Első kaszálás, második palántázás

Idén öt telken kaszálok, kaszáltatok, mert kaptunk plusz két telket, amit nem használnak, viszont igen jó fű terem az egyikben, legalábbis az alsó felében, mert a felső bozótos-romos-lomos, a másik meg annyira nem jó szénát ad, de azért azt is levágom, mert a semminél több. A helyzet az, hogy a kaszálás nagyon sok idő még géppel is, a széna begyűjtése meg még több, úgyhogy mindig nagyon jól meg kell tervezni és az időjárás előrejelzéssel összhangba hozni a kaszálás és a széna gyűjtés időpontját. Nehezíti a helyzetet, hogy a kis traktorral egy fuvar elég kevés szénát jelent, úgyhogy nagyobb területről sokat kell fordulnom, ezért idén megkértem egy másik helybeli gazdálkodót, hogy nagy pótkocsival segítsen már elvinni a szénát.

Ez úgy szokott lenni, hogy a kaszált területen egy boglyába összehordom a szénát, majd fóliával takarom, és lesúlyozom az eső és a szél ellen, aztán majd amikor alkalmas, akkor elszállítom a Dózsába - így hívjuk azt a portát, ahol a kecskék vannak, mivel Dózsa György út az utca neve.

Sokszor eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb és időben is jóval kedvezőbb volna bálázott szénát venni, árban sem volna sokkal drágább, de inkább nagyjából ugyanannyi. Csakhogy ebben az esetben semmi ráhatásom nincs a széna minőségére, vagyis a kaszálás, a szénabegyűjtés időpontjára, és a bálázás is negatívan befolyásolja a minőséget, mert sokkal porosabb, mint a kézzel-villával gyűjtött.

Idén az első kaszálásokat május közepe és június eleje között sikerült megvalósítani, de csak kb. két hete került a széna a tárolóba, és egy kisebb boglya még mindig várat magára, pedig már kaszálni kéne körülötte a következő adagot. Nem megy gyorsan, na.

Íme az eredmény:

Első pótkocsinyi széna a helyén.

Aztán jött rá a másodikkal is.

Sajnos elég aszályos az időjárás idén, úgyhogy hamar elfogyott a zöld takarmány a kecskéknek, most már kb. két-három hete csak konzervet kapnak, és a kifutójukat is egyharmad méretűre csökkentettem a villanypásztor segítségével, hogy ne legeljék kipusztulásig a teljes területet. A maradékra meg vittem föl szórófejet, hogy a reggeli meg az esti fejés közben nyomassa rá a szivattyú a vizet. Így talán még augusztusban lesz pár hét, amíg legelhetnek kicsit, hátha megint megdobja a tejtermelést a laktáció harmadik harmada felé közeledve, mert mióta csak széna jut, naponta egy-másfél literrel kevesebb a tej.

Némi legelő öntözés a nyár végi legeltetés reményében

Közben az aprójószágok óljainak építése a vége felé közeledik, lassan fent az összes hullámlemez a tetőn, már csak az aljzatbeton hiányzik, meg a három ólajtó. A tároló helységre a régi ház ajtajáról leszerelt rács került, hogy be lehessen oda zárni gépeket, eszközöket, amíg a ház felújítása tart.

Közben jutott végre kis időm a káposztás kertre is, mert már rettenetesen nézett ki. A fűszerpaprika kb. egy hónapja ki lett ültetve, a káposzta is két hete a helyén van, de már azóta megint felette a gaz. A csicsóka is embermagasságú, meg még nagyobb, de a libatop, ami közte nőtt, vetekedett vele. Végül most hétvégén sikerült rendbe tennem, és még a vöröshagymát is kiszedtem. Némelyik fej akkora, mint az öklöm. Érdekességképp a saját nevelésű dughagymából szebb lett az eredmény, mint a vásároltból. Persze a képet árnyalja, hogy az utóbbi egy kicsit gazosabb volt, de az is igaz, hogy már a kezdeti fejlődése is lassabb volt, mint a sajáté. Ezen belelkesülve idén is nevelek dughagymát.

Krumpli a kert alsó részén még kapálás előtt

Nagydobosi és kanadai (Orange) sütőtök gyomlálás előtt

A batáta szépen fejlődik, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz belőle a fagyokig.

 

A káposzta és a fűszerpaprika itt már a jobbik arcát mutatja

A káposztás kert felső fele a nagy munka után. Egy nappal korábban még nem lehetett látni a 2 méteres libatoptól és csalántól - a kecskék értékelték a zöld kaszálékot

Paprika, káposzta, kukorica és mák

Érik a mák, de még van pár gubó, ami nem csörög

A csicsóka igen magasra tör...

..., még hozzám képest is

Nem volt sok dughagymám, talán ha egy kilót elduggattam tavasszal, ahhoz képest elég szép az eredmény

Végül néhány hangulatkép ma estéről. Csabi első ízben látogatta meg a kecskéket, mióta megszületett, és Judit sem látta már őket minimum két hónapja, úgyhogy az egész család bevágódott a kocsiba, és nagyvizitet tartottunk.

Csabi és a "lányok" fotózkodnak

Közben a fiúk szénát hordanak a jászolokba

Kis móka és kacagás a széna tetején

A bőség zavara

Megvagyunk, megvagyunk, csak nehezen találok lopott perceket új bejegyzéshez. Sok a feladat, kevés az idő, de rengeteg finomság terem, télire is teszünk félre mindenből. 

Felszedtük a fokhagymát, a helyére már vetettünk is új zöldségeket. A paradicsom pirosodik, a paprika szépen növöget a padlizsánnal együtt. A csicseriborsó idén végre sikerült. Szedtem is egy jó adaggal, a többit meghagyom vetőmagnak, mert nagyon drága a csicserimag. Szedésnél érdemes kesztyűt húzni. Én nem tettem, mert nem tudtam, mi vár rám. Tapadós, kissé ragacsos lett a kezem, amit lemosni sem tudtam rendesen, ráadásul még viszketett is tőle a bőröm.

A sárgabarack elkezdett érni. A fáról lepotyogó, igazán érett darabokat minden tízórai és uzsonna alkalmával megdézsmáljuk. A málna lassan leérik, a ribizli nagy részét leszedtem és megfőztem lekvárnak (Minden évben kínzom magam a szedéssel és a leszemezéssel...őszintén, ribizlit utálok befőzni). A cukkini még mindig bőségesen terem, a zöldbabot is szedem most már 2-3 naponta. A többi bab szépen fejlődik. A mákot lassan lehet szüretelni. A gyökérzöldségek továbbra is gyönyörűek, a szőlő és az őszibarackfák is sok gyümölcsöt érlelnek. A zöld dió már üvegbe került és várja, hogy télen megbontsuk. 

Aszaltam meggyet, kb. 1,2 kg lett végül, ami 6 darab 7 dl-es üvegbe fért bele. Most a nyári alma aszalása van soron és talán tudok egy kevés sárgabarackot is szárítani.

Szedtem már nyári káposztát, amit részben megettünk, részben kovászolom odakint. Nagy újdonság számunkra a kovászolt egres. Eddig nem hogy nem ettem ilyet, de nem is hallottam még róla. Különleges finomság, készítek még máskor is, az biztos. A receptjét beírtam ide. 

Uborka, újhagyma is kerül az asztalra szinte minden nap. Láttam már pici sárgadinnyéket és talán a kukorica is lassan érik. Mángold és sóska van folyamatosan. 

Ami nem nagyon remekel idén, az a karfiol. Nem virágzik, ill. kicsik a virágai. Gondolom, a szárazság miatt. A lóbab nem sikerült (mintha valami megette volna, ami megmaradt, abba belepenészedett a bab) és a sáfrányos széklicém is eléggé satnya (valószínűleg nem jó helyre vetettem). A körömvirág viszont gyönyörű, már sokat begyűjtöttem télire. 

A kecskék hol több, hol kevesebb tejjel örvendeztetnek meg minket. Folyamatosan készítem a különféle sajtokat, joghurtot, túrót. Egyszerűen nem tudok eleget készíteni, mert mindig minden elfogy. Jövőre már több, öt kecskét fejünk, akkor már, remélhetőleg, több tejjel tudok majd dolgozni. Ősszel lehet, hogy beiratkozom egy OKJ-s vizsgával záródó, oklevelet adó sajtkészítő tanfolyamra, pedig megfogadtam az aranykalászos gazda képzés után, hogy többet nem megyek vizsgázni sehova. 

A vendégházról még nem tudok semmi újat írni. A kert miatt még nem volt idő folytatni a munkát. Továbbra is sok tervem van, melyeket jó lenne mind megvalósítani és jövő májusban megnyitni az egyik házat. 

Csabi fiunk már betöltötte az egy hónapos életkort. Hihetetlen, hogy szalad az idő. Gergő és Panni pedig nagyon ügyesen segítenek mind a kertben, mind a kecskéknél. 

Cukkini, zöld dió, meggy, uborka, gyöngyhagyma

Alma az aszalóban

Kaporvirág

Csicseriborsó

Sárgadinnyék

Csicseriborsó leszedve.

Kovászolt egres

Apu esőben fej

Születésnapomra kaptam nagyon klassz munkaruhákat az én drága feleségemtől. Közte volt vízhatlan esőnadrág, esőkabát és még sapka is. Ebből ma a kabát és a sapka kapott feladatot, mivel a reggeli fejésnél még volt valamennyi hátra az éjszakai esőzésből. Gondoltam, felszentelem ezeket. Szerintem jól áll. :)

Tapasztalatokról nem tudok beszámolni, mert mire a kecskékig eljutottam, elállt az eső, minden esetre a kalap sokkal kényelmesebb viselet, mint a kapucni.

Június végén

Lassan vége a júniusnak is. Nagyon gyorsan szalad az idő. Valószínűleg ennek az is az oka, hogy annyi a tennivaló, hogy soha nem fogy ki a teendők listája. Aszályos év az idei, még mindig azt kell mondjam. Nálunk szinte semmi nem esett eddig. Ilyen volt a tavasz és a tél is. A héten mondjuk megérkeztek a nagy esők, de nem hozzánk, hanem az ország déli és keleti felére. Az is igaz, hogy óriási pusztítást okozott arra a zivatar, több centis jég és óriási szél szántotta fel a vidéket. Mondjuk, olyanból nem kérnék, akkor inkább locsolok éjjel-nappal. Mivel ilyen nagy a szárazság és a hőmérséklet is 30 fok felett van mostanság, azt vettem észre, a növényeink sem úgy nőnek, fejlődnek, ahogy szoktak. Hiába öntözünk, az nem egyenértékű az esővel. Az igaz viszont, hogy a cukkini több év után idén hatalmas, rengeteg termést ad és gyönyörű. Egy szavam nem lehet. A gyökérzöldségek (répa, zöldség, pasztinák is sokkal szebb, mint tavaly vagy azelőtt volt). A borsó viszont hamar leérett, eperből sem volt sok, az első patisszonunkat is megettük már, de nagyon picike maradt és az uborka sem ad olyan sok termést, ahogy azt várnám. A brokkoli szép volt, de a karfiol nem virágzik. A káposztából is szedtem már, az szép, csak kicsit lassabban fejesedik, mint szokott. A csicseriborsó idén azt hiszem sikerül végre. A hagymák (vöröshagyma, fokhagyma, gyöngyhagyma) idén nagyon szépek, a krumpli is és a mák is. Ami a gyümölcsöket illeti: cseresznyéből kevés termett és ami a fán volt, szinte mind kukacos lett. Idén semmivel nem kezeltük a fát. Ennek az lett az eredménye, hogy abból a kevésből sem tudtunk sokat enni, mert hamar megrothadtak a szemek. Jövőre ki kell találni valamilyen elfogadható megoldást, mert egyrészt nem szeretnék sok permetszert fújni a gyümölcsünkre, másrészt viszont az sem megoldás, hogy nem eszünk a termésből, csak nézegetjük a fát. A meggy most kezd érni. Egy adag már az aszalóban várja, hogy szépen kiszáradjon. Ma főzök be befőttet is és lesz egy adag lekvár is (azt hagyom utoljára, édesedjen még a fán a meggy, mert én cukor nélkül főzöm a lekvárokat is). Ha az időjárás engedi, akkor nagyon sok aszalt meggyet szeretnék eltenni télire. Egy napkollektoros aszaló nem is elég nekem, jövőre mindenképp készíteni kell egy másikat is. 

A málna és a ribizli jól terem idén is. Lejjebb lesz egy kép a kétféle málnánkról: van a nagy, ami szép, de nem olyan ízletes, mint a mini fajta. A gyerekeknek tízórai és uzsonna idején szólók, menjenek enni és ők már tudják, hogy oda, a bokrokhoz kell kimenni és szedni maguknak gyümölcsöt. Szerencsére szeretik mindketten. Van feketeribizlink és kétfajta piros ribizlink. A nagyszeműt megesszük bokorról, a másikat, a kisszeműt szoktam eltenni lekvárnak. Nagyon macerás leszedegetni, de sokkal finomabb a kicsi, így marad a sok munka, de finom lekvár. Érik már az egres is. Na, ez az a gyümölcs, amit szerintem permetezés nélkül nem lehet betegségmentesíteni. Sajnos. Lassan érik a sárgabarack is. Már láttam a fa csúcsán néhány sárguló gyümölcsöt. Nem lesz sok, de azért pár üveggel biztos tudok befőzni is (nagy részét viszont nyersen megesszük, természetesen). Őszibarackból sem lesz hiány idén, abból is tudunk enni és lekvárt is főzhetek majd. A szőlő egyelőre szép. Ja, igen, és 2 év után idén végre úgy tűnik, lesz főzőtök. Tavaly meg azelőtt valamiért nem sikerült, talán egy darabot tudtam csak szedni. 

A babok virágzanak (idén sokfélét vetettünk), láttam már kis zöldbabhüvelyeket is. A paradicsom szépen nő, a paprika viszont még csak virágzik. Az őszi káposztafélék kipalántázva. A padlizsán virágzik. A fűszernövények is jól elvannak. A sáfrányos széklicém hamarosan virágzik, de valószínűleg nem jó helyre vetettem, mert nagyon kis satnyák szegények. 

Most éppen a zölddió befőttet rakom el, este jön a meggybefőtt. 

Ami a sajt- és egyéb tejtermék készítését illeti: minden nap készül valami, hol egy félkemény sajtnak való, hol grillsajt, hol joghurt vagy krémsajt, túró. Feta sajtot már rég készítettem, lassan itt az idő, hogy egy újabb adagot spájzoljak be. 

A vendégházzal már annyi előrelépés történt, hogy elkezdtünk összerakodni odabent is, megnézzük, milyen bútorokra lesz szükség. A kertrendezés talán jövő héten megkezdődik. A másik telken a baromfiudvar is elkészült, így kezdődhet a másik vendégház felújítása (ez nagy feladat lesz, hisz igen romos most még az épület). 

Rocker vizsgái véget értek. Egy tantárgyból viszont nem sikerült levizsgázni, így azt az őszi félévre át kell vinnie. Ősszel indul az utolsó, hetedik félév, ami már annyiból jó és könnyebb lesz, hogy nem kell bemennie szombatonként. Így, hogy hetente csak 1 napot tudott itthon bármit is csinálni, nagyon kevés volt és nagyon kimerítő mindkettőnk, és szerintem a gyerekek számára is. Nagyon nehéz ennyi mindent összeegyeztetni, szinte már lehetetlennek érzem sokszor. Állatok, kertek, kaszálók, munkahely, gyerekek, családi élet (nem nagyon volt), egyéb ügyek intézése és most született a harmadik gyerekünk, aki tőlem egész embert kíván. Így mindennel foglalkoztunk, de semmivel sem teljes körűen és nem úgy, ahogy szerettünk volna. Nagyon bízom abban, hogy most már könnyebb lesz az élet egy kicsit, mert sokáig ezt, ilyen tempóval nem lehetne bírni és megmondom őszintén, nem is szeretném, mert mi értelme akkor az életnek, ha folyton csak rohanunk, semmire és főleg egymásra nincs időnk. Átmeneti élethelyzetnek elfogadom, mert tudom, hogy mi miért van, tudom, hogy valami sokkal jobb miatt kell most vállalni ezt a rohanást, tudom, hogy ez befektetés a jövőbe. 

Készítettem néhány képet. Nem sokat, csak pár dolgot fotóztam le. Estére heves zivatart jósolnak nagy jéggel és igen erős széllel. Nem tudom, holnap reggel mi vár majd a kertben. Remélem, nem lesz nagy változás és nem kell romeltakarítást végeznünk. 

Érdi bőtermő

Átmeneti megoldás, ha jön a jégeső (A paradicsom és paprika főlé hálót tettünk. Ez nem jégháló, mert azt nem tudtunk venni, így mikor éppen szép idő várható, leszedjük, ha jön a "vihar", akkor feltesszük...2-3 éve így megy, jövőre már lesz idő, akkor tervezünk egy kicsit professzionálisabb megoldást alkalmazni):

Aszalóban a meggy.

Kaktusz, ami nagyon csúnya (mostohán bánunk szegénnyel), de a virágja gyönyörű. 

