2017. május 16., kedd

Vitézségek

Május 13-án, szombaton tartotta Vereb a Vereb Vitéz emlékére rendezett ünnepnapot, azaz a Vereb Vitéz napját. A gyerekek a mamánál voltak, Rocker az egyetemen, így, mivel egyedül voltam itthon, gondoltam, elnézek kicsit és készítek néhány képet. Délelőtt, mikor a felvonulás zajlott, akkor még esett az eső, de délutánra már gyönyörű időnk volt.

Röviden, hogy miről is szól ez a rendezvény:

"Vereb és Lovasberény közötti út mentén, az út árkában, 1853. május 9-én egy honfoglalás kori sírt tártak fel...A sírban az öv és a lószerszám aranyozott ezüstből készült veretei mellett 12 darab átlyukasztott ezüstpénzt is találtak...Ezek szerint vitéz atyánkfia 12 hadjáratban vett részt honfoglaló őseink portyázásaiban, s ezek a pénzek a zsoldként illetve zsákmányként szerzettek egy-egy darabjai voltak."

A programról:

Délelőtt lovas és gyalogos felvonulással indult a program. A Pogánykőhöz és az emlékkapuhoz gyalogolt a menet, melyen részt vettek: a Pentelei Szittya Íjászok, a Szent Benedictus Borlovagrend, a Vata Törzs, a Geszterédi Aranyszablya Társaság, a Lovasberényi lovasok, a Szent László Társaság (1861) és a rendezvény látogatói, helyi lakosok, vendégek. A helyszínen a polgármester megnyitotta a rendezvényt, valamint néhány beszéd is elhangzott.

Ezután visszasétált a menet a Sportpályához és kezdetét vette az ünnepség, ahol volt íjász bemutató, élő népzene, néptánc, asszonykórusok, iskolások műsora, játszóház, kosaras körhinta, mesterségek bemutatója (bronzöntő, ötvös, bőrműves, nyeregfaragó, és szíjgyártó mester), ezen kívül helyi és kistérségi kézműves termékek vására, valamint kecske-és birkasütés. Belépődíj nincs a rendezvényen.

































2017. május 12., péntek

Tormavirág

Három napig nem voltam itthon, mert, ahogy írtam, egy nagyon hasznos és érdekes előadáson vettem részt. Ráadásul az utazást megelőző két nap sem jártam a kertben, így most, hogy újra kimehettem, igencsak nagy változásokkal szembesültem. Egyrészt az a rengeteg bab, amit elvetettünk, már csírázik, a borsó hatalmasat nőt, a rukkola a végét járja (ha nagyra nőnek a levelei, már nem szeretem), a madársaláta, a lollo és a római saláta végre szedhető, a pak choi-t is lehet enni, a szőlőn már ott vannak a fürtök, a karalábén ott vannak a pici fejek, a fóliában is óriási a változás, így a fagyveszély elmúltával azonnal ültetni kell a palántákat (azaz mostantól), a barackfák tele vannak barackkal és sorolhatnám. Persze, hogy az élet ne legyen annyira unalmas, gyom is van bőven, úgyhogy négykézláb ereszkedem és elkezdem kiszedegetni, ahol csak tudom és ahol kapával nem lehet.

Egy dolgot még megjegyeznék: most virágzik a torma is. Aki teheti, szagolja meg egyszer a tormavirágot, mert nagyon bódító, nagyon erős és édeskés illata van. Nem is gondoltam korábban, hogy egy ilyen csípős növénynek, ennyire édes illatú a virága.

Egy gyors körjárat a kertben még a nagy munka előtt (a képek alá írom, hogy mi micsoda):

Virágzik a rozmaring.


A kakukkfű is virágba borult.

Az orvosi zsálya is mutat már pár virágot.

Orvosi zsálya

Naspolya

Szamóca

"Fosóka" vagy ónabóna. 

Az apróbb szemű piros ribizlink (finomabb a nagyszeműnél, viszont a később érik).

Pack choi

Karalábé

Jégsaláta

Lolló saláta

Római saláta

Kapor

Virágzik a torma.

Tormavirág. Nagyon bódító az illata.

Szőlő


Panni árvácskája. 

Pipacs


Sárgabarack

2017. május 11., csütörtök

Mek-mek!

Nos, újra kecskedolgok, kicsit zanzásítva. Legutóbb valahol ott szakadt meg a kecskesztori, hogy Láncos gidáinak nyakát szegtem, és elkezdtem fejni valamikor március hajnalán. A széna kérdés szerencsére megoldódott. Először kértem egy pár napra elegendő lucernaszénát, amíg meg tudom oldani a bálák szállítását, úgyhogy ezzel kb. egy hétig kihúzták a kecskék. Sajnos, mivel nem ették a rendelkezésre álló szénát, csak az abrakot, vélhetőleg bendő acidózist kaptak a kecskék, mert fostak, mint a mohó gyerek szüretkor. Le is fogytak kissé, úgyhogy muszáj volt széna diétára fogni őket. A baj csak ott volt, hogy a rendelkezésre álló szénát nem ették. Na, ekkor jött gyorssegélyként a lucernaszéna, ami átmenetileg megoldotta a takarmányozást. Aztán jött egy nagy bála fű és egy nagy bála lucernaszéna. Ezeket szétbontottam, és keverve depóztam be. A mai napig ezt eszik, de már csak kb. 1-2 napra elegendő, úgyhogy kell megint az utánpótlás. Szerencsére hétfőn reggel le tudtam kaszálni az egyik területet, és ma este bedepóztam a szénatárolóba. (Zárójelben jegyzem meg, hogy érdekes módon csak a 3 anyakecskének volt hasmenése, a másik kettőnek, akik idén nem ellettek, nem volt semmi bajuk. Ők ugyanis nem kaptak abrakot. Ez is azt valószínűsíti, hogy acidózisuk volt az anyakecskéknek.)

