra. (A két kicsit ideiglenesen áttettük az ő helyére.) Közben a tej egyre apad, amit nagyon sajnálok, mert olyan jó volt saját állataink tejéből készült sajtokat, joghurtot, túrót enni. Túrót, krémsajtot, fetát és grillsajtot tettem el télire, de érlelt sajtból nem tudtam eleget készíteni, így télre keresni kell valakit, akitől tehéntejet vehetnénk, hogy egyrészt gyakoroljam a sajtkészítést, másrészt, hogy legyen mit ennünk.





Szeptember 15., péntek: 
Érik a körte. Tegnap szedtünk két ládával (a kevésbé éretteket, mert utóérő, így jól tárolható), továbbá folyamatosan aszalom a napkollektoros aszalónkban azokat, melyek lepotyogtak és jó érettek, valamint lesz körtelekvár is a legérettebbekből. A fa hatalmas, létráról szedni lehetetlen. Egy speciális körteszedővel tudjuk csak levarázsolni a fáról a körtéket. Ez hatos gömbvasból készül, melyet hajlítógéppel hajlítottunk meg, végül egy 4 méteres lécre erősítettük és egy textilzsákot varrtunk rá.







Szeptember 16., szombat: 
Mirabolán/fosóka/potyóka/ónabóna...idén már én is elteszem télire. Nyár közepén (édes) lekvárt főztem belőle, most pedig egy grúz fűszeres szósz volt a kiválasztottam. Az a jó ebben a gyümölcsben, hogy semmit nem kell tennünk a fával, nem beteges, nem kényes és bőségesen terem. Tömött sorokban, mint egy füzér, az összes ág tele van apró szilvával. A legjobb, hogy a gyerekek is, még a válogatós is, szívesen eszi ezt a szilvát. Recept itt található. 






Szeptember 25., hétfő: 
Lassan elköszönhetünk a szeptembertől is. Ilyenkor mindig kicsit elszomorodom. Annyira szeretem a tavaszt és a nyarat! Már most hiányzik. Ugyanakkor, azt hiszem, idén kivételesen azért nem bánom, ha jön az a tél. Sűrű volt a program júniustól idáig és még mindig jut minden napra valami teendő a kertben vagy eltevés terén. A kecskék még adnak tejet, igaz, már kevesebbet, de azért tudok készíteni kisebb sajtokat, túrót és a gyerekeknek is jut tej reggelire, vacsorára. A legutolsó adag tejből rengeteg túró lett, nagyon jó volt a kihozatal. A spájz és a mélyhűtő tele van (nagy megkönnyebbülés ez nekem és úgy érzem magam, mint egy futóverseny végén a versenyző). Most már csak a gyökérzöldségek vannak a földben, azokat kell eltenni (a nagyobbakat pincébe, a kisebb répákat mélyhűtőbe), illetve a káposztáskertben a káposzta és a karalábé. Ezen kívül megkezdődött a diószedés és a birsalmát is le kell(ett) szednünk a káposztáskertben (egyelőre a felét sikerült, annyi van), mert tavaly megelőzött minket valaki és mire mentünk volna a ládával, bizony üres volt a fa. Az udvarban található birsalmafákról még nem szedjük le a gyümölcsöt, azok maradhatnak. A körte nagy részét ládába tettük, másik részéből lekvárt főztem és sokat aszaltam is. Most már, ami hullik, abból ivólé, esetleg lekvár készül. Legutóbb például, hogy az ónabónát összefőztem körtével. Egyikből sem volt sok, külön-külön nem akartam bajlódni velük. Nem bántam meg, nagyon finom lekvár kerekedett belőle. Nyár végén egy kevéske őszibarackot főztem össze néhány körtével, az is ízletes lett. Múlt héten kiruccantunk egy kis szakmai kirándulásra, az OMÉK-ra. A két kisebb itthon maradt a mamával, mert ők még nem bírták volna az egész napos nyüzsgést. Gergő nagyon jól érezte magát. Másnap aztán nekem is becsengettek. Fél éven át én is iskolába járok mostantól (és a végén vizsgázom...jajj nekem  ), illetve a szomszéd faluba is átugrom néhányszor, mert ott is vár rám egy kis tanulás. Ezekről majd később írok. Újabb hír, hogy nagy valószínűséggel bővül a család: kutyánk mellé hozunk egy kiskutyát. Ez még a napokban tisztázódik 
majd, hogy tényleg így lesz-e. Jöjjön néhány kép is, ne csak beszéljek. 
















Közben pedig birsszüret és kísérletezés a különféle receptekkel. Erről majd egy következő bejegyzésben lesz szó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése