2017. március 29., szerda

Sóska (termesztés, torta, leves és más)

Volt idő, mikor szerettem, aztán egyik évben túl sokat ettem belőle és 2 évig rá sem bírtam nézni. Mindig sóskamártást/főzeléket készítettünk belőle, amit főtt tojással, később, mikor már egyedül laktam, bundáskenyérrel ettünk. Krumplival soha, mert úgy nem szeretem. Két-három éve aztán bevillant a gondolat: az nem létezik, hogy ebből a zöldségből csak ezt az egy ételt lehet készíteni. Az interneten rákerestem és bizony megvilágosodtam: ehetjük nyersen, salátaként, netán gyümölcsökkel összeturmixolva úgynevezett zöldturmixként, főzhetünk belőle különféle krémleveseket, készíthetünk belőle tésztaszószt vagy fasírtok mellé nyers szószt, sőt, tehetjük palacsintába és bizony még tortákat, valamint édes és sós pitéket is süthetünk belőle. Már elég sok receptet kipróbáltam és ezeket fel is jegyeztem a receptes gyűjteményünkbe, az Ízőrző nevű blogunkba. Ezzel kapcsolatban készítettem egy összefoglalót, melyet ITT lehet megnézni.

Tavaly vetettük új helyére a sóskát, amiből szép termésünk lett a nyáron. Most még kicsi, nem tudom szedni, de már nagyon várom, hogy újra szedjek belőle és valamelyik kedvencünket elkészíthessem. Van, akinél már sokkal nagyobbak a sóskalevelek, de a mi kertünk kevésbé meleg, mint az övéké, így nekem még várnom kell néhány hetet. Idén vetettünk egy újabb helyre is sóskát, hogy télire is tudjak eltenni.

A sóska évelő növény, így nem kell minden évben újra vetnünk (olyan 4-5 évente szoktuk újra vetni). Az első zöldségek egyike tavasszal. Naposabb vagy félárnyékos helyet kedveli, de úgy vettem észre, jobban szeret a mostani helyén, ahol a nap egy részében félárnyékban lehet (azaz a nap egy részében közvetlenül éri a fény, a nap második felében viszont már árnyékosabb). Itt nem magzik fel olyan gyorsan (a régi helyén nagyon sütötte a nap, hamar kiszáradt a föld és nem győztem a magszárakat letépkedni). A sóska vízigénye nagy, így mind vetés után, mind tenyészidő alatt biztosítsuk számára a nedves talajt.

A magot (melyek nagyon aprók) 1-2 cm mélyre vessük márciusban vagy ősszel (augusztusban-szeptemberben). A magok már 2-4 fokon csíráznak. Csírázása lassú, hosszú ideig tart. Tavaly olvastam, azóta igyekszem betartani, hogy szedésnél nagyon figyelni kell arra, hogy a fiatal leveleket, az úgynevezett szívleveleket ne szedjük le, ne sértsük meg, mert akkor csökkentjük a későbbi termést. Tavaly már igyekeztem a legkisebb leveleket meghagyni és nem kopasztottam úgy meg a bokrokat, ahogy előtte szoktam.

Egy kis ízelítő. A receptek az Ízőrzőn, ITT.










2017. március 28., kedd

A sörkollektoros aszaló újra használatban

Reggel "beüzemeltem" a sörkollektoros aszalónkat. Idén ez lesz az első "munkája". A vasárnap felszedett csicsóka egy részét megpucoltam, karikáztam és három tálcán elrendeztem (egyébként négy tálca fér bele). Korábban írtam már az aszalónkról ITT. A csicsóka aszalásának ötlete egyébként Biobiától származik, én még soha nem próbálkoztam korábban csicsókát aszalni. Kíváncsian várom a végeredményt. A maradék csicsókából szeretnék szendvicskrémet készíteni. Remélem, legkésőbb holnap lesz erre is időm.




Frissítés: végül elkészült a csicsóka. Nagy meglepetésünkre még ropog is. Befőttes üvegekbe tettem, másnap még mindig ropogott. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az állapot. Ízre nekünk nagyon tetszik. Enyhén édeskés, de nem túl édes. Jó kis uzsonna vagy tízórai lesz belőle.



2017. március 26., vasárnap

Március utolsó hétvégéje

Március utolsó hétvégéjén megint dolgosan telt az idő. Szombaton Rocker az egyetemen volt, vasárnap pedig a szokásos reggeli fejés után ment a kertbe Gergővel, hogy elvessék a maradék zöldségmagot, ami múlt héten kimaradt (aztán Gergő menet közben papának segített a leendő vendégház padlásán). Most már elmondhatjuk, szinte minden a helyén, már csak azok a magok maradtak, amiket áprilisban kell vetni. Kezdjük utolérni magunkat. Én a konyhában töltöttem a délelőttöt. Panni is segített nekem főzni, de aztán ő is kiment kertészkedni. Főleg öntözni szeretett (és valamiért csak a spárgát), de a vetni való csicseriborsót is örömmel fejtette. Este korábban indultunk a kecskékhez, így mindannyian mehettünk és ott tölthettünk egy-másfél órát. Én főleg nézelődtem, fényképeztem, a gyerekek meg játszottak a kecskékkel. Panni most is szeretett volna fejni, így Rocker megengedte neki, hogy kicsit gyakoroljon.

Már nálunk is kivirágzott a sárgabarack. Drukkoltam, hogy ne így legyen, mert a következő hétre nagyon hideget mondanak (nulla fok). Az őszibarack is kipattant már és természetesen a mandulafa is virágzik. A hétfőn vetett retek mind kikelt a melegágyban, de a palántának valók is sorra bújnak elő. Ennek nagyon örülök. Aztán még egy örömhír, hogy a négyből csak egy rebarbara nem élte túl a telet, ma ugyanis Rocker észrevette, hogy időközben előkerült a föld alól egy újabb tő rebarbara. A spárga már gyönyörű. Napok kérdése és ehetjük. Már nagyon várom. Ma kimentem a káposztás kertbe is, ahol van egy pici, mini "erdős" részünk a telken. Pár éve ide ültettünk medvehagymát, ami már szépen elszaporodott. A vacsorához szedtem egy jó adaggal. Ha már ott jártam, nem hagytam ki a csalánt sem. Zsenge még, így kézzel, kesztyű nélkül szedtem egy étkezésre való mennyiséget. A héten még mennem kell majd, hogy szedjek, mert ilyenkor érdemes gyűjteni (csak a hajtásvégeket csipkedtem le, mert ez a legfinomabb része). További információ a csalán gyűjtéséről például az Erdőkóstoló blogon olvasható, ahol számtalan felhasználási ötletet is találhatunk.

Hogy egy kis recept is legyen. Ma felszedte Rocker a maradék csicsókát. Ebédre ebből főztem egy (számunkra) új ételt: tárkonyos csicsókakrémlevest. Kolbászkarikákat és pirított kenyérkockákat sütöttem hozzá. Nekem nagyon elnyerte a tetszésem ez a leves, jól esett ebédre. A recept ITT, a másik, Ízőrző blogomon olvasható.

Medvehagyma

Sárgabarack


Őszibarack


Spárga

Retek

Palánták és retek a melegágyban.


Mandula

Rebarbara

Nárcisz

Az első kert naplemente környékén.


Kecskéink




Fehér ibolya







2017. március 25., szombat

Az első

Ez a nap is eljött. Már vagy 9 hónapja nem készítettem semmilyen tejterméket. Se sajtot, se túrót, se joghurtot. Semmit. Azóta ez volt az első. Első azért is, mert saját kecskéink tejéből most készítettem először bármit is. Eddig csak egyszerűen megittuk a tejet. Mindig éppen annyi volt, amennyi négyőnknek elég. Most, hogy a kiskecskék éjszaka külön vannak az anyjuktól, már több jut nekünk is.

Először egy pici adag krémsajtot készítettem, amit beleforgattam fűszerpaprikába, őrölt dióba, friss metélőhagymába, de hagytam natúr is. Olyan krémsajtot készítettem, ami a "haraphatóbb" verzió, de legközelebb a másikkal (tehát a lággyal) is megpróbálkozom. Elsőre elégedett vagyok, mert idén semmilyen mellékízt nem érzek. Más módszerrel, más kultúrával készültek, mint tavaly. Tavaly nem ízlett egy krémsajtom sem, ezzel viszont elégedett vagyok.

Ma délelőtt egy kis natúr sajt is készült a konyhában. Natúr, mert mi úgy szeretjük a sajtokat, ha nincs fűszerezve. Kicsi, mert ennyi tej volt (5 liter). Még csöpög, így arról kép nem is készült. Nagy öröm számomra, hogy végre a zsendice is úgy sikerült, ahogy azt mindig szerettem volna. Semmi citromsav és mégis kicsapódott a savóból. Nagyon boldog vagyok. Tulajdonképp a sajtkészítés egyik legnagyobb öröme számomra a zsendice, mert az nagy kedvencem. Ezt a kecskesajtot nem érleljük majd, néhány napot várunk és megkezdjük, mert már nagyon ki vagyunk éhezve a házi sajtra. Remélem, hogy jól sikerül, ehető lesz, mert tényleg nagyon régen készítettem bármilyen sajtot és hát akkor sem voltam gyakorlott a témában.

Ami még nagy újdonság, hogy megittam a savóból egy bögrével. Ez nálam nagyon különös dolog, mert tavaly egy kortyot nem bírtam volna inni, annyira utáltam. Gyorsan raktam is a hűtőbe egy jó adagot. Este dagasztok be kenyértésztát, ahhoz is jól jön majd a savó. Kovászos kenyeret szoktam sütni egyébként, ami most éjszakai kelesztésű lesz és reggel sütöm. Általában gyökérkenyeret sütök, mert nem túl jó a sütőm, a nagy cipókkal nem boldogul. Új sütőről pedig nem ábrándozhatok...

A következő, ami készül, az a túró lesz, mert mióta elfogyott az ősz végén készített túróm, azóta nem is ettünk. Boltit nem akartunk, így inkább kibírtuk. A túró eddig mindig nagyon jól sikerült, így nagyon várom már, hogy újra készítsek. Valószínűleg vagy lenyomott túró vagy sóskás-túrós lepénykék készül majd belőle elsőként, mert ezeket a gyerekeim is szeretik és megeszik. A receptek a másik blogomon megtalálhatók ITT és ITT.




Általában ilyen kenyereket sütök (vadkovásszal, teljes kiőrlésű tönkölylisztből):




2017. március 22., szerda

Tavaszi szorgos hangyák

Múlt hét péntek óta nagyon sokat haladtunk a kertjeinkben. Már igencsak kezdtem aggódni, hogy mi lesz velünk, semmi nem lesz kész és az idei szezon már rosszul indul.

Péntekre igen jó időt jósoltak, ezért mondtam Rockernek, vegyen ki egy nap szabadságot, a gyerekek óvodában lesznek, így tud majd haladni. Így is lett. Remekül haladt. A káposztás kertben rotázott, hagymákat duggatott (vöröshagyma, lilahagyma), mákot vetett, a másik földön lucernát vetett, itthon és a másik telken metszett és a lemosópermetezést is el tudta végezni. A hétvégén elvetett egy csomó mindent itthon (sokféle salátát, egy újabb sor sóskát, mindenféle gyökérzöldséget, azokból is többfélét, borsót, feketegyökeret, fűszereket). Az új földünkre pedig az eső előtt sikerült elszórnia a fűmagot. Minden remekül jött tehát össze. Közben megérkeztek a bútoraink is (egyik Panni szülinapi ajándéka lesz, egy hartai mintás ágy éjjeli szekrénnyel, a másik pedig a régi szekrényünk átalakított, átfestett formában).

Tekintve, hogy anyu kórházba került és megműtötték, hétfőtől már itthon vagyok, mert senki másra nem tudom a gyerekeket bízni. Eredeti terv szerint április 1-jéig dolgoztam volna, aztán módosult ez a dátum március 23-ra, most pedig, hogy előbb kellett a műtétet elvégezni, március 20-ra, ezért hétfőn én is elkezdtem a kertészkedést. Főleg a palántának valókat vetettem el: cukkini, padlizsán, karfiol, karalábé, pak choi (ez idén újdonság nálunk), nyári káposzta, patisszon és vetettem 6 féle retket, szintén a fóliába. Palántának vetve továbbá a fűszerpaprika, a paradicsomok, paprikák. A pince tetejére is vetettem gyógy-és fűszernövényeket (pl. kamilla, körömvirág, de ez utóbbiból került a zöldségeskertbe is), a ház melletti fűszerkertbe is szórtam metélőzellert és metélőpetrezselymet, illetve lemetszettem az évelőkről az elszáradt részeket, kigereblyéztem a száraz leveleket. Hú, még leírni is sok volt, pedig még nincs vége, a következő napokra is maradt bőven mag és teendő. Idebent szépen fejlődnek a paprika-és paradicsompalánták, a batátáról meg ne is beszéljünk. Tavaly annyira nehezen hajtott ki, idén viszont 2-3 héten belül kicsírázott és mostanra már hatalmas leveleket növesztett. A lista, hogy miket vetünk, ITT található. Mint látható, egy kicsit csúszásban vagyunk, aminek oka részben a hosszú, hideg tél, másrészt a mi időhiányunk, de most már csak utolérjük magunkat.

Növöget a sóska, habár nőhetne gyorsabban, mert már nagyon enném. Bújik a spárga. Ha az egyszer beindul! Tavaly is nem győztük enni. Idén már negyedik éves. Kinyílott az ibolya, virágzik a som, dolgoznak a méhek rajta. Feltűnően kevés a harlekin katica és szerencsére meglepően sok a hétpettyes katica. Ennek nagyon örülök. A föld tele van gilisztával, ami szintén egy nagyon jó jel.

Mivel sok szalmánk keletkezett, idén kipróbáljuk a szalmatakarást. Ha nem is az egész kertben, de egy részében egészen biztosan. Kicsit félek tőle, mert arra számítok, hogy sok csiga megbújuk majd alatta. Ugyanakkor nagy segítség lenne a takarás abban, hogy ne száradjon ki a föld és ne nőjön olyan intenzíven a gyom.

Mi a helyzet az állatokkal? A kecskék jól vannak, lassan tudnak legelni is, mert egyre szebb a fű, a kiskecskék pedig növögetnek. Tegnap elkezdődött az elválasztás, így a gidák és gödölyék az éjszakát most már külön töltik. Rocker reggel megfeji mindhárom anyakecskét, nappal pedig tudnak szopni a kiskecskék. Végre lesz elég tej itthon, nem csak inni tudjuk, hanem készíthetek belőle sajtokat is. Majd arról is beszámolok, ha ott tartok.

A baromfiudvart még nem kezdtük el kialakítani. Talán jövő héten vagy az azt követő héten azt is el tudjuk kezdeni. Már nagyon várom, hogy saját csirkéink, tyúkjaink és kacsáink legyenek.

Akadt egy félórám némi kép készítésére is (ezek most mind az itthoni kertet mutatják, a káposztás kertben nem jártam és a kecskéknél sem készítettem fotót):

Ibolya és moha

A cseresznyefa alatti pad.

Moha közelről


Metélőfokhagyma

Sóska

Fokhagyma

Kicsit körbejártam a kertet, így majdnem minden oldalról látható a képeken:










Spárga

Zsázsa (párás a levegő a melegágyban)

Macskamenta

Fehér üröm

Ennek a virágnak sajnos nem tudom a nevét.



Som




Ilyen volt:


Ilyen lett: