Mek-mek

Kb. két hete elmentünk Baramya megyébe, és részt vettem egy kifejezetten kecsketartásról szóló három napos kurzuson. Nagyon sok hasznos tudással lettem gazdagabb. egy részről nagyon is gyakorlati megközelítés volt jellemző végig, ami összemérve az egyetem leginkább elméleti megközelítésével, rendkívüli módon kiegészítik egymást. Az egyetemen még nem volt szó kifejezetten kecsketartásról, majd csak a 2016/17 tanévben, de azért legtöbbször állattartás, tenyésztés és takarmányozás témakörein belül sokszor előfordulnak kérődzők, leginkább szarvasmarha, de volt szó juhokról is. Szóval úgy éreztem, hogy viszonylag szélesebb körű elméleti tudással indulhattam neki a gyakorlati oktatásnak. Ez sokat segített a dolgok gyorsabb és hatékonyabb megértésében, illetve volt jónéhány olyan témakör, ami az egyetem korlátai között egyszerűen nem kerülhet sorra idő hiányában, itt viszont sokat tanulhattam pl. a rendellenes ellések levezetéséről, körmözésről, fejésről illetve a tej higiéniájáról, nyúzásról stb.

Szóval a lényeg az, hogy miközben habzsoltuk a házigazdák 24 éves kecsketartói tapasztalatát, rendkívül jól is éreztük magunkat egy igen csak idilli környezetben. A léleknek is jót tett.

Aztán a tanfolyam végén András, az egyik házigazda megkérdezte tőlem, hogy van-e még kedvem a kecsketartáshoz, én pedig nem tudtam hirtelen mást mondani lelkesedésemben, csak azt, hogy ez a három nap csak még jobban meghozta a kedvem.

Szóval pár napig eléggé pörgött ezen a dolgon az agyam, hogy az új telken hogy, s mint lehetne jól kialakítani a kecskeszállást, hogy kb. hány kecskét bírna el a terület - kettő, maximum három, de majd meglátjuk -, úgyhogy lesz ami lesz alapon megrendeltem a kerítést, két héten belül jönnek építeni, veszek villanypásztort, amivel legalább négy részre osztom a legeltetést, mivel szakaszos legeltetést szeretnék megvalósítani. Idő közben kicsit megismerkedtem a telekszomszédokkal is, eddig úgy tűnik, kedvesek mind a két oldalon.

Szóval lelkesedés az van, pénz hozzá módjával. Az első gödölyék meg remélhetőleg már májusban ott legelésznek az újonnan bekerített területen.

Közben a kertben is nő minden, mint a bolondgomba. A spenótot tegnap lekaszáltam (a maradékot, a hűtő már tele), mára jól megszikkadt, berotáztam. Jó zöldtrágya lesz a paprika alatt, némelynek akkora levelei voltak, mint a két tenyerem együtt. A paprikákon (kivéve, amit február óta nevelgettünk az ablakpárkányon), padlizsánon kívül minden ki (vagy be a fóliába) lett ültetve, a retekszezonnak vége, lassan a spárga is a végét járja, de most van újhagyma, téli saláta. A gyümölcsfák nagyjából elvirágzottak, barackból rettenetes sok lesz (ősziből és kajsziból is), hacsak valami közbe nem jön. Almánál az az érdekesség, hogy a négy fából tavaly három virágzott, egy nem. Idén az a kettő, ami tavaly szépen termett, jó, ha 10 almát ad, de az, ami tavaly két almát adott csak iszonyatosan meg van rakodva, erős ritkításért kiált, hogy ne dió méretű legyen a végeredmény. Na meg a kajszi is, az már nagyon várat magára.

Óriási öröm, hogy a három birs sajvesszőbe oltott körtéimből az egyik megeredt, de még a másik kettő sincs teljesen veszve. Sokkal sajnálatosabb, hogy a meggybe oltott korai feketecseresznyéim még meg sem mozdultak. Nagy reményt már nem fűzök hozzájuk, de azért még van némi bizodalmam.

Közben Judit csinosítgatta a kertet, apró kis kihasználatlan területecskékre fűszermagokat, virágmagokat szórt, a mostani esős időnek köszönhetően elég szépen ki is keltek. Kíváncsi vagyok, milyen színpompával és illatorgiával fognak minket megörvendeztetni.

A kis területecskékről jut eszembe: Annyi mindent vetettünk, palántáztunk és terveztünk idén, hogy igazán fejtörést okoz, hogy mégis mit és hova? Konkrétan elfogyott a kert, és még mindig van pár, aminek a helyesről egyelőre fogalmam sincs: rebarbara, Lollo saláta, madársaláta, endívia, cikória... Egyszerűen betelt.

Parenyica. Első próba.

Erőt és időt kerítettem, megpróbáltam elkészíteni életem első parenyica jellegű sajtját (tehéntejből). Első próbálkozásra egész jó lett. Az első nap elfogyott több mint a fele. Főleg Panni és Rocker ették. Na, jó, azért én is csipegettem belőle, mert nagyon nehéz abbahagyni. Van még mit javítani a formázáson, de a végén azért kezdtem kapiskálni, hogyan kellene nyújtani a sajttésztát. A receptet leírom a gasztroblogba, aztán majd minden későbbi tapasztalatot, tanulságot is oda, ahhoz a bejegyzéshez írogatok. Mert biztos lesz mit írni. Füstölőnk nincs, úgyhogy ezt most csak így, natúran esszük meg.

Kísérletezem natúr, érlelt sajtok készítésével is, mivel a friss és a fűszeres sajtokért nem rajongok. Nem könnyű házi körülmények között érlelni a sajtot. Én még nagyon kezdő vagyok, csak pár hónapja készítek sajtokat, azokat is úgy, hogy nem jártam még tanfolyamon, csak magamtól kísérletezgetek. Arra viszont már rájöttem, hol hibáztam kezdetben, miért voltak szárazak, törékenyek, kemények a sajtok. 12 liter tejből készítek egy-egy guriga sajtot. Azért ennyiből, mert több nem fér az edénybe. A magasabb, fehér színű sajt épen akkor jött ki a sóléből, mikor fényképeztem, a másik egy kb. 2 hetes sajt, ami láthatóan sárgább és alacsonyabb is.

Spenót

Idén bőséges és gyönyörű a spenóttermés. Egy nagy adag leszedése után még mindig úgy néznek ki a sorok, mintha semmit nem szedtem volna. Ősszel lett elvetve.

Retek

Idén tavasszal 4 féle retket vetett Rocker (fehér hosszúkás, rószaszín hosszúkás, kerek és ovális). Mind a fóliában növekszik. Gyönyörű, roppanós, lédús zöldségek lettek. Főleg vacsorára ajánlott a fogyasztásuk, de én azért a reggelihez is mindig szedek párat. Télire pedig idén is vetünk majd fekete retket, mert tavaly nagyon bevált.

Sóskaszedés közben kaptam egy szívet

Sóskát szedtem, mert sóskás palacsintát szerettem volna sütni. A gyerekek, főleg Gergő, nem szeretik a zöldségeket, így kénytelen vagyok azokat elrejteni ilyen-olyan ételben. Miközben szedtem a leveleket, mérgelődtem, miért akar holnap idejönni a védőnő, miért nem jó neki, ha mi megyünk a rendelőbe. Behoztam a tálat és elkezdtem kiszedni a levelek szárát. A kedvem egyre rosszabb lett, mert azon járt az agyam, mennyi dolgom lenne még a védőnő látogatása helyett. Egyszer csak egy ilyen szív formájú levélke került a kezembe. Nem tudom, mi lehetett, mert szára nem volt. Annyira meglepett ez a kis levél és olyan kicsi volt, annyira aranyos, hogy egyből elszállt minden mérgem.

Tejtermékek

Habár nincs még se kecsként, se tehenünk, én azért már kb. fél éve kisebb-nagyobb megszakításokkal gyakorlom a tejtermékek készítését. Amit eddig készítettem: túró, joghurt, krémsajt, friss és érlelt sajtok tehéntejből és kecsketejből. A túróval mindig elégedett vagyok, a joghurt is egész jó, habár nem olyan az állaga, mint a boltinak (folyósabb, ha összekeverjük), a krémsajt is finom most már (az automatás tejből készült keserű lett, de 1 hete már háztól vesszük a tehéntejet és az egészen más), a friss és ízesített sajtokat nem nagyon szeretem, de azért készült pár tavaly. A legnagyobb kihívás az érlelt sajt készítése. Szerintem megfelelő érlelőhely nélkül ez soha nem is lesz tökéletes, de igazából a legnagyobb bajom jelenleg, hogy habár ízre elég finomak az érlelt sajtjaink, állágra van mit javítani rajtuk. Törnek és nem olvadnak meg sütéskor. Azaz kiszáradnak. Egy hete készítettem el a legutóbbi sajtunkat, de most módosítottam az elkészítés során néhány dolgot, így reménykedem, hogy ez meghozza a sikert. Az érlelés idejére nem teszek viaszt a sajtokra. Nem is tervezem, hogy ilyesmit használjak. Anélkül szeretném megoldani, megtanulni. Nagy álmom még a penészes sajtok készítése, de az már a csúcs, ahhoz még sokat kell tanulni, ráadásul penészes sajtot csak akkor készítek, ha el tudom különíteni a többi sajttól (állítólag nagyon könnyen átterjed a nem penészesre tervezett sajtokra is a penész). Rocker azt mondta, ha megtanulok jó sajtot készíteni, akkor épít nekem egy füstölőt, hogy füstölt sajtot is készíthessek. Ez eléggé motiváló, mert én nagyon szeretem ám a füstölt sajtokat! Időm mondjuk nem sok van, hogy gyakoroljak, de azért igyekszem.

A receptes blogomban (Ízőrző) leírtam, hogyan készítem a túrót. Itt olvasható. Legközelebb a sajtkrémről írok majd, mert most már kitapasztaltam, nekünk hogy finom (egyrészt jobb tejet használok, másrészt módosítottam az általam eddig használt recepten).

Természetesen képezni is szeretném magam, ezért internetes leírásokat, fórumokat is olvasok a témával kapcsolatban, könyvünk is van, de a 3 napos tanfolyam lesz talán az igazi, ahova készülök menni pár hónap múlva.

Több láb

A kert és a karám, azaz az állatok mellett kell még azért valami, ami biztonságosabb megélhetést nyújthat számunkra, ha az egyik vagy a másik nem jön össze az adott évben. Nálunk ez a falusi szálláshely, hisz adott egy üres épület a telkünk egyik felében. A ház még a dédszüleimé volt, ezt én kaptam ajándékba a mamámtól, aki amúgy itt nőtt fel. Anyuék akkor, mikor megkaptuk a telket (úgy 9-10 éve), egy gazos kertet és egy romos házat találtak itt. Sok munkát és nem kevés pénzt belefektetve rendbe tették a kertet és a házat is. Aztán, mikor elkezdtük építeni ugyanezen a telken az új házat (6-7 éve), melyben mi lakunk, akkor - ahogy mi hívjuk- a régi ház felújítása leállt pénz-és időhiány miatt. Most jött el az ideje annak, hogy, habár pénz most sem nagyon áll rendelkezésre, de apránként és minden lehetőséget kihasználva folytassuk a felújítást és talán jövőre, ha elkészül, ki tudjuk adni a házat. Ez egy 2 szobás épület, egy nagy fürdőszobával (istálló lett átalakítva) és egy kisebb-közepes konyhával, L- alakú terasszal. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek meg azok a képek, melyek a felújítás előtt készültek, mert állítólag eléggé siralmas állapotban volt a ház. Én magam sem láttam élőben, mert akkor még nem sűrűn jártam haza Budapestről. Jelenlegi állapotában tudom csak megmutatni az épületet, de ha mégis előkerülnek a régi fotók is, akkor feltétlenül kiegészítem velük ezt a bejegyzést. A terv az, hogy a ház 6 személy (plusz egy kisbaba) számára biztosít majd szálláshelyet. Baba- és gyerekbarát szállás a célom. Nehézséget az okoz, hogy a kertet hogyan osszuk fel/el. A ház mellett van egy kisebb füves rész, ahol áll néhány gyümölcsfa is. Azt a részt valószínűleg valahogy ízlésesen elkerítjük és ott lesz a vendégek pihenőhelye, a gyerekek játszótere. Ez nem azt jelenti, hogy a hátsó kertbe nem léphetnek be, de muszáj valahogy kettéosztanom az udvart több okból is: a kutyánk miatt, mert nem akarom őt folyton bezárni (kicsit heves, ugrabugra), másrészt munka folyik a kertben, az udvaron, így nem szeretném, ha a vendégek gyereke elkóborolna és esetleg baja esne. Úgy akarom kialakítani az ő kertrészüket, hogy akár felügyelet nélkül is eljátszhassanak a vendég gyerekek, ne kelljen szüleiknek folyton figyelni őket.

