Utolsóból első

Télen leginkább almát és naspolyát eszünk, illetve, ha éppen terem, akkor ősszel, tél elején körtét is. Éppen ezért a nyári alma nálunk mindig mostohasorsra volt ítélve (legalábbis én mindig csak pakolgattam ide-oda), hisz nyárra mindenkinek a könyökén jön már ki az alma és örülünk, hogy hatalmas a gyümölcsválaszték nyár közepén: terem ilyenkor a kertben szeder, ribizli, sárgabarack és esetleg már az ónabóna is (fosókaszilva, mirabolán), valamint, amikor jó évünk van, akkor a görögdinnye, sárgadinnye is (ha a dinnyék nem sikerülnek, akkor azt azért veszünk, mert nagyon szeretjük).

Szegény almafa tehát hiába adta bőséges termését, szinte csak süteménybe tettük egy-egy pite erejéig. Tárolni nem lehet télig. Pár éve tettem el belőle lekvárt, finom volt. Jó ötlet reszelve is, megfőzve eltenni, üvegbe zárva, mert akkor télen csak elővesszük és mehet is a pitetésztára. Na, de én nem annyira rajongok a lekvárokért, így tavaly kipróbáltam, milyen lesz megaszalva a napkollektoros (sörkollektoros) aszalómban. Jelentem, remekül sikerült, még mindig van néhány darab tavalyról és ugyanolyan finom az íze. Ezen felbuzdulva idén már nem aprózom el és amennyit csak lehet, aszalok. Gyerekeim egyik kedvenc téli csemegéje volt uzsonnára vagy tízóraira az aszalt alma. Eddigi tapasztalataim alapján a legkönnyebben, legsikeresebben aszalható gyümölcs az alma. Nem kell figyelgetni, babusgatni és nagyon gyorsan elkészül. Olyan kánikulában, amilyen most is van, akár egy nap alatt kiszárad. Nem hámozom, csak megmosom az almákat, majd uborkagyalun lereszelem szép vékonyra és már mehet is be az aszalóba (ne takarják egymást a szeletek). Ha kész, üvegbe zárom és mehet a kamrapolcra.

Különösen idén nagyon fontos számunkra a nyári alma tartósítása, mert az őszi almafáink idén nem adnak termést. Nagyon hideg volt a tél és rosszkor is virágoztak a fák. Másrészt idén nem volt bőséges a cseresznye és sárgabarack termésünk sem, így cseresznyéből nem is tudtam eltenni, sárgabarackból pedig a korábbi évekhez képest kevesebbet. A meggy jól termett, de szinte minden szem kukacos volt, így teljes érés előtt már el is rothadtak. A következő év nagy feladata lesz számunkra, hogy a termést károsító monília és a cseresznyelégy ellen felvegyük a harcot. Őszibarack van bőven a fákon, de már most megtámadta a monília azokat is. A szőlőben és a körtében reménykedem még, egyelőre úgy tűnik, szép termés várható és a ribizlire sem lehetett panaszom. Az előzőekből következik, hogy minden lehetőséget megragadok. A szintén mostohasorsra ítélt ónabóna fa termését idén először elteszem télire. Még pontosan nem tudom, milyen recept szerint, de hamarosan kitalálom és lesz róla egy külön bejegyzés is.

A nyári alma most már az egyik kedvencem. Így lett utolsóból az első.