Óvári hengeres sütőtök

Eddig kizárólag sonka-, vagy más néven kanadai sütőtököt termesztettünk, de idén tavasszal találtam a boltban néhány zacskó úgynevezett óvári hengeres sütőtök magot. Gyorsan elolvastuk, mit kell tudni róla és a tény, hogy jól tárolható, meggyőzött, hogy idén ezt ki kell próbálnunk. A kanadai tököt szeretjük, mert finom, ízletes és édes, viszont télen nem tárolható sokáig. Tavasszal el is vetettük tehát a kanadai tököt és az óvárit is (meg a másik újdonságunkat, a nagydobosit). Szerencsére szép termés lett mindegyikből és már meg is kóstolhattuk az első óvári tököt. Nagyon meg vagyok elégedve vele. Finom, édes az íze és szép sárga a húsa, tehát ugyanolyan élvezet fogyasztani, mint a kanadait. A tárolhatóságáról majd télen tudok beszámolni. A mérete sokkal nagyobb, tehát egy-két személynek nem gazdaságos. A húsa talán kicsit szárazabb a kanadainál, de gondolom, éppen ezért jobb az eltarthatósága is. Engem meggyőzött, jövőre is vetünk. Még egy pozitívum, amit majdnem elfelejtettem, hogy a magja szép nagy, duci, így sütőben megpirítva finom csemegéhez juthatunk. Ezt a tököt is a fagyok előtt kell leszedni.

Nagyon finom a sütőtök önmagában, darabokra vágva, megsütve, de, ha mégis valami újra vágynánk, az Ízőrző blogomon sok recept olvasható a süteménytől kezdve a levesen át a tésztákig.

Frissítés decemberben: sajnos mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ez a fajta tök, ugyanis a kanadai tökök még remekül elvannak, azonban az óvári elkezdett rothadni, így jövőre mégsem vetünk már ilyet. A nagydobosi tök viszont nagyon bevált, ha lehet mondani, eddig az a legfinomabb mind közül!

Augusztus végén, ősz kezdetén

Jó régen írtam már. Ennek oka az, hogy augusztusban még mindig rengeteg munkát adott a kert és igyekeztem mindent elrendezni, hogy szeptemberre már csak a szőlőbefőtt eltevése maradjon. A kert már nem olyan szép, mint tavasszal és nyár közepén. Egyrészt sok növény ideje lejárt már és ki kell szedni őket (paradicsomvésszel fertőződött paradicsom, elszáradt babszár, tönkrement cukkini és uborka), másrészt a rengeteg befőzés miatt nem volt annyi időm babusgatni a kertet, így bizony gyom is található benne bőven.

Nézzük, mit csináltam, mióta nem írtam. Főztem be sok paradicsomot lének és kétszer lecsót is (kb. 20 darab 7 dl-es üveggel lett). Készült néhány üveg aszalt paradicsom is a sörkollektoros aszalóban. Erről majd egy külön bejegyzésben megosztom a tapasztalataimat. Ettünk sok padlizsános ételt, szedtem sok zöldbabot, tettem el rengeteg kovászos uborkát és kísérletképp kovászos káposztával töltött almapaprikát (pár hét múlva próbaképp felbontottam egy üveggel és eddig nagyon ígéretes). Más savanyút nem is szoktam eltenni, mert az ecetes helyett egészségesebb és finomabb számomra a kovászolt változat.

A két szilvafánk 4 éve termett utoljára, így idén már kivágtuk őket, hogy majd helyettük, a kert egy másik részébe új szilvafákat telepítsünk. Ennek megfelelően szilvalekvárt is 4 éve főztem be utoljára. Idén elfogyott az utolsó, 4 éves szilvalekvárom is, így kénytelen voltam valahonnan szilvát szerezni. Végül 30 kg szilvát kaptam, aminek nagy részét lekvárnak főztem be, kisebb részét aszaltam és egy jó adagot megettünk.

Az idén nem panaszkodhattunk a őszibaracktermésünk miatt sem. Az már egy másik kérdés, hogy ebből igen sok tönkrement, mert már a fán megrothadt közülük jó néhány. Ettől függetlenül sokat ettünk és kétszer még lekvárt is főztem belőle. Rocker nagy örömére, hisz ez a kedvenc lekvárja.

