Özönvíz előtt és után

Tegnap reggel kicsit körbenéztem a kertben, aztán elindultunk egy hosszú útra az ország déli részébe (Bárdudvarnokra, Szombathelyi Tiborhoz). Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, de mikor már autóztunk haza, akkor otthonról szóltak, hogy ömlik az eső és talán jég is esik. Szerencsére csak egy kevéske jég esett, eső viszont rengeteg. A kocsifeljáróról kimosta a kavicsot, a kert pedig úgy néz ki, mintha kiöntött volna egy kis folyócska. Nem nyújt szép látványt most a kert és ráadásul ma délután megint kaptunk egy jó adag esőt (persze, most, hogy írom ezeket a sorokat, már megint süt a nap).

Most már szinte mindent kipalántáztunk illetve az elvetett magok kikeltek. Sajnos az eső előtti nap vetettünk még pár zöldséget, azokat valószínűleg újra el kell majd szórni.

Nemsokára szedhetem a karalábét és a borsót. Salátákból sincs hiány és a fóliában lévő uborka is virágzik, mi több, a kiültetett paradicsomok némelyike és a patisszon is. Láttam már néhány kamillát is virágozni, úgyhogy lassan kezdhetem annak a gyűjtögetését is. Szerettem volna akácvirágot szedni, hogy télire legyen belőle tea, de az eső megelőzött. Remélem, a bodzáról nem maradok le (nálunk, a kert végében éppen csak most kezdett virágozni).

Ami a kecskéket illeti: adják a tejet szépen, hol többet, hol kevesebbet, de nagyjából ugyanannyi tej jut minden napra, azaz körülbelül napi 6 litert. Mindig mást készítek a tejből: feta sajtot, krémsajtot, túrót, félkemény sajtot, friss, fűszeres sajtot, grillsajtot vagy joghurtot. Egyszer próbáltam a "kecskenyicát" (parenyica kultúrával készül) is. Isszuk is a tejet, a gyerekek és Rocker tőgymelegen, pasztőrizálás nélkül, én csak pasztőrözve. A sajtkészítés melléktermékeként előszeretettel fogyasztjuk az édes tejsavót, a savanyúbb savót pedig mindig visszük a kecskéknek (vízzel felesben hígítva kapják). A zsendice (vagy lecsepegtetve az orda) a másik nagy kedvencünk. Abból nincs sok, úgyhogy mindig nagy becsben tartjuk. Boltba nagyon ritkán járunk most, hogy egyre több zöldségünk terem és kaptunk ajándékba sok-sok cseresznyét is, na, meg itt a sok házi tejtermék, a kenyeret magam sütöm, szinte tényleg csak néhány alapanyagra meg papírárura van szükségünk. Tejföl helyett legutóbb már a joghurtomat használtam, teljesen jól illett az ételhez.

Az első kaszálás is megvolt már. Kinéztünk egy szép, száraz, napos hetet, akkor lekaszáltattuk a füvet, meg is száradt, így pár nap múlva össze is szedtük. Mindet nem sikerült még beszállítani a szénatárolóba, így fóliával letakarva várják sorsukat. Mivel nem volt segítség, ezért érdekes látvány lehettem, 39 hetes terhesen én segítettem vasvillával pakolni a szénát. Jó kis torna volt, mit ne mondjak.

A pályázattal kapcsolatban semmi hír, sőt, azt olvastam valahol, ne is várjuk, hogy ősznél, de az is lehet, hogy jövő tavasznál előbb egy "igen" vagy egy "nem" választ kapunk. Így tehát én már nem is számolok ezzel a lehetőséggel, saját erőből kell megoldani, hogy május 1-jén az egyik vendégházunk megnyisson. Rengeteg ötletem, tervem van ezzel kapcsolatban és folyton gondolkodom, mivel lehetne még feldobni a vendégházunkat, hogy jól érezzék magukat a vendégek.

Hogy egy kis recept is legyen. A sóskaleveleket már nagyon időszerű volt leszednem. Mára sóskás pitét sütöttem, holnapra pedig vöröslencse fasírt lesz sóskakrémmel és kölessel. A receptek megtalálhatók az Ízőrző nevű blogomon, ITT és ITT és egy sóskás összefoglaló ITT.

Néhány fotó, amit még az "özönvíz" előtt készítettem:

Rozmaring csupa virágban.

Zsálya

Felirat hozzáadása

Paradicsom

Csipkerózsa

Uborka

Cékla

Egres

Lóhere

Kamilla

Málna

Ribizli (korábbi, nagyobb szemű)

Ribizli (kisebb szemű, később érik, de finomabb a másiknál)