Traktorkaland

Tavaly megkaptunk két kisebb földterületet, az egyiket direkt kaszálásra, a másikat művelésre, de az is be lett vetve lucernával. Mindkettőt lekaszáltam szombaton, igaz, a lucernában - minthogy évek óta műveletlen volt a terület, sok benne a gyommag - magasabb volt a fekete üröm, a disznóparéj meg a libatop, mint a lucerna. Nem baj, néhány kaszálás, és ezek visszaszorulnak, nem úgy a pásztortáska, az különösen jól érzi magát a lucernában. Nem baj, a kecskék megeszik, legfeljebb rózsaszín tejet adnak. Panni úgyis szereti a lányos dolgokat.

No mindegy is, lényeg, hogy beizzítottam a dobkaszát, és elég hamar le is vágtam vele. A szomszéd meg is irigyelte, mondta, hogy neki alternáló kasza adaptere van a rotájához, de hogy az mindentől eltömődik meg kimegy az éle, szóval inkább kézzel lekaszálta, amit le kellett. Ez meg azért egész jól vizsgázott. Mondtam is neki, hogy tavaly magasabb volt a gaz ugyanazon a területen, mint én, és bár megküzdöttem vele, de vitte azt is.

Ezzel a "kisebb" gazzal szenteltem föl tavaly a dobkaszát.

 Na ezen belelkesülve, gondoltam, ha már nem sikerült a fűvetés tavasszal a szántón, amit a kecskék szomszédságában megvenni szándékozunk, a kb. 90%-os parlagfű borítást elintézem ugyanezzel az eszközzel. Szóval önbizalom meg elhatározás az volt, csakhogy ezt nem arra tervezték, hogy kétezer négyzetmétert egyszerre lekaszáljanak vele, főleg, ha az lejtős terület. Mert az OK, hogy önjáró a szerkezet, de azért két és fél órán át szorítani a két kuplungot - egyet a dobkaszához, egyet a járószerkezethez - és a biztonsági kapcsolót, az tenyeret próbáló feladat. Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor azt mondanám, hogy sírni tudtam volna, mire végeztem, de ez perze költői túlzás. Minden esetre nagy megkönnyebbülés volt, hogy kész lettem vele, bár a hüvelykujjaim piszkosul bedurrantak. Az órára néztem, és örültem, hogy még nincs öt óra, mert korábban akartam aznap - múlt vasárnap - fejni a kecskéket, mivel Babám sajtot tervezett készíteni belőle, jó lett volna, ha nem éjszakába nyúlóan csinálja.

Ember tervez... Én meg borultam akkorát a kistrakesszal a lovasberényi lejtőn, hogy a szemem ketté állt. Meg a hajtómű is:

A pontos gyártói megnevezése ennek: osztott hajtómű ház.

Csakhogy ez most valahogy nem hosszába, hanem kereszbe osztott.

Első felindulásban káromkodás jutott eszembe, de hamar ráeszméltem, hogy ez most nem segít. Főleg, hogy Berény felől azon a lejtőn jönni szoktak, mint a meszes, én meg szétszórtam egy pótkocsis kistraktort dobkaszástól az úton. Na meg magamat is. A tenyeremen azóta sincs bőr. Ennek szemléltetésétől tizennyolcas karika hiányában eltekintenék. Szerencsére az első furgonos megállt segíteni, úgyhogy hamar feldobáltuk a padkára a traktor morzsalékait, őt meg megkértem, hogy ha már úgyis arra megy, vigyen már haza.

Közben megálltunk egy traktoros ismerősnél, hogy hátha segítene hazavinni a romokat, de ugye vasárnap délután volt, ilyenkor már mindenki túl van a harmadik fröccsön, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy ilyenkor is dolgozom. Na mindegy, kocsival elmentem, a dobkaszát meg a motort hazahoztam, a többit felrámoltam a kis utánfutóra, aztán kézzel behúztam a kecskékhez, el lesz addig, amíg nem szerzek új hajtóművet.

Természetesen a gyártó hónapok óta zárva tartja a webáruházát, felhívtam telefonon őket, de nem akartak kiszolgálni, kiskereskedőhöz irányítottak. De ott meg nem akarnak nekem eladni hajtóművet csak kompletten, vagy alkatrészenként, de akkor meg nekem kell összeraknom, azt meg már, köszönöm, kétszer csináltam, és nem hálás, de főleg nem gyors munka. Úgyhogy lesz pár felesleges alkatrészem. Nem baj, elférnek a polcon.

Másnap persze kaszálni kellett zöldet a kecskéknek. Nem tudom, ki próbálta már bőrmentes tenyérrel a kasza, aztán meg kistrakesz hiányában talicska, végül vasvilla markolászását, én minden esetre nem ajánlom.

És a legrosszabb, hogy még egy pálinkát sem ittam azóta!