Római saláta

Kap egy külön bejegyzést, mert megérdemli. Mint minden évben, így idén is vetettünk néhány (számunkra) újdonságot a kertbe. A római saláta az egyik. Két évig a jégsaláta volt a nagy nyári kedvenc a saláták terén, de első kóstolás után egyből letaszította őt a trónról a római saláta.

Elvetettük tavasszal, gyönyörűen kikelt, nem ritkítottuk, nem ültettük szét, hagytuk úgy, ahogy kinőtt. Amelyiknek volt helye, az szépen befejesedett, ahol nagyon sűrűn kelt és menet közben sem ritkult a szedés által, ott nem fejesedik. Levelei hosszúkásak, erősek.

Miért a római saláta a legújabb kedvenc? Azért, mert nem magzik fel (legalábbis eddig még semmi jelét nem mutatta), nem rothad a levele, jól bírja a nagy meleget is, erős, lédús levelei vannak, melyek ráadásul még enyhén édeskés ízűek is.

Jövőre ebből többet vetünk. (Idén elég nagy salátakínálatunk van és volt a kertben, mert vetettünk a római salátán kívül jégsalátát, amiből még nem is ettünk, volt lollo saláta, madársaláta, rukkola és tölgylevelő saláta is lesz, de annak még kicsit nőnie kell.)

Ez egy fejesedő tő. 

Itt sűrűn vannak, ezt a sorvéget nem ritkítottuk szedéssel.

Öten

Pontosan egy hete, pünkösd vasárnapján megszületett harmadik gyermekünk, Csaba. Most jutottam odáig, hogy ezt a bejegyzést ide is meg tudom írni. Vasárnap késő délután-kora este mentem be a kórházba és rövid idő alatt, körülbelül 20 perc múlva már meg is született a legkisebb Portalakónk. Szerda délután jöttünk haza a kórházból. Azóta próbálom kialakítani az új napirendünket. Még tanulni, szokni kell az új helyzetet, de igyekszem helyt állni minden területen. A két nagyobb testvér igencsak várták már a kistesót. Simogatják, ringatják, játékokat mutogatnak neki. Nagyon lelkesek.

Három napig nem láttam a kertet. Csütörtökön kimentem egy rövid időre, hogy körülnézzek. Hihetetlen, hogy néhány nap alatt mennyit változott. Rá sem ismertem. Minden olyan nagy lett, a borsót azonnal le kellett szedni és eltenni, az egyik cukkini hatalmasra nőtt (azóta még kettő), a cseresznye és a ribizli ehető, szedhető már, a lóbab nagy hüvelyeket növesztett, a káposzta és a brokkoli is szépen alakul, uborkából meg annyi lett, hogy egy üveggel ki is tettem kovászolódni. Ezt most csak friss fogyasztásra szánom, még nem teszem el télire.

A kovászos uborka receptje ITT található és, ha valaki szeretne télire eltenni, akkor annak a receptje ITT olvasható. A héten teszek ki kovászos káposztának valót is. Ennek a receptje ITT található.

Aki szeretne eltenni zöld dióból befőttet vagy lekvárt, most gyűjtse. A receptje ITT található. Én ma fogom leszedni, ha jut rá időm.

Minden nap gyűjtögetem a kamillát és a körömvirágot. Ezeket megszárítom, télen jó lesz teának. Korábban készítettem körömvirágkrémet is, de mivel nem nagyon fogyott, tavaly már nem főztem. Így készítettem a krémet.

És most virágzik a mák. Nagyon szeretem nézegetni. Gyönyörű, csak egy baj van vele: hamar elvirágzik.

A kecskék szépen adják a tejet. Most, hogy nincs sok időm leginkább krémsajt, túró és joghurt készül a tejből.

Tudnék még mesélni, de most nincs több időm írni, mert időm nagy részében a legkisebb gyermekemmel foglalkozom, hisz most neki van rám a legnagyobb szüksége.

Cseresznye

Ez az apróbb szemű ribizli később érik, tovább eláll és finomabb. 

Ezen nagyok a bogyók, nem áll el olyan sokáig, gyorsan leérik, de korábban érik. 

Mákvirág

Körömvirág

A legfontosabb pedig:

Csaba

Június elseje

Rohan az idő, máris júniusba léptünk...

Vasárnap, május 28-án születésnapot ünnepeltünk. Ezt a csokis epertortát sütöttem az alkalomra. A díszítés pedig stílusosan lóherevirág volt. A torta receptje megtalálható az Ízőrző nevű blogomon, ITT. A gyerekekre és a melegre való tekintettel bodzavirággal ízesített és illatosított limonádét ittunk. 

A kertben gyönyörűen nőnek a zöldségek annak ellenére, hogy idén a tavalyinál is kevesebb időt tudunk a kertre szánni. A gyümölcsök is növögetnek. Néhány szem cseresznyét, epret és ribizlit már csipegettünk. 

A tavaszi karalábé lassan elfogy. Ma estére rántok ki egy jó adagot és kapros-joghurtos öntettel, na meg rengeteg salátával esszük majd. 

Hamarosan virágzik a mák is (egy-két nap kérdése csupán). Azt nagyon szeretem nézni. Sietni kell vele, korán reggel kell kimenni, mert napközben már le is hullajtja a szirmait. 

Anyu leszedte a télire való hársvirágot, én meg minden nap szedegetem a kamillát. 

A káposzta elkezdett fejesedni. Abból leginkább kovászos káposztát tervezek készíteni. A receptjét IDE írtam le. Esszük kenyérhez, de készíthető belőle bármi, amit a téli savanyú káposztából főznénk. 

Már szinte minden nap tudok levenni egy-két uborkát. Azt mindig Panninak adom, mert nagyon szereti. Nagyon várom már a kovászos uborka szezont is, de azt is, hogy elkészítsem kedvenc salátámat, a görög salátát, amihez lilahagymát, uborkát, paradicsomot és sok-sok petrezselymet szoktam tenni. A tetejére pedig házi fetasajtot morzsolok, ami szigorúan kecsketejből készülhet, mert nekünk eddig csak az ízlett igazán (valahogy a tehéntejes változat nekünk nem tetszett). Kovászos uborkát egyébként télire is teszek el mindig, amennyit csak lehet (eceteset már nem), sőt, zsenge cukkinit is szoktam tenni hozzá. A recept ITT található. Ezek tavalyi képek az uborkáról és a káposztáról: 

Szegény másik kertünk, a káposztás kert, kissé elhanyagolt általam, mert oda ritkán járok ki és képeket sem készítettem még róla. Idén oda lett elültetve a batáta, a sütőtökök (3 féle tök), a mák, a vöröshagyma, a krumpli és a kukorica. 

Az első kaszálással végeztünk. sok széna gyűlt össze, de még nincs minden behordva a tárolóba. Fóliával letakarva várják sorsukat. Remélem, mihamarabb sikerül a helyükre vinni azokat is. 

Idén sokféle salátát vetettünk: lollo, madár-, jég-, római saláta. A római saláta nagy kedvenc lett, úgyhogy jövőre biztosan vetünk egy jó adaggal, mert nagyon ízlik mindkettőnknek (a gyerekek nem esznek salátát, sajnos). A római saláta sokáig friss marad (még mosás, esetleg darabolás után is), még mindig nem magzott fel és nem keseredett meg, erős levelei vannak, mely lédús, mi több, a levélszár édeskés ízű. Ajánlom kipróbálásra. 

Tegnap reggel, Budapestre indulás előtt készítettem az itthoni kertről ezeket a képeket: 

Gyökérzöldségek

Málna

Ribizli

Mángold

Paradicsom

Uborka, paprika, paradicsom a fóliában is van.

Káposztafélék (kelkáposzta, tavaszi káposzta, karfiol)

Sokféle bab

Cékla

Egres

Szilva

Virágba borultak a tökfélék

Az első adag borsó (itt már csak a borsóhüvely, a borsóból pörkölt készült és ment a fagyasztóba is).

Vadkovászból készült újabb kísérleti kuglófom, ami olyan jól sikerült, hogy máskor is elkészítem. A receptjét beírtam a másik blogomba, IDE.

Kuglóf vadkovásszal

A rózsák pompáznak

Virágzik a levendula

Juhúú, újabb elsők

Már lassan 10 éve kertészkedünk, tavasszal vetjük, nyáron szedjük, esszük és eltesszük, télen élvezzük a nyár ízeit, de még mindig olyan nekem a szezon kezdetén elsőként leszedett saláta, az első borsó, az első uborka, paradicsom és sorolhatnám, mintha ez lenne az első év, hogy ilyen élményekben részesülünk. Már írtam, de most is elmesélem, hogy nekem olyan izgalmas lesni, hogy az elvetett mag kicsírázik-e, figyelgetni (bár mostanában kevesebb erre az idő), hogy mekkorát nő egy-egy növény egyik napról a másikra és aztán várni a termést.

Ma felszedtem néhány karalábét, mert időszerű volt. A nagy eső után meg is repedt némelyik. Vacsorára pedig leszedtük az első kis uborkákat is és ahogy nézem, a borsóval sem kell már olyan sokat várni.

A mai ebédünk nagyon egyszerű, szerény, mégis fenséges és ízletes volt. A frissen felszedett karalábét azonnal kirántottam. Szedtem a kertben friss kaprot, azzal ízesítettem a tejfölös-kecskejoghurtos-fokhagymás mártogatót. A sajtkészítés után maradt savó, abból pedig palacsintát sütöttem, amit most házi baracklekvárral ettünk. Jól is laktunk.

A recept egyébként ITT található a rántott karalábéhoz és ITT a tojásmentes palacsintához.

Szoptatás leszokás

Mióta elválasztottam a gödölyéket az anyáktól, általában mindenféle trükköt kell bevetnem, hogy az ólban is külön tudjam zárni azokat. A kis foltossal nincs gond, nagyon emberbarát, oda jön, ugrál rajtam, akkor fogom meg, amikor akarom, úgyhogy fejés, abrakolás után általában meg is fogom, és bevágom a kicsik helyére. Ám Dzsodzsó lánya nem ilyen, az az anyjára ütött, úgyhogy igyekszik az emberektől minél távolabb lenni, lehetetlenség megfogni. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy kinyitottam a kaput, hagytam elég helyet, hogy ki tudjon szaladni az anyjához, és jó reflex és ügyesség segítségével elkaptam a hátsó lábát. Ez kétszer jött be, kétszer nem sikerült elkapni, és többször nem is mert kiszökni, amíg a kapunál voltam. Aztán jött az, hogy bezártam az anyát az ólba, és az ajtaját csak annyira hagytam nyitva, hogy a kis gida éppen beférjen, aztán a kellő pillanatban beszorítottam a nyakát az ajtóhoz, és így fogtam meg. Azonban a második után már Dzsodzsó sem akart bemenni az ólba. Természetesen elkapni azt sem lehet, akár a gidáját.

A legutóbbi próbálkozásom az volt, hogy a kapuban guggolva játszottam a kis foltossal, és vártam, hogy közelebb jöjjön a másik is, hogy csellel elkaphassam. Azonban így még nem sikerült soha elkapnom. Ellenben azt vettem észre, hogy Foltos gidája nem akar az anyjához rohanni, inkább rajtam ugrál, kaparja a nadrágom a kis patájával, lökdös, egy szóval velem játszik. Még akkor is, amikor teljesen szabad utat engedtem neki, nem tartottam vissza. Aztán tettem egy kísérletet, hogy félreálltam, és hagytam, hogy átjöjjön a nagyok térfelére. Ugyan megtalálta az anyját, összeszimatoltak, de meg sem próbált szopni a tőgyéből sőt, sokszor ott is hagyta. Bezzeg a kis barna... Ahogy módja van az anyjához férkőzni, teljes erőbedobással szopni kezdi. Sajnos néha csak úgy tudom megfogni, hogy hagyom, aztán mikor mindketten az ólban vannak, a szűk helyen én vagyok az esélyesebb, úgyhogy ott már könnyen elkapom. Eddigre viszont 3-4 deci tejet is leszív, ami a reggeli adagból bizony hiányzik.

A terv az, hogy valami zsilipes rendszert alakítok ki az abrakoltatáshoz, fejéshez, hogy csak be az ólba tudjon menni mind, ne kelljen fogócskázni. Egyszer talán lesz rá időm...