A héten írtam ezt a gyerekek naplójába, de ide is bemásolom, mert tanulságos. Az egészen kicsi gyerekek még nincsenek megfertőzve. Ők még nem undorodnak olyan dolgoktól, amik amúgy teljesen természetesek.
"Elég sok giliszta található a kertben. Ez jót jelent, jó a földünk. Ma kapálás közben találkoztam néhánnyal. Sajnos kettőt szét is vágtam véletlenül. Ilyenkor elgondolkodom, hogyan lehetne megoldani, hogy kapálás nélkül is rendben legyen a kert, illetve, hogy a növények is szépen fejlődjenek. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy Panni ült a földön, míg én gazoltam. Egyszer csak megszólalt, hogy "Anyu, mi ez?". Odanéztem, hát egy jó méretes gilisztát fogott a kis kezében. Kicsit meglepődtem, végigfutott tán még a hideg is a hátamon, aztán kis szünet után mondtam neki, hogy az egy giliszta. Pannika tovább nézegette a gilisztát, majd egyszer csak letette. A giliszta visszabújt a föld alá, Panni meg kijelentette, hogy fúr neki egy másik lyukat is. Milyen jó, hogy az én lányom nem olyan finnyás, mint az anyukája!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése