Kert és karám: Friss, illatos, zöld

Nem csak én (mi), hanem a kert, a növények is lemaradásban vannak. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Olyan változékony és hűvös az idő ezen a tavaszon, hogy nagyon lassan növögetnek, kelnek a zöldségek. A salátát is hiába nézegetem minden nap, hiába szuggerálom, csak nem tudom még szedni. Egyedül a rukkolát (más néven borsmustárt), mert azt viszont csak úgy szeretem, ha még picik a levelei. Így nincs az a zavaró, erős íze, hanem csak egy kellemes mellékízt ad az ételnek, vagy keverve más zöldségekkel, a salátának (diós, mogyorós mellékíze van egyébként, ha viszont hagyjuk nagyra nőni, akkor kesernyés, számomra már nem élvezhető, erős, csípős íze lesz). Érdemes vetni, mert általában nincs vele gond, könnyen kikel, bőségesen terem és tényleg ad egy új színfoltot az étkezésben, ráadásul nagyon egészséges is (segíti az emésztést, sok vitamin és ásványianyag található benne, szabályozza a koleszterin-és vércukorszintet). A másik, amit korán lehet vetni és szedni, az a zsázsa. Hihetetlen gyorsan kikel, így tél végén már lesz friss zöld zöldségünk. Érdemes szakaszosan vetni. A pici zöld leveleket le lehet vágni egy ollóval. Általában szendvicshez szoktuk enni. Ha picike, akkor alig van íze, ha hagyjuk megnőni, akkor kissé csípős lesz. Aztán ott a retek a fóliában és nálunk még csak most kezd véget érni a medvehagyma szezonja. Ott van még az újhagyma és a metélőhagyma. Nagyjából ezek a jelenleg kertünkben szedhető friss zöldségek (az újhagymát nem nálunk, hanem anyuéknál lehet szedni). Vetettünk egyébként még római salátát, jégsalátát, madársalátát, lollo salátát. Ezekre még kicsit várni kell (az ősszel elvetett madársaláta nem kelt ki, ezért tavasszal újra vetettünk egy sorral).

Ezeken kívül szedhető még a spenót és a sóska. A spenót lassan ki is kerül a kertből, elteszem most már télire. Szép nagyra megnövesztette leveleit, így sokáig már nem várhatok vele. Idén eléggé hiányosan kelt ki egyébként a spenót. Mindig ősszel vetjük, de most lehet, hogy kicsit elkéstünk a vetéssel, másrészt nagyon hosszú és hideg telünk volt. Sokaknál például még a rozmaring is kifagyott, nálunk az szerencsére túlélte a hideg heteket, de azért nem úgy néz ki, ahogy szokott. Most éppen virágzik, úgyhogy gondolom, megmarad és majd helyrejön.

A zöldborsó nő, a cukorborsó, a csicseriborsó, a lóbab is szép már. A gyökérzöldségek, szerencsére, úgy tűnik, most sikerültek elsőre (szinte minden évben újra kell vetni valamelyiket, de általában a zöldséget), kicsíráztak és már látszik a soruk. Kel a mángold, az új sor sóska, a cékla (ebből akarok majd még többet is, de több lépcsőben vetve). A palánták nagy része is szépen fejlődik a melegházban (nem mind, de a többség igen). Az uborka is sokat nőt múlt hét óta.

Nagy öröm számomra, hogy egyre gyakrabban mehetek a kertbe beszerző körútra a pince, a mélyhűtő meg a spájz helyett. Hiába, hogy idén lassabban fejlődik minden, mégis minden napra jut valami, amit frissen szedhetek és ehetünk reggelire, ebédre vagy vacsorára. Ez minden évben nagy élmény számomra, pedig már nem először és nem másodszor indul a tavasz és a nyár velünk itt, Vereben.

A gyümölcsökről pár szót. A múltkori havazást, úgy tűnik, túlélték, így lesz sárgabarack, cseresznye és meggy is. Alma nem sok terem idén, de arról nem az áprilisi hó tehet. A birs most virágzik. Talán idén ehetünk majd belőle. Tavaly egy szem sem termett, mert éppen rosszkor virágzott. Virágzik az eper, a málna, a bogyók meg már ott vannak a ribizlin és az egresen. Mind az öt őszibarackfán megjelent viszont a tafrinás levélfodrosodás, így kénytelenek voltunk permettel kezelni őket.

A héten kiültettem a káposztaféléket. Muszáj volt már, mert nem akartam, hogy túl nagyra nőjenek a fóliában. Az időjárás is ideális most, nincs túl meleg, így szépen megerősödnek ebben a hűvös időben. Ültettem káposztát, karalábét, brokkolit és karfiolt. Kiültettem a cukkini-és patisszonpalántákat is. Idén nálunk új zöldség a pak choi (indiai bordáskel). Soha nem ettem még, nagyon nem is volt időm utánanézni, mit kell tudni a termesztéséről, így kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. A palánták minden esetre gyönyörűek, azokat is kiültettem. Az interneten nézelődtem és a képek alapján arra jutottam, hogy tulajdonképp lassan szedhető is lesz és nem is lett volna muszáj palántázni. Azt írják, hogy termesztésére a 15-20 fok a legideálisabb, mérsékelten hidegtűrő, nagy fény-és vízigényű, rövid tenyészidejű (kelés után 30-35 nappal már szedhető, de van, ahol 45-75 naposan szedik). Nem fejesedő káposztaféle. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne. Levele és szára is fogyasztható. Mivel rövid a tenyészideje, ezért elő-és utóveteményként is ideális. Állítólag a csigák nagyon szeretik. Meglátjuk. A későbbiekben majd megosztom ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és megmutatom, milyen ételt készítettem belőle.

Aztán, itt van a gyönyörű díszbokrunk, a sóskaborbolya. Éppen most virágzik. Annak olyan illata van, hogy bárhova megyek a kertbe, jön utánam. Nagyon szeretem, órákig tudnám szagolgatni. Szép a virágja is és ehető a termése. Mi még nem ettünk belőle soha, valahogy mindig elfelejtem, meg nem is mertem még megkóstolni. Lehet, hogy idén kipróbáljuk. Gyógynövényként ismert.

A fenyőszirupot pedig lassan készíteni kell, mert már szedhető állapotban van a fenyőrügy. ITT, a másik, Ízőrző nevű blogunkon található, tavaly hogyan készítettem (életemben először).

Nagy álmom, vágyam, hogy idén legalább a kert egy része kerüljön takarás alá. A levágott füvet az állatok miatt értelemszerűen nem szórjuk ki a földre, de van széna a másik telken, amit a kecskék nem ettek, mert nem ízlett nekik, azt el lehetne szórni. Így nem párologna, száradna ki a talaj annyira és kapálni sem kellene (talán) annyit, mint tavaly. Lebomlásával pedig még trágyázná is a földet, jó szerkezetet adna a talajnak. Meglátjuk, sikerül-e idén megvalósítani vagy marad jövőre. Egy félelmem van ezzel kapcsolatban, amit már egy korábbi bejegyzésben is leírtam. Mi lesz a csigákkal? Úgy gondolom, hogy a talajtakaró alatt rengeteg csiga és más élősködő bújik meg, ezek meg leeszik, megeszik a zöldségeimet. Úgy lenne az igazi, ha időnként tyúkot, kacsát tudnék a kertbe küldeni, de ez nem megoldható, mert az állatok a másik telkünkön laknak (itt már nem férnének el).

A kecskékről most nem írok sokat, mert róluk majd a gazda ír. Az ő írásainál a blogszerző névnél "Rocker" szerepel, az én írásaimnál "Judit". Annyit azért megemlítek, hogy már teljesen külön van a két kiskecske. A két gödölyét meghagytuk, így jelenleg most 7 kecskénk van. Kicsit nehézkes az elválasztás, de reméljük, hamarosan rendeződik mindenki sorsa. Tejből most tehát több van, nem kell annyira beosztanunk. Készítek sajtot (fetát, natúr, rövid ideig érleltet és parenyicát vagy, ahogy többen hívják, kecskenyicát), túrót, krémsajtot, a sajtkészítés "melléktermékeként" pedig zsendicét (és abból ordát). Az édes savót, ami marad a sajtkészítés után, általában mi isszuk meg. Érdekes, Panni ezt jobban szereti, mint a tejet. Használom a savót palacsinta és kenyérsütéshez is. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó állaga lesz tőle a tésztáknak. A maradék meg mindig megy vissza a kecskékhez, mert van, amelyik örömmel megissza (vízzel hígítjuk, kb. feles arányban).

A szülésig még van kb. 5 hetem, így igyekszem végiggondolni, mi az, amit el kell rendeznem a ház körül. Remélem, hamar kialakul majd az új rend és gördülékenyen vesszük az új kihívásokat. Addig még megyek egy ökoturisztikai workshopra is, hogy új és érdekes dolgokat tanuljak, amit a későbbiekben kamatoztatni tudok itthon.

A pályázatunkkal kapcsolatban egyébként még nem érkezett semmilyen értesítés. Bizonytalan vagyok. Szeretnék nyerni, de mégis félek tőle, mert évekig meg lesz kötve a kezünk és teljesíteni kell a vállalt kötelezettségeket. Mindegy, akármi lesz, a vendégház, legalábbis az egyik, jövő áprilisban vagy májusban mindenképp megnyit. Ebből nem engedek. Végülis, addig még van majdnem egy évünk. Ráadásul nagy boldogsággal tölt el, hogy ezzel a félévvel lezárul Rocker egyetemi tanulmánya. A következő félévben már nem lesznek órák, csak a nagygyakorlat és az államvizsga. Igaz, hogy arra is tanulni, készülni kell, nem is keveset, de legalább azt már nem ott, hanem itthon teheti. Esküszöm, ha befejezi ezt a képzést, csapok egy nagy bulit.

Találtam egy (számomra) új módszert, amivel a kovászos kenyerem most még jobb, még tovább friss és ízletes marad. Hamarosan leírom a receptet az Ízőrzőbe, hátha másnak is hasznos és új lesz az információ.

Röviden ennyi, a kecskékről tehát majd mesél Rocker. Készítettem néhány képet a kertben. Íme: