2017. május 12., péntek

Tormavirág

Három napig nem voltam itthon, mert, ahogy írtam, egy nagyon hasznos és érdekes előadáson vettem részt. Ráadásul az utazást megelőző két nap sem jártam a kertben, így most, hogy újra kimehettem, igencsak nagy változásokkal szembesültem. Egyrészt az a rengeteg bab, amit elvetettünk, már csírázik, a borsó hatalmasat nőt, a rukkola a végét járja (ha nagyra nőnek a levelei, már nem szeretem), a madársaláta, a lollo és a római saláta végre szedhető, a pak choi-t is lehet enni, a szőlőn már ott vannak a fürtök, a karalábén ott vannak a pici fejek, a fóliában is óriási a változás, így a fagyveszély elmúltával azonnal ültetni kell a palántákat (azaz mostantól), a barackfák tele vannak barackkal és sorolhatnám. Persze, hogy az élet ne legyen annyira unalmas, gyom is van bőven, úgyhogy négykézláb ereszkedem és elkezdem kiszedegetni, ahol csak tudom és ahol kapával nem lehet.

Egy dolgot még megjegyeznék: most virágzik a torma is. Aki teheti, szagolja meg egyszer a tormavirágot, mert nagyon bódító, nagyon erős és édeskés illata van. Nem is gondoltam korábban, hogy egy ilyen csípős növénynek, ennyire édes illatú a virága.

Egy gyors körjárat a kertben még a nagy munka előtt (a képek alá írom, hogy mi micsoda):

Virágzik a rozmaring.


A kakukkfű is virágba borult.

Az orvosi zsálya is mutat már pár virágot.

Orvosi zsálya

Naspolya

Szamóca

"Fosóka" vagy ónabóna. 

Az apróbb szemű piros ribizlink (finomabb a nagyszeműnél, viszont a később érik).

Pack choi

Karalábé

Jégsaláta

Lolló saláta

Római saláta

Kapor

Virágzik a torma.

Tormavirág. Nagyon bódító az illata.

Szőlő


Panni árvácskája. 

Pipacs


Sárgabarack

2017. május 11., csütörtök

Mek-mek!

Nos, újra kecskedolgok, kicsit zanzásítva. Legutóbb valahol ott szakadt meg a kecskesztori, hogy Láncos gidáinak nyakát szegtem, és elkezdtem fejni valamikor március hajnalán. A széna kérdés szerencsére megoldódott. Először kértem egy pár napra elegendő lucernaszénát, amíg meg tudom oldani a bálák szállítását, úgyhogy ezzel kb. egy hétig kihúzták a kecskék. Sajnos, mivel nem ették a rendelkezésre álló szénát, csak az abrakot, vélhetőleg bendő acidózist kaptak a kecskék, mert fostak, mint a mohó gyerek szüretkor. Le is fogytak kissé, úgyhogy muszáj volt széna diétára fogni őket. A baj csak ott volt, hogy a rendelkezésre álló szénát nem ették. Na, ekkor jött gyorssegélyként a lucernaszéna, ami átmenetileg megoldotta a takarmányozást. Aztán jött egy nagy bála fű és egy nagy bála lucernaszéna. Ezeket szétbontottam, és keverve depóztam be. A mai napig ezt eszik, de már csak kb. 1-2 napra elegendő, úgyhogy kell megint az utánpótlás. Szerencsére hétfőn reggel le tudtam kaszálni az egyik területet, és ma este bedepóztam a szénatárolóba. (Zárójelben jegyzem meg, hogy érdekes módon csak a 3 anyakecskének volt hasmenése, a másik kettőnek, akik idén nem ellettek, nem volt semmi bajuk. Ők ugyanis nem kaptak abrakot. Ez is azt valószínűsíti, hogy acidózisuk volt az anyakecskéknek.)

Na, de vissza kicsit az időben. Láncos valamiért újabb hasmenést kapott tavasz elején, pedig épphogy rendeződött. Szegény alaposan lefogyott, azóta sem tudta teljesen kiheverni, utolérni magát, bár a tej azóta visszajött, és teljesen stabilan, szinte grammra ugyanannyit fejek belőle minden nap.

Aztán ahogy jobbra fordult az idő áprilisban, azt vettem észre, hogy vakaróznak a kecskék. Először azt hittem, hogy csak a vedlés miatt, de jobban megnézve egyértelművé vált: szőrtetű. Más sem hiányzott...Pedig március végén volt parazita ellen kezelés. No, akkor erre is szerezni kellett valami szert, bár volt olyan kecskés ismerősöm, aki azt mondta, hogy ha rendesen kisüt a nap, akkor kimegy belőlük. Azért én inkább nem vártam meg, és (szó szerint) nyakonöntöttem mindet eprinomectinnel. Hullott is a férgese. Sajnos kecskére semmilyen szer nincs törzskönyvezve, de még juhokra se nagyon. Tejelő állatok közül ez is csak szarvasmarhára, A tejre 0 óra élelmezés egészségügyi várakozási időt ír, de mivel a kecskénem más a tejelválasztása, 5 napig inkább kiborogattam Láncos tejét, a másik kettő alá meg visszaengedtem éjszakára is a gödölyéket. A kis bakokat ekkorra már megettük, választási gida volt a húsvéti fő fogás. A gyerkőcöknek is nagyon ízlett.

Villanypásztorral kétfelé választottam a területet, hogy nappal a szabadban se legyenek együtt a gödölyék az anyjukkal, ne szopják ki a tejet, éjszakára pedig mindenképp külön vannak zárva. Így most már reggel-este három anyakecskét fejhetek. Átlagosan napi 6 liter tejünk van így, hogy Láncos le van fogyva, Foltosnak meg, mint tudjuk, ez az első laktációja. Szerencsére Dzsodzsó alaposan felhúzza az átlagot, egymaga majdnem annyit ad, mint a másik kettő együtt. Kb. kétnaponta lehet most valami fermentált tejterméket csinálni: sajtot, túrót, fetát, krémsajtot... A villanypásztorral egyébként a hosszútávú tervem az, hogy szakaszosan tudjak legeltetni, de ez majd igazából csak jövőre lesz igazán mérvadó, mivel a megvásárolt szántón az elszórt fűmag nem úgy kel, ahogy azt elképzeltem. aA gyomok kicsit hamarabb csíráznak...

A kicsiknek csináltam egy kis bódét tetőlécből és hullámlemezből, hogy eső és szél ellen be tudjanak húzódni. Nekem azonban nincs ilyen szerencsém: fejés közben eddig háromszor áztam meg, ugyanis a fejőállás a szabad ég alatt van. Illetve volt, mert végre hétvégén tudtam egy féltetőt fabrikálni fölé.

















Fenyőrügy szirup

Előző évben készítettem először, idén, a nagy sikerre való tekintettel ismét szedtem fenyőrügyet. Egy évvel ezelőtt egy üveget töltöttem meg, idén már négyet és még lesz néhánnyal a héten.

Tavaly így készítettem (recept ITT, az Ízőrző blogomon).

Frissen töltve. 

Néhány nap állás után. 

2017. május 10., szerda

Okosodtam

Körülbelül egy-másfél hónappal ezelőtt a szokásos Facebookos üzenőfalgörgetés közben megpillantottam egy bejegyzést, ami egy három napos ökoturisztikai workshopra invitált. Kíváncsivá tett, így gyorsan tovább is olvastam. Egy jelentkezési lapot kellett kitölteni, melynél azt írták, áprilisig elbírálják a beküldött anyagokat és 15 jelentkezőt kiválasztanak, akik a legjobban megfelelnek a szempontoknak. Gondoltam, beküldöm, habár, megmondom őszintén, nem nagyon bíztam abban, hogy engem is beválasztanak. Aztán nem olyan régen kaptam egy e-mailt, hogy mehetek. Kicsit hezitáltam, mert 37 hetes terhesen nekivágni egy útnak, majdnem az ország másik felébe (Tiszabábolnára), vonattal, férj nélkül első gondolatra merésznek tűnt, de mivel nagyon érdekelt a téma, úgy döntöttem, lesz, ami lesz, utazom.

Őszintén szólva, nagyon tartottam attól, hogy elmegy majd a semmire három napom. Ehhez képest életem egyik legjobb, leginspirálóbb, legérdekesebb előadásán vehettem részt, amit itt is köszönök az előadóknak, Dr. Gonda Tibornak és Balog Péternek, valamint a szervezőnek és projekt koordinátornak, Szabó-Diószeghy Ágnesnek. 

A workshop a Humtour szervezésében jött létre (elérhetőségek ITT és ITT). Két modulból állt a három napos előadás: ökoturizmus/szelíd turizmus illetve on-line marketing. Mindkét előadó rengeteg ötletet és sok információt adott át nekünk, résztvevőknek. Ezen kívül persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy megismerhettem sok kedves és érdekes embert a hallgatóság köréből. Remélem, hogy lesz még folytatása ennek a workshopnak, mert szívesen mennék újra bármikor.


2017. április 29., szombat

Étterem helyett...

A mai nap újabb bizonyíték arra, hogy nem muszáj drága étterembe menni, ha különlegeset szeretnénk enni. 

Spárga a kertből, korábbi években eltett zöld dió befőtt és ribizlilekvár a spájzból, házilag gyúrt vajas leveles tészta, házi, érlelt kecskesajt. Egyedül a mascarpone volt különlegesebb darab, azt én vettem pár hete, mert akciós volt a boltban (ritkán vásárolok ilyet, mert drága, de néha belefér, főleg, ha kedvezményes az ára). . 

Mai ebédünk tehát spárga tempurában, fűszeres ribizlimártogatóval és krémsajtos zöld dió leveles tésztán.

Az elkészítése nagyon kevés időmbe telt, mivel a vajas tésztát nem most, hanem hetekkel korábban gyúrtam, majd több adagban mélyhűtőbe sorakoztattam a kis zacskókat. Most csak kinyújtottam és süthettem is. A spárga is percek alatt megsült. 

A recepteket beírtam a másik, Ízőrző nevű blogomba, IDE a spárgát és a ribizlimártogatót és IDE a krémsajtos-zöld diós leveles tésztát








2017. április 28., péntek

Friss, illatos, zöld

Nem csak én (mi), hanem a kert, a növények is lemaradásban vannak. Legalábbis a korábbi évekhez képest. Olyan változékony és hűvös az idő ezen a tavaszon, hogy nagyon lassan növögetnek, kelnek a zöldségek. A salátát is hiába nézegetem minden nap, hiába szuggerálom, csak nem tudom még szedni. Egyedül a rukkolát (más néven borsmustárt), mert azt viszont csak úgy szeretem, ha még picik a levelei. Így nincs az a zavaró, erős íze, hanem csak egy kellemes mellékízt ad az ételnek, vagy keverve más zöldségekkel, a salátának (diós, mogyorós mellékíze van egyébként, ha viszont hagyjuk nagyra nőni, akkor kesernyés, számomra már nem élvezhető, erős, csípős íze lesz). Érdemes vetni, mert általában nincs vele gond, könnyen kikel, bőségesen terem és tényleg ad egy új színfoltot az étkezésben, ráadásul nagyon egészséges is (segíti az emésztést, sok vitamin és ásványianyag található benne, szabályozza a koleszterin-és vércukorszintet). A másik, amit korán lehet vetni és szedni, az a zsázsa. Hihetetlen gyorsan kikel, így tél végén már lesz friss zöld zöldségünk. Érdemes szakaszosan vetni. A pici zöld leveleket le lehet vágni egy ollóval. Általában szendvicshez szoktuk enni. Ha picike, akkor alig van íze, ha hagyjuk megnőni, akkor kissé csípős lesz. Aztán ott a retek a fóliában és nálunk még csak most kezd véget érni a medvehagyma szezonja. Ott van még az újhagyma és a metélőhagyma. Nagyjából ezek a jelenleg kertünkben szedhető friss zöldségek (az újhagymát nem nálunk, hanem anyuéknál lehet szedni). Vetettünk egyébként még római salátát, jégsalátát, madársalátát, lollo salátát. Ezekre még kicsit várni kell (az ősszel elvetett madársaláta nem kelt ki, ezért tavasszal újra vetettünk egy sorral).

Ezeken kívül szedhető még a spenót és a sóska. A spenót lassan ki is kerül a kertből, elteszem most már télire. Szép nagyra megnövesztette leveleit, így sokáig már nem várhatok vele. Idén eléggé hiányosan kelt ki egyébként a spenót. Mindig ősszel vetjük, de most lehet, hogy kicsit elkéstünk a vetéssel, másrészt nagyon hosszú és hideg telünk volt. Sokaknál például még a rozmaring is kifagyott, nálunk az szerencsére túlélte a hideg heteket, de azért nem úgy néz ki, ahogy szokott. Most éppen virágzik, úgyhogy gondolom, megmarad és majd helyrejön.

A zöldborsó nő, a cukorborsó, a csicseriborsó, a lóbab is szép már. A gyökérzöldségek, szerencsére, úgy tűnik, most sikerültek elsőre (szinte minden évben újra kell vetni valamelyiket, de általában a zöldséget), kicsíráztak és már látszik a soruk. Kel a mángold, az új sor sóska, a cékla (ebből akarok majd még többet is, de több lépcsőben vetve). A palánták nagy része is szépen fejlődik a melegházban (nem mind, de a többség igen). Az uborka is sokat nőt múlt hét óta.

Nagy öröm számomra, hogy egyre gyakrabban mehetek a kertbe beszerző körútra a pince, a mélyhűtő meg a spájz helyett. Hiába, hogy idén lassabban fejlődik minden, mégis minden napra jut valami, amit frissen szedhetek és ehetünk reggelire, ebédre vagy vacsorára. Ez minden évben nagy élmény számomra, pedig már nem először és nem másodszor indul a tavasz és a nyár velünk itt, Vereben.

A gyümölcsökről pár szót. A múltkori havazást, úgy tűnik, túlélték, így lesz sárgabarack, cseresznye és meggy is. Alma nem sok terem idén, de arról nem az áprilisi hó tehet. A birs most virágzik. Talán idén ehetünk majd belőle. Tavaly egy szem sem termett, mert éppen rosszkor virágzott. Virágzik az eper, a málna, a bogyók meg már ott vannak a ribizlin és az egresen. Mind az öt őszibarackfán megjelent viszont a tafrinás levélfodrosodás, így kénytelenek voltunk permettel kezelni őket.

A héten kiültettem a káposztaféléket. Muszáj volt már, mert nem akartam, hogy túl nagyra nőjenek a fóliában. Az időjárás is ideális most, nincs túl meleg, így szépen megerősödnek ebben a hűvös időben. Ültettem káposztát, karalábét, brokkolit és karfiolt. Kiültettem a cukkini-és patisszonpalántákat is. Idén nálunk új zöldség a pak choi (indiai bordáskel). Soha nem ettem még, nagyon nem is volt időm utánanézni, mit kell tudni a termesztéséről, így kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. A palánták minden esetre gyönyörűek, azokat is kiültettem. Az interneten nézelődtem és a képek alapján arra jutottam, hogy tulajdonképp lassan szedhető is lesz és nem is lett volna muszáj palántázni. Azt írják, hogy termesztésére a 15-20 fok a legideálisabb, mérsékelten hidegtűrő, nagy fény-és vízigényű, rövid tenyészidejű (kelés után 30-35 nappal már szedhető, de van, ahol 45-75 naposan szedik). Nem fejesedő káposztaféle. Sok béta-karotin, folsav és C-vitamin található benne. Levele és szára is fogyasztható. Mivel rövid a tenyészideje, ezért elő-és utóveteményként is ideális. Állítólag a csigák nagyon szeretik. Meglátjuk. A későbbiekben majd megosztom ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és megmutatom, milyen ételt készítettem belőle.

Aztán, itt van a gyönyörű díszbokrunk, a sóskaborbolya. Éppen most virágzik. Annak olyan illata van, hogy bárhova megyek a kertbe, jön utánam. Nagyon szeretem, órákig tudnám szagolgatni. Szép a virágja is és ehető a termése. Mi még nem ettünk belőle soha, valahogy mindig elfelejtem, meg nem is mertem még megkóstolni. Lehet, hogy idén kipróbáljuk. Gyógynövényként ismert.

A fenyőszirupot pedig lassan készíteni kell, mert már szedhető állapotban van a fenyőrügy. ITT, a másik, Ízőrző nevű blogunkon található, tavaly hogyan készítettem (életemben először).

Nagy álmom, vágyam, hogy idén legalább a kert egy része kerüljön takarás alá. A levágott füvet az állatok miatt értelemszerűen nem szórjuk ki a földre, de van széna a másik telken, amit a kecskék nem ettek, mert nem ízlett nekik, azt el lehetne szórni. Így nem párologna, száradna ki a talaj annyira és kapálni sem kellene (talán) annyit, mint tavaly. Lebomlásával pedig még trágyázná is a földet, jó szerkezetet adna a talajnak. Meglátjuk, sikerül-e idén megvalósítani vagy marad jövőre. Egy félelmem van ezzel kapcsolatban, amit már egy korábbi bejegyzésben is leírtam. Mi lesz a csigákkal? Úgy gondolom, hogy a talajtakaró alatt rengeteg csiga és más élősködő bújik meg, ezek meg leeszik, megeszik a zöldségeimet. Úgy lenne az igazi, ha időnként tyúkot, kacsát tudnék a kertbe küldeni, de ez nem megoldható, mert az állatok a másik telkünkön laknak (itt már nem férnének el).

A kecskékről most nem írok sokat, mert róluk majd a gazda ír. Az ő írásainál a blogszerző névnél "Rocker" szerepel, az én írásaimnál "Judit". Annyit azért megemlítek, hogy már teljesen külön van a két kiskecske. A két gödölyét meghagytuk, így jelenleg most 7 kecskénk van. Kicsit nehézkes az elválasztás, de reméljük, hamarosan rendeződik mindenki sorsa. Tejből most tehát több van, nem kell annyira beosztanunk. Készítek sajtot (fetát, natúr, rövid ideig érleltet és parenyicát vagy, ahogy többen hívják, kecskenyicát), túrót, krémsajtot, a sajtkészítés "melléktermékeként" pedig zsendicét (és abból ordát). Az édes savót, ami marad a sajtkészítés után, általában mi isszuk meg. Érdekes, Panni ezt jobban szereti, mint a tejet. Használom a savót palacsinta és kenyérsütéshez is. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó állaga lesz tőle a tésztáknak. A maradék meg mindig megy vissza a kecskékhez, mert van, amelyik örömmel megissza (vízzel hígítjuk, kb. feles arányban).

A szülésig még van kb. 5 hetem, így igyekszem végiggondolni, mi az, amit el kell rendeznem a ház körül. Remélem, hamar kialakul majd az új rend és gördülékenyen vesszük az új kihívásokat. Addig még megyek egy ökoturisztikai workshopra is, hogy új és érdekes dolgokat tanuljak, amit a későbbiekben kamatoztatni tudok itthon.

A pályázatunkkal kapcsolatban egyébként még nem érkezett semmilyen értesítés. Bizonytalan vagyok. Szeretnék nyerni, de mégis félek tőle, mert évekig meg lesz kötve a kezünk és teljesíteni kell a vállalt kötelezettségeket. Mindegy, akármi lesz, a vendégház, legalábbis az egyik, jövő áprilisban vagy májusban mindenképp megnyit. Ebből nem engedek. Végülis, addig még van majdnem egy évünk. Ráadásul nagy boldogsággal tölt el, hogy ezzel a félévvel lezárul Rocker egyetemi tanulmánya. A következő félévben már nem lesznek órák, csak a nagygyakorlat és az államvizsga. Igaz, hogy arra is tanulni, készülni kell, nem is keveset, de legalább azt már nem ott, hanem itthon teheti. Esküszöm, ha befejezi ezt a képzést, csapok egy nagy bulit.

Találtam egy (számomra) új módszert, amivel a kovászos kenyerem most még jobb, még tovább friss és ízletes marad. Hamarosan leírom a receptet az Ízőrzőbe, hátha másnak is hasznos és új lesz az információ.

Röviden ennyi, a kecskékről tehát majd mesél Rocker. Készítettem néhány képet a kertben. Íme:

Zsázsa

Spenót

Őszi fokhagyma

Sóska, háttérben nárcisz 

Az illatos sóskaborbolya.





Rukkola

Lollo


Jégsaláta

Málna

Ribizli

Egres

Fenyőrügy várja, hogy sziruppá váljon. 



Cseresznye

Birs

Sárgabarack

Nagy kedvencem ez a szőnyegként elterülő virág.