Jelenleg ott tartunk, hogy megrendeltük az ablakokat (mind a három ablakot kicseréljük). Azokat én festem majd le. Utána jön az épület vakolatának javítása, széldeszka festése, járda, kerítés kiigazítása, terasz mennyezetére lambéria felhelyezése, ház előtti parkolóhely kialakítása. Őszig ezekkel a munkákkal végezni kellene, hogy utána a belső javításokkal lehessen folytatni (főleg a fürdőszobában lesz sok munka). Kicsit félek, hogyan leszünk meg ennyi munkával úgy, hogy Rocker egyetemre jár (mezőgazdasági agrármérnök szakra amúgy) és az egyetlen szabad napja a vasárnap (amikor általában a kertben dolgozik).

A ház jelenleg amolyan nyári lakként funkcionál. Íme a képek:

Gyep

Vasárnap kimentünk családostul az új telekre. Egyrészt megnézni, hogy mi a helyzet, milyen gyomnövények nőnek, mekkorák, van-e köztük mérgező, meg hasonlók. Eleinte úgy gondoltam, hogy felszántatom, és gyepet telepítek, ami a leendő kecskéink takarmányául szolgálna. Aztán meg lettem győzve, hogy az ősgyep (ami az elmúlt 10-20 évben ott kialakult) jobb, mint bármilyen telepített gyep. Erről még azért konzultálok a gyepgazdálkodás tanárommal is, de egyelőre marad az ősgyep.

Vettem azért 30 deka fehér here vetőmagot, amit elszórtam, a mostani esős időben talán hamar kikel. Amikor beléptünk a telekre, egyből az aljnövényzetet kezdtem vizsgálni, és meglepődve tapasztaltam, hogy sok fehér here van közte. Ez még a kert eleje, a ház körüli rész, aztán ahogy halatdunk fölfelé, egyre kevesebb, végül már alig láttam egyet-egyet. Viszont följebb meg mintha lucerna emelkedne ki a fűből, meg sokfelé láttam talán vörös herét is. Szóval azért van a mi kis természetes gyepünkben pillangós virágú is, de közé szórtam a vásárolt magot, kell majd a fehérje a kecskéknek.

Ősszel talán vetek még valami pázsitfű féléket is, hogy azok is fajgazdagabbak legyenek, aztán legelhetnek az állatok.

Ahol terem

A bemutatkozás részeként nagyjából felvázolom, milyen kertben gazdálkodunk. Jelenleg két helyen termesztünk zöldséget és gyümölcsöt. Az egyik terület a házunknál található. Itt a 2100 négyzetméteres telken belül 1000 négyzetméteren találhatók a gyümölcsfák, bokrok, a fóliasátor és a zöldségkert. A másik terület a "káposztáskerteknél" található. Ez 600 négyzetméter. Mindkét területen megosztva gazdálkodunk a nagyszülőkkel.

Igyekszünk változatosan étkezni, így az általunk termesztett zöldségek és gyümölcsök szép választékot nyújtanak. Minden évben bővítjük a repertoárt, ami még izgalmasabbá teszi a kertészkedést (és a főzést).

Fűszernövényeink is vannak szép számmal, de úgy érzem, ez az a terület, ahol van még mit fejlődni. Tervezem, hogy komolyabban beleásom magam a fűszer- és a gyógynövények világába, mert hiába termesztünk sokféle növényt, ha nem tudom, melyik mire vagy mibe jó.

Gyümölcsfáink: 5 almafa, 1 kajszibarackfa, 6 diófa, 4 birsalmafa, 2 mandulafa, 1 naspolyafa, 1 körtefa, 2 cseresznyefa, 4 meggyfa, 5 őszibarackfa, 1 ringló.

Bokrok és egyéb gyümölcs: ribizli, málna, szeder, kökény, galagonya, szamóca, mák, szőlő, kivi, gránátalma, som, mogyoró, egres.

Zöldségek: minden zöldséget termesztünk, ami egy zöldségesnél megtalálható, a pasztináktól, mángoldtól és spárgától kezdve a csicsókán és sokféle paradicsomon, paprikán, padlizsánon át a kukoricáig és fűszerpaprikáig mindent. Felsorolni nem is akarom most tételesen, mert túl hosszú lenne. Inkább azt írom le, ami az idén új lesz: rebarbara, csicseriborsó, quinoa, vízitorma, articsóka, tarlórépa, csicseriborsó, karfiol, nagydobosi sütőtök és egy másik fajta, elvileg tovább eltartható sütőtök, lila répa. Amit még nem sikerült jól termeszteni (azaz nem jutottunk el odáig, hogy együnk is belőle), de szeretném, ha idén sikerülne, az a cikória. Az előző év sikere pedig a zsázsa és a jégsaláta volt. A zsázsa vetés után napokon belül kicsírázik és kb. 2 hét alatt már szedhető is. A jégsaláta pedig még a nagy melegben is csak sokára keseredett meg és sokkal később magzik fel, mint a fejes saláta. Finom, lédús, nincs mellékíze, így bármihez és bármennyit meg tudok enni belőle. Amit szeretnék, de egyelőre nem kaptunk sehol: turbolya. Az új telekre pedig faepret tervezünk ültetni ősszel és talán jövőre kipróbáljuk a batátatermesztést is. Kezdem felfedezni a gógynövényeket és rájöttem, hogy a csalán nem csak teának jó, hanem ételekbe főzve és zöldturmixba is kiváló. Pár ötlet olvasható a receptjeim között is.

Néhány érdekesség a zsázsáról (más néven szépítőfű, salátatorma, vadmustár, kányafű). Fentebb írtam, hogy hamar csírázik és két hét múlva már fogyaszthatjuk is, ezért kezdő kertészkedőknek is ajánlott növény. Érdemes kora tavasszal vetni (de télen a lakásban, cserépbe is vethetjük), mert így gyorsan jutunk friss, zöld táplálékhoz. Nekem tél végén mindig olyan nagy zöldséghiányom támad, hiába van cékla, répa a pincében és fagyasztott zöldségek a mélyhűtőben. Februárban már friss, zsenge zöldségért kiált a szervezet. Ilyenkor igen jól jön a zsázsa. Az íze enyhén csípős, de nem zavaró. Jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz, de ezen kívül több ásványi anyag és karotin, B-vitamin is megtalálható benne. Akkor szedjük, mikor már megjelent a két sziklevél és az első zsenge lomblevelek (azaz a sziklevélen kívül 2-3 levél). A levágott növény már nem nő újra, így, ha folyamatosan akarunk zsázsát fogyasztani, akkor 1-2 hetente vessünk újat. Mi szendvicsekhez esszük, de olvastam már, hogy van, aki mártást készít belőle vagy teának főzi. Még nem próbáltuk, de állítólag levéltetvek és csigák ellen, a növények mellé ültetve, hatásos természetes növényvédő.

Néhány kép az itthoni kertünkről (különböző években, más-más évszakban):