Egyik nap a bodzaeltevés volt a program. Miután leszüreteltem az érett tányérokat, leszedegettem a bogyókat róla és feltettem főni. Kis citruspektint is adtam hozzá a végén, hogy sűrűbb legyen. Most nem édesítettem semmivel, natúr főztem be ezt is. Igazából gyógyszernek használjuk majd a télen.

Egy-két üveg fügelekvárt is készítettem, de a legtöbb fügét vagy aszaltam vagy megettük. Várom még, hogy szeptemberben érjen néhány üvegre való.

A mogyorót is összeszedtem már, lassan pedig a dió is kezd hullani.

Szépen növögetnek az őszi zöldségek: tarlórépa, őszi retek, téli retek, kelbimbó, karfiol, karalábé, káposzta, cikória, salátafélék. A mángold is tartja magát és a sóska is folyamatosan növöget.

Érik a szőlő. Azt már írtam, hogy az idei peronoszpóra járvány a mi szőlőnket sem kímélte, de azért nem semmisült meg teljesen. Enni és befőttet eltenni marad bőven. Rocker bánatára azonban idén bor biztos nem készül belőle.

A paprikáink még erejük teljében vannak. Rengeteg lett és lesz mindegyik fajtából. Valahonnan még törkölyt kell majd szereznem, hogy idén is tudjak törkölyben eltett paprikát készíteni. Egyedül talán a fűszerpaprika az, ami idén nem sikerült tökéletesen.

Körte idén egy darab sem lesz, mert tavasszal éppen a virágzás idején érte a fagy.

Levettem az idei első sütőtököt is. Szép termés lesz belőle. Idén már három fajta tökkel próbálkozunk. Az egyik a szokásos kanadai/sonka tök, ami nagyon finom, édes, viszont nem áll el sokáig és nagyon fagyérzékeny. A másik a nagydobosi tök, amit még soha nem kóstoltam (akkor jó, ha megcsípi az első fagy) és a harmadik egy olyan tök, ami a nagydobosihoz hasonlóan óriásira tud nőni és állítólag tovább eláll télen a kanadai fajtánál. Ennek a neve: óvári hengeres sütőtök. Ez is újdonság számunkra, soha nem kóstoltuk még. Azt írják róla, hogy a nagydobosi tök remek alternatívája ez a szintén magyar tökfajta. A kanadai tökhöz hasonlóan ezt is le kell szedni a fagyokig, viszont jól, jobban tárolható annál.

Idén újdonság volt a dinnye. Eddig kétszer próbáltunk dinnyét termeszteni, de soha nem sikerült. Ebben az évben sok sárgadinnyénk és néhány görögdinnyénk termett. Annak majd még utána kell nézni, mi lehet az oka, hogy a sárgadinnye egyharmada érés előtt elrothadt.

Majdnem kimaradt a sorból az édesburgonya, vagy más néven batáta. Ez is kísérleti növény a kertben, ezelőtt még soha nem volt. Lombosodott szépen, de attól tartok, nem kapott elég napfényt, így elképzelhető, hogy nem lesz alatta sok vagy picik lesznek a krumplik. És, ha már krumpli, akkor meg kell említenem a csicsókát. Az egyik kerítés mellett végig csicsóka nő. Hatalmas, magas szárat növesztett magának. Már alig várom, hogy kiássam az elsőt, hogy meglessem, mi bújik meg alatta.

Most, hogy leírtam a fentieket, rá kellett döbbennem, még mennyi finomság vár minket odakint. És aztán a szokásos zöldségekről, úgy mint répa, cékla, pasztinák, csillagtök, na, meg az almáról és naspolyáról még nem is szóltam.

Tavasszal elhullott néhány cukorborsómag, azok szépen kikeltek (direkt nem kapáltam ki) és már hüvelyeket is láttam rajta, úgyhogy ideje leszüretelni. Nem sok, de többféle zöldséggel összesütve-összefőzve remek lesz.

A befőzésen kívül sajtok is készültek a télre. A feta sajtokat sós lében tárolom a hűtőben, egy próbaadagot pedig üvegben. Néhány guriga trappista jellegű sajt is várja a sorát és próbaképp fagyasztottam le pár zacskó túrót is a szűkösebb időkre.

A kecskék sem maradhatnak ki természetesen. Az ő téli takarmányozását is meg kell oldani, így rengeteg szénát gyűjtöttünk be különböző helyekről. A héten visszük pároztatni az idősebb kecskénket és majd veszünk még mellé kettő (reményeim szerint) vemhes kecskét. Így tavasszal három fejős kecsként lesz, ami már a saját fogyasztásunkat nagy valószínűséggel fedezni fogja.

Sajnos ennyi feladat mellett senkinek nem volt ideje a vendégházzal foglalkozni, ezért ott most áll a munka. Kijött egy pályázat, ami éppen jó lenne nekünk és a vendégházunk épülésének-szépülésének, de olyan feltételeket szabtak, hogy azt lehetetlen teljesíteni. Sokáig fontolgattam, de ma végül elvetettem az ötletet és inkább saját erőből próbálom megoldani a vendégház befejezését.

Szeptember 1-jétől újra járok dolgozni is. Ismét új munkakört kaptam (ez már a 3. ezen a munkahelyen), ami sajnos eddig nem tölt el túl nagy boldogsággal. Egyrészt teljesen más a munkaköröm, mint amit eddig csináltam. Másrészt úgy érzem, hogy végzettségemhez és képességeimhez mérten alacsonyabb szintű az elvégzendő feladat. Harmadrészt, nem érzem úgy, hogy értékes, fontos munka lenne, amit végzek. Negyedrészt pedig azt gondolom, szándékosan lett ez így kiosztva. Csalódtam és ez megerősít engem abban, hogy nem jó helyen vagyok.

Augusztus végén ünnepeltük Gergő születésnapját is. Idén mogyorótortát sütöttem neki és a sok ajándék mellett Rocker meglepte őt egy igazi, kicsi kézbe való metszőollóval, amit akkor használhat, amikor valamelyikünk jelen van. Azzal szüreteli majd a szőlőt.

Bodzalekvár készült belőle:

Nyári munkám gyümölcse:

Articsóka

Az idei első sütőtök.

 A paradicsom már "kiment", de a paprika ereje teljében:

Cikória

Kelbimbó

Cukorborsó

Így megerősödött a rebarbara.

Zeller

 Ezt azért mutatom, mert ez egy kísérlet. A felső hajtások már augusztus első felében elszáradtak, azt levágtuk és az alsókat meghagytuk (amik szépek, egészségesek voltak). Most pedig ezek az alsó hajtások ilyen nagyra nőttek és már termést is hoztak.

Birs

Torma

 Ebből a nagy kosár paprikából (alul vannak a hatalmas kápia paprikák), paprikalé és paprikakrém lett:

A szilvalekvár nálam sütőben készül:

Augusztus első fele

Már régen írtam ebbe a blogba, aminek annyi az oka, hogy nagyon sok a munkám. Most nem is annyira kertben, hanem a konyhában. Folyamatosan teszek el mindent, amit csak lehet. Szépen sorban érik minden. Ahogy leérik az egyik gyümölcs vagy zöldség, jönnek az újabbak. Főztem már be lecsót. Idén bográcsban. Készült már kb. 18 liter paradicsomlé. Tettem el kísérletképp dinnyehéjlekvárt és dinnyehéj savanyúságot. Szintén próbaképp tettem el kovászolt, káposztával töltött almapaprikát. A tavaszi káposztát nem húzkodtuk fel, miután leszedtem az érett fejeket, így minden tövön 4-4 fej kicsi káposzta nőt augusztus elejére. Azokat leszedtem és lereszeltem, így volt mivel megtölteni az almapaprikát. Rengeteg kovászos uborkát tettem el a télre. Pár éve már csak így savanyítok és nem készítek ecetes uborkát. Folyamatosan használatban van a sörkollektoros aszalónk is. Eddig meggyet, almát, sárgabarackot, paradicsomot és fügét aszaltam benne. Idén újítás részemről a zöldségrémek télre való elraktározása. Ezeknek a receptjét majd beírom az Ízőrző blogunkba. Folyamatosan gyűjtögetem a magokat is, hogy legyen mit elvetni jövőre. Három-négy naponta szedni kell a zöldbabot és az ölesbabot. Ezek a fagyasztóba mennek (blansírozás után). Az idén rengeteg csillagtök terem. Már nem tudtam vele mit kezdeni, így felkockázom és azt is lefagyasztom. Jó lesz télen vegyes sült zöldségekhez és krémlevesnek. Pár év kihagyás után újra teszek el üvegben sóskát is. Érik a mogyoró. Potyogni kezdett, így azt is minden nap szedegetjük a gyerekekkel. A padlizsántermés miatt sem panaszkodhatom. Rendszeresen eszünk padlizsános ebédet és tettem is már el zöldségkrém formájában belőle. A szőlő kezd érni, már lehet csipegetni és ott a rengeteg őszibarack. Egy kisebb adag lekvárt főztem már belőle, amit azonnali fogyasztásra szántam. Egy nap alatt el is fogyott. Jövő héten tervezem, hogy egy nagyobb adag lekvárt, esetleg egy kisebb adag befőttet készítek belőle. Addigra már biztosan szépen megérik. Jövő héten talán már bodzalekvárt is főzhetek be. És ott a dinnye. Saját dinnye. Eddig még soha nem sikerült, most viszont rengeteg sárgadinnyét és 4-5 görögdinnyét szüreteltünk már le. Annak még majd utána kell néznem, mi az oka annak, hogy az első néhány termés szétrepedt, hisz azok még nem voltak teljesen érettek. Amiket most szedek le, azok már mézédesek és hibátlanok. Idén nem lesz sajnos körte. A virágzás idején fagy volt. Szilvánk pedig már négy éve nincs, mert elkapták a mozaikvírust a fáink, így idén már kivágtuk és helyettük új, ellenállóbb fajtákat veszünk ősszel. Utoljára négy éve főztem be szilvalekvárt, az utolsó darab idén fogyott el, így most kénytelen vagyok pár kiló szilvát vásárolni, mert szilvalekvár nélkül nem élet az élet. Idén kivételesen jó volt a kukoricatermésünk is. Még télre is tudtam eltenni belőle (megfőztem, majd levágtam a szemeket a csutkáról és zacskókba adagolva mélyhűtőbe tettem).

Készítek sajtokat és túrót is. Minden héten egy-két sajtot és egyszer egy adag túrót. Jó lenne gyakrabban, de így is nagyon kevés idő jut most ezekre. A befőzéssel együtt egy kicsit megterhelő számomra.

A vendégházzal kapcsolatban sok előrelépés még nem történt, csak annyi, hogy a bútorok zömét megvettük, van már új bojler is. Megrendeltem a játszóvárat, amit szeptember első felében szállítanak. Kicsit aggaszt, hogy nem haladunk gyorsabban. Félek, hogy jövő májusra nem készülünk el mindennel. A következő hetekben a feladat, hogy a vendégeknek szánt udvarrészt Rocker kitakarítsa és fűmaggal bevesse. Az én feladatom, hogy szeptember előtt még lefessek négy ajtót. Aztán jó lenne a külső vakolással, kőporozással is végezni még ősszel.

A másik telken is lassacskán szépül minden. Van már egy remek kapu. Ebben mindannyiunk munkája benne van. Négyen dolgoztunk rajta. Sokat segítenek anyuék. Nélkülük nem haladnánk ott ilyen jól, mert Rockernek nincs, szeptembertől meg még ennyire sem lesz ideje a tereprendezéshez.

A kecskék jól vannak, vígan legelésznek. Sokat róluk nem tudok mesélni, mert én nagyon ritkán megyek hozzájuk. Még az is lehet, hogy idén bővül a kecskecsapat, de ez még csak egy kósza gondolat. A hely, ahonnan szerzem a tehéntejet, lehet, hogy megszűnik, így most elgondolkodtunk azon is, lehet, előbb lesz tehenünk is, mint azt terveztük.

Ne felejtsük el azt sem, hogy közben főzök, kísérletezek a konyhában, melyekről az Ízőrzőben írok. Most már Facebookon is megtalálható, hogy könnyebb legyen követni.

Som

Ebből lecsó és paradicsomlé lett.

Sárgadinnye.

Ilyen hatalmas a csicsóka (szőlő mögött, a legmagasabb növényt kell nézni).

Kökény

Ebből lesz a kelbimbó.