Konyhám

Traktorkaland

Tavaly megkaptunk két kisebb földterületet, az egyiket direkt kaszálásra, a másikat művelésre, de az is be lett vetve lucernával. Mindkettőt lekaszáltam szombaton, igaz, a lucernában - minthogy évek óta műveletlen volt a terület, sok benne a gyommag - magasabb volt a fekete üröm, a disznóparéj meg a libatop, mint a lucerna. Nem baj, néhány kaszálás, és ezek visszaszorulnak, nem úgy a pásztortáska, az különösen jól érzi magát a lucernában. Nem baj, a kecskék megeszik, legfeljebb rózsaszín tejet adnak. Panni úgyis szereti a lányos dolgokat.

No mindegy is, lényeg, hogy beizzítottam a dobkaszát, és elég hamar le is vágtam vele. A szomszéd meg is irigyelte, mondta, hogy neki alternáló kasza adaptere van a rotájához, de hogy az mindentől eltömődik meg kimegy az éle, szóval inkább kézzel lekaszálta, amit le kellett. Ez meg azért egész jól vizsgázott. Mondtam is neki, hogy tavaly magasabb volt a gaz ugyanazon a területen, mint én, és bár megküzdöttem vele, de vitte azt is.

Ezzel a "kisebb" gazzal szenteltem föl tavaly a dobkaszát.

 Na ezen belelkesülve, gondoltam, ha már nem sikerült a fűvetés tavasszal a szántón, amit a kecskék szomszédságában megvenni szándékozunk, a kb. 90%-os parlagfű borítást elintézem ugyanezzel az eszközzel. Szóval önbizalom meg elhatározás az volt, csakhogy ezt nem arra tervezték, hogy kétezer négyzetmétert egyszerre lekaszáljanak vele, főleg, ha az lejtős terület. Mert az OK, hogy önjáró a szerkezet, de azért két és fél órán át szorítani a két kuplungot - egyet a dobkaszához, egyet a járószerkezethez - és a biztonsági kapcsolót, az tenyeret próbáló feladat. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt mondanám, hogy sírni tudtam volna, mire végeztem, de ez perze költői túlzás. Minden esetre nagy megkönnyebbülés volt, hogy kész lettem vele, bár a hüvelykujjaim piszkosul bedurrantak. Az órára néztem, és örültem, hogy még nincs öt óra, mert korábban akartam aznap - múlt vasárnap - fejni a kecskéket, mivel Babám sajtot tervezett készíteni belőle, jó lett volna, ha nem éjszakába nyúlóan csinálja.

Ember tervez... Én meg borultam akkorát a kistrakesszal a lovasberényi lejtőn, hogy a szemem ketté állt. Meg a hajtómű is:

A pontos gyártói megnevezése ennek: osztott hajtómű ház.

Csakhogy ez most valahogy nem hosszába, hanem kereszbe osztott.

Első felindulásban káromkodás jutott eszembe, de hamar ráeszméltem, hogy ez most nem segít. Főleg, hogy Berény felől azon a lejtőn jönni szoktak, mint a meszes, én meg szétszórtam egy pótkocsis kistraktort dobkaszástól az úton. Na meg magamat is. A tenyeremen azóta sincs bőr. Ennek szemléltetésétől tizennyolcas karika hiányában eltekintenék. Szerencsére az első furgonos megállt segíteni, úgyhogy hamar feldobáltuk a padkára a traktor morzsalékait, őt meg megkértem, hogy ha már úgyis arra megy, vigyen már haza.

Közben megálltunk egy traktoros ismerősnél, hogy hátha segítene hazavinni a romokat, de ugye vasárnap délután volt, ilyenkor már mindenki túl van a harmadik fröccsön, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy ilyenkor is dolgozom. Na mindegy, kocsival elmentem, a dobkaszát meg a motort hazahoztam, a többit felrámoltam a kis utánfutóra, aztán kézzel behúztam a kecskékhez, el lesz addig, amíg nem szerzek új hajtóművet.

Természetesen a gyártó hónapok óta zárva tartja a webáruházát, felhívtam telefonon őket, de nem akartak kiszolgálni, kiskereskedőhöz irányítottak. De ott meg nem akarnak nekem eladni hajtóművet csak kompletten, vagy alkatrészenként, de akkor meg nekem kell összeraknom, azt meg már, köszönöm, kétszer csináltam, és nem hálás, de főleg nem gyors munka. Úgyhogy lesz pár felesleges alkatrészem. Nem baj, elférnek a polcon.

Másnap persze kaszálni kellett zöldet a kecskéknek. Nem tudom, ki próbálta már bőrmentes tenyérrel a kasza, aztán meg kistrakesz hiányában talicska, végül vasvilla markolászását, én minden esetre nem ajánlom.

És a legrosszabb, hogy még egy pálinkát sem ittam azóta!