Első ellés nálunk (ahogy a Gazdasszony látta)

Nagy eseményről számolhatunk be kicsi családi gazdaságunk életéből. Átestünk a tűzkeresztségen és megszülettek végre a várva várt kiskecskék.

Jelenleg 5 kecskénk van, ebből 3 kecskét pároztattunk ősszel (a másik kettőt majd idén, mert ők még túl fiatalok lettek volna, nem voltak tenyészérettek). A három kecskéből egy kecske első ellő (előhasi) kecske ("Foltos"), a másik kettő már többedszer ellik. Minden nap figyelgettük, vajon vemhesek-e, aztán, mikor már látszott rajtuk, hogy igen, vemhesek, akkor meg azt számolgattuk, mikorra várható az ellés ideje. Amikor pedig már nem volt messze az a bizonyos február közepe-vége, akkor meg azt kerestük, látszik-e már bármilyen jele az ellés közeledtének (duzzadt tőgy, duzzadt péra stb.).

Február 17-én, pénteken, kicsit később értünk haza, mert az aranykalászos vizsgám előtti konzultáción kellett megjelennem. Mire Rocker odaért a kecskékhez, már sötét volt. Egy kecskét (Foltos) nem talált. Körbenézett, hol lehet. Az etetőállás felől macskanyávogás-szerű hangokat hallott. Odanézett és akkor látta meg, hogy Foltos mellett két kicsi kecske fekszik. Gyorsan bevitte őket a melegebb istállóba, elzárta őket, hogy a többiek ne zavarják őket, majd jött értem és némi száraz ruháért, amivel megtörölgethettük a kicsiket.

Nagyon kicsi kecskéket ellett Foltosunk (gondolom ez azért lehet így, mert első ellése volt és ráadásul ikerellés). A fekete bak, a foltos, gödölye (tehát lány). A kis bak már állt, járkált (de nem szopott), a lány viszont nem nagyon akart mozdulni sem. Próbáltuk melegítgetni, majd ösztönözni, álljon fel. Közben Rocker fejt ki Foltosból egy kis kolosztrumot (föcstejet), azzal próbáltuk kicsit etetni őket (de főleg a kis foltost). Akkor nagyon hangosan kiabálni kezdett a kicsi és nagyon-nagyon küzdött, hogy felálljon. Sikerült neki végre. Nagyon küzdött, nagyon összeszedte magát. Későn, valamikor éjfél 11 körül értünk haza, mert addig, míg nem láttam, hogy szopnak rendesen a kiskecskék és az anyjuk megfelelően gondoskodik róluk, nem akartam semmiképp hazajönni.

Másnap reggel fél 6-kor már újra ott álltunk az istállóban és ellenőriztük, minden rendben van-e, majd miután ellátta Rocker az összes kecskét (etetés, itatás), visszajöttünk reggelizni és ment a nap a maga rendjén tovább (én tanultam a keddi vizsgára, gyerekek mamáéknál, Rocker az istálló térelválasztóját készítette). Délután elvitte Rocker a nap közben elkészült faanyagot, kerítést, amivel elrekesztett egy újabb részt az istállóban, hogy minden anyakecskének legyen saját helye a kicsinyéivel. Mikor odaért, már megint egy újabb meglepetés várta. A másik kecske ("Láncos") is megellett. A méhlepény akkor még nem jött ki, de a két kicsi már kint volt. Az istálló előtt ellett. Nem is értem, miért nem ment be vagy a fejőállás alá, ahova foltos is előző nap (ott is "szénaágy" van).

Rocker szólt, készüljek, de nem tudtam menni azonnal, mert éppen kenyeret sütöttem. Ezek a kiskecskék sokkal nagyobbak, segítség nélkül felálltak, mire odaértem, már szoptak rendesen (maguktól ill. anyjuk terelgetése hatására), szinte már ugráltak. Velük semmi gond nem volt. Két bak született ettől az anyától.

A harmadik anyakecskével még nem tudjuk, mi lesz. Habár nagy a hasa, közeledő ellés jelét nem látjuk, így az is elképzelhető, hogy ő nem vemhes, üresen maradt. Napokon belül kiderül.

Van most tehát négy kiskecskénk, háeom gida és egy gödölye. Aranyosak, szépek, de mindig az eszembe kell vésnem, hogy ők nem maradnak velünk sokáig. A "kislányt" megtartjuk, de a fiúkat nem. Ez talán az egyik legnehezebb része az állattartásnak, de mindig arra kell gondolni, hogy nem házikedvencek ők. Megadjuk nekik a tőlünk telhető legnagyobb törődést, jól tartjuk őket, hogy boldogan éljenek, de tudomásul kell venni nekünk is és a gyerekeinknek is, hogy ők nem azért vannak, mint például a kutyánk. Eddig a gyerekek is, úgy tűnik, megértették, tudomásul vették. Az igazi próba akkor lesz, ha már nem látják többet a kiskecskéket (a gödölyét megtartjuk, ha megmarad).

Néhány hét múlva tehát lesz saját tejünk, nem kell a boltban venni és tudok végre sajtokat is készíteni.

Néhány kép a kicsikről és az anyukákról.

Foltos és a két kicsinye ellés után egy-két órával:

"Láncosunk" péntek este, hasában a két gidával:

Ő a harmadik kecske, akitől kiskecskéket várunk ("Dzsodzsó"):

Ő most ősszel lesz fedeztetve ( gyerekeim "anyu kecskének" hívják):

Szombaton megszülettek "Láncos" gidái (ellés után egy-két órával készültek ezek a képek):

Itt már egy naposak Foltos kicsinyei:

Így választottuk el a két anyát:

Velük szemben pedig a három másik kecske alszik, eszik (a képen Gergő által Barikának nevezett fehér és a gyerekek által "anyu kecskének" nevezett kecskék esznek éppen, ők ősszel lesznek fedeztetve először):