Na, de vissza kicsit az időben. Láncos valamiért újabb hasmenést kapott tavasz elején, pedig épphogy rendeződött. Szegény alaposan lefogyott, azóta sem tudta teljesen kiheverni, utolérni magát, bár a tej azóta visszajött, és teljesen stabilan, szinte grammra ugyanannyit fejek belőle minden nap.

Aztán ahogy jobbra fordult az idő áprilisban, azt vettem észre, hogy vakaróznak a kecskék. Először azt hittem, hogy csak a vedlés miatt, de jobban megnézve egyértelművé vált: szőrtetű. Más sem hiányzott...Pedig március végén volt parazita ellen kezelés. No, akkor erre is szerezni kellett valami szert, bár volt olyan kecskés ismerősöm, aki azt mondta, hogy ha rendesen kisüt a nap, akkor kimegy belőlük. Azért én inkább nem vártam meg, és (szó szerint) nyakonöntöttem mindet eprinomectinnel. Hullott is a férgese. Sajnos kecskére semmilyen szer nincs törzskönyvezve, de még juhokra se nagyon. Tejelő állatok közül ez is csak szarvasmarhára, A tejre 0 óra élelmezés egészségügyi várakozási időt ír, de mivel a kecskénem más a tejelválasztása, 5 napig inkább kiborogattam Láncos tejét, a másik kettő alá meg visszaengedtem éjszakára is a gödölyéket. A kis bakokat ekkorra már megettük, választási gida volt a húsvéti fő fogás. A gyerkőcöknek is nagyon ízlett.

Villanypásztorral kétfelé választottam a területet, hogy nappal a szabadban se legyenek együtt a gödölyék az anyjukkal, ne szopják ki a tejet, éjszakára pedig mindenképp külön vannak zárva. Így most már reggel-este három anyakecskét fejhetek. Átlagosan napi 6 liter tejünk van így, hogy Láncos le van fogyva, Foltosnak meg, mint tudjuk, ez az első laktációja. Szerencsére Dzsodzsó alaposan felhúzza az átlagot, egymaga majdnem annyit ad, mint a másik kettő együtt. Kb. kétnaponta lehet most valami fermentált tejterméket csinálni: sajtot, túrót, fetát, krémsajtot... A villanypásztorral egyébként a hosszútávú tervem az, hogy szakaszosan tudjak legeltetni, de ez majd igazából csak jövőre lesz igazán mérvadó, mivel a megvásárolt szántón az elszórt fűmag nem úgy kel, ahogy azt elképzeltem. aA gyomok kicsit hamarabb csíráznak...

A kicsiknek csináltam egy kis bódét tetőlécből és hullámlemezből, hogy eső és szél ellen be tudjanak húzódni. Nekem azonban nincs ilyen szerencsém: fejés közben eddig háromszor áztam meg, ugyanis a fejőállás a szabad ég alatt van. Illetve volt, mert végre hétvégén tudtam egy féltetőt fabrikálni fölé.

















Fenyőrügy szirup

Előző évben készítettem először, idén, a nagy sikerre való tekintettel ismét szedtem fenyőrügyet. Egy évvel ezelőtt egy üveget töltöttem meg, idén már négyet és még lesz néhánnyal a héten.

Tavaly így készítettem (recept ITT, az Ízőrző blogomon).

Frissen töltve. 

Néhány nap állás után. 

2017. május 10., szerda

Okosodtam

Körülbelül egy-másfél hónappal ezelőtt a szokásos Facebookos üzenőfalgörgetés közben megpillantottam egy bejegyzést, ami egy három napos ökoturisztikai workshopra invitált. Kíváncsivá tett, így gyorsan tovább is olvastam. Egy jelentkezési lapot kellett kitölteni, melynél azt írták, áprilisig elbírálják a beküldött anyagokat és 15 jelentkezőt kiválasztanak, akik a legjobban megfelelnek a szempontoknak. Gondoltam, beküldöm, habár, megmondom őszintén, nem nagyon bíztam abban, hogy engem is beválasztanak. Aztán nem olyan régen kaptam egy e-mailt, hogy mehetek. Kicsit hezitáltam, mert 37 hetes terhesen nekivágni egy útnak, majdnem az ország másik felébe (Tiszabábolnára), vonattal, férj nélkül első gondolatra merésznek tűnt, de mivel nagyon érdekelt a téma, úgy döntöttem, lesz, ami lesz, utazom.

Őszintén szólva, nagyon tartottam attól, hogy elmegy majd a semmire három napom. Ehhez képest életem egyik legjobb, leginspirálóbb, legérdekesebb előadásán vehettem részt, amit itt is köszönök az előadóknak, Dr. Gonda Tibornak és Balog Péternek, valamint a szervezőnek és projekt koordinátornak, Szabó-Diószeghy Ágnesnek. 

A workshop a Humtour szervezésében jött létre (elérhetőségek ITT és ITT). Két modulból állt a három napos előadás: ökoturizmus/szelíd turizmus illetve on-line marketing. Mindkét előadó rengeteg ötletet és sok információt adott át nekünk, résztvevőknek. Ezen kívül persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy megismerhettem sok kedves és érdekes embert a hallgatóság köréből. Remélem, hogy lesz még folytatása ennek a workshopnak, mert szívesen mennék újra bármikor.