Kerítés

Tegnap elkészült a kerítés, így végre körbe lett kerítve a telek. Egy újabb kis lépés előre.

Felgyorsultak az események a kertben (is)

Innentől kezdve minden nap óriási változások várnak minket a kertben. Ez az az időszak, amikor nem győzöm kapkodni a fejem jobbra-balra. Meg persze a kezem a konyhában, ugyanis a befőzés, tartósítás szezonja is beindul hamarosan. Eddig spenótot tettem el, most pedig virágokat, leveleket gyűjtögetek télire teának és fűszernek, aztán hamarosan érik a meggy és indul a lekvár, befőtt, chutney főzése, valamint az aszalás. A spárga még mindig rendületlenül nő, a borsón már megjelentek a hüvelyek, a karalábé hamarosan szedhető, a káposzta is kezd fejesedni, már láttam pici paprikát és uborkát, a paradicsom tele van virággal. Minden kikelt már. Az idén még a pasztinák is, ami nagy szó két év sikertelenség után. Egyedül az óriásbab nem kelt ki és a fólián kívüli uborka kel nehézkesen. A paradicsom kissé csúnyán néz ki. A fóliában szép, harsogó zöld a levele, de kint sárgás némelyik (csak a régiek, az újak már szép zöldek). Állítólag a fagytól lett ilyen, ami egy vagy két hete volt felénk. Azt mondják, kiheveri. Merem remélni, mert nálam a paradicsom az egyik legfontosabb zöldség (vagy gyümölcs?) a kertben. (Frissítés május 7-én: most már szép zöld, erős a paradicsom.) Barack, cseresznye, meggy, ribizli, egres lesz bőven. Készítettem néhány képet, de mindent nem fényképeztem le, mert akkor reggelig töltögethetném a fotókat. Egyre szebb a kert, egyre izgalmasabb sétálni benne. Csak egy baj van. Olyan mostanában kevés idő jut nézelődésre.

Bodza

Kamilla

Szőlő

Chia mag kísérlet

Kapor

Uborka

Paradicsom

Paprika

Borsó

Borsó (a termés is lila lesz)

Borsó és dinnye

Répa

Cukkini

Málna pókhálóval

Mogyoró

Füge

A nevét nem tudom, de az illatát messziről érezni.

Ilyen közelről.

Az egyik kedvencem.

Levendula

Játszótér

Anyuék hagymája.

Szamóca, de én epernek hívom.

Káposzta

Karalábé

Mek-mek

Kb. két hete elmentünk Baramya megyébe, és részt vettem egy kifejezetten kecsketartásról szóló három napos kurzuson. Nagyon sok hasznos tudással lettem gazdagabb. egy részről nagyon is gyakorlati megközelítés volt jellemző végig, ami összemérve az egyetem leginkább elméleti megközelítésével, rendkívüli módon kiegészítik egymást. Az egyetemen még nem volt szó kifejezetten kecsketartásról, majd csak a 2016/17 tanévben, de azért legtöbbször állattartás, tenyésztés és takarmányozás témakörein belül sokszor előfordulnak kérődzők, leginkább szarvasmarha, de volt szó juhokról is. Szóval úgy éreztem, hogy viszonylag szélesebb körű elméleti tudással indulhattam neki a gyakorlati oktatásnak. Ez sokat segített a dolgok gyorsabb és hatékonyabb megértésében, illetve volt jónéhány olyan témakör, ami az egyetem korlátai között egyszerűen nem kerülhet sorra idő hiányában, itt viszont sokat tanulhattam pl. a rendellenes ellések levezetéséről, körmözésről, fejésről illetve a tej higiéniájáról, nyúzásról stb.

Szóval a lényeg az, hogy miközben habzsoltuk a házigazdák 24 éves kecsketartói tapasztalatát, rendkívül jól is éreztük magunkat egy igen csak idilli környezetben. A léleknek is jót tett.

Aztán a tanfolyam végén András, az egyik házigazda megkérdezte tőlem, hogy van-e még kedvem a kecsketartáshoz, én pedig nem tudtam hirtelen mást mondani lelkesedésemben, csak azt, hogy ez a három nap csak még jobban meghozta a kedvem.

Szóval pár napig eléggé pörgött ezen a dolgon az agyam, hogy az új telken hogy, s mint lehetne jól kialakítani a kecskeszállást, hogy kb. hány kecskét bírna el a terület - kettő, maximum három, de majd meglátjuk -, úgyhogy lesz ami lesz alapon megrendeltem a kerítést, két héten belül jönnek építeni, veszek villanypásztort, amivel legalább négy részre osztom a legeltetést, mivel szakaszos legeltetést szeretnék megvalósítani. Idő közben kicsit megismerkedtem a telekszomszédokkal is, eddig úgy tűnik, kedvesek mind a két oldalon.

Szóval lelkesedés az van, pénz hozzá módjával. Az első gödölyék meg remélhetőleg már májusban ott legelésznek az újonnan bekerített területen.

Közben a kertben is nő minden, mint a bolondgomba. A spenótot tegnap lekaszáltam (a maradékot, a hűtő már tele), mára jól megszikkadt, berotáztam. Jó zöldtrágya lesz a paprika alatt, némelynek akkora levelei voltak, mint a két tenyerem együtt. A paprikákon (kivéve, amit február óta nevelgettünk az ablakpárkányon), padlizsánon kívül minden ki (vagy be a fóliába) lett ültetve, a retekszezonnak vége, lassan a spárga is a végét járja, de most van újhagyma, téli saláta. A gyümölcsfák nagyjából elvirágzottak, barackból rettenetes sok lesz (ősziből és kajsziból is), hacsak valami közbe nem jön. Almánál az az érdekesség, hogy a négy fából tavaly három virágzott, egy nem. Idén az a kettő, ami tavaly szépen termett, jó, ha 10 almát ad, de az, ami tavaly két almát adott csak iszonyatosan meg van rakodva, erős ritkításért kiált, hogy ne dió méretű legyen a végeredmény. Na meg a kajszi is, az már nagyon várat magára.

Óriási öröm, hogy a három birs sajvesszőbe oltott körtéimből az egyik megeredt, de még a másik kettő sincs teljesen veszve. Sokkal sajnálatosabb, hogy a meggybe oltott korai feketecseresznyéim még meg sem mozdultak. Nagy reményt már nem fűzök hozzájuk, de azért még van némi bizodalmam.

Közben Judit csinosítgatta a kertet, apró kis kihasználatlan területecskékre fűszermagokat, virágmagokat szórt, a mostani esős időnek köszönhetően elég szépen ki is keltek. Kíváncsi vagyok, milyen színpompával és illatorgiával fognak minket megörvendeztetni.

A kis területecskékről jut eszembe: Annyi mindent vetettünk, palántáztunk és terveztünk idén, hogy igazán fejtörést okoz, hogy mégis mit és hova? Konkrétan elfogyott a kert, és még mindig van pár, aminek a helyesről egyelőre fogalmam sincs: rebarbara, Lollo saláta, madársaláta, endívia, cikória... Egyszerűen betelt.

Parenyica. Első próba.

Erőt és időt kerítettem, megpróbáltam elkészíteni életem első parenyica jellegű sajtját (tehéntejből). Első próbálkozásra egész jó lett. Az első nap elfogyott több mint a fele. Főleg Panni és Rocker ették. Na, jó, azért én is csipegettem belőle, mert nagyon nehéz abbahagyni. Van még mit javítani a formázáson, de a végén azért kezdtem kapiskálni, hogyan kellene nyújtani a sajttésztát. A receptet leírom a gasztroblogba, aztán majd minden későbbi tapasztalatot, tanulságot is oda, ahhoz a bejegyzéshez írogatok. Mert biztos lesz mit írni. Füstölőnk nincs, úgyhogy ezt most csak így, natúran esszük meg.

Kísérletezem natúr, érlelt sajtok készítésével is, mivel a friss és a fűszeres sajtokért nem rajongok. Nem könnyű házi körülmények között érlelni a sajtot. Én még nagyon kezdő vagyok, csak pár hónapja készítek sajtokat, azokat is úgy, hogy nem jártam még tanfolyamon, csak magamtól kísérletezgetek. Arra viszont már rájöttem, hol hibáztam kezdetben, miért voltak szárazak, törékenyek, kemények a sajtok. 12 liter tejből készítek egy-egy guriga sajtot. Azért ennyiből, mert több nem fér az edénybe. A magasabb, fehér színű sajt épen akkor jött ki a sóléből, mikor fényképeztem, a másik egy kb. 2 hetes sajt, ami láthatóan sárgább és alacsonyabb is.