Meccs

Csütörtök délután elmentek a gyerekek a nagymamához és ott is töltötték az egész hétvégét. Ezt kihasználva igyekeztünk minél több feladatot elvégezni, hogy végre utolérjük magunkat. Az egyetem miatt mindig elmaradásban vagyunk. Még egy vizsgája lesz Rockernek és utána végre 2 hónap szünet következik. Szeptembertől aztán kezdődik minden elölről, de az nyugtat, hogy akkor már a 3. évfolyamot járja majd.

Csütörtök este a káposztáskertben kapáltam, vagyis inkább gazoltam, mert már akkora volt a gaz, hogy nem látszott ki a kukorica. Borsót is szedtem, Rocker addig összerakta a szénát és elment tejért, hogy tudjak túrót készíteni. Éjszaka kifejtettem, majd blansíroztam, fagyasztóba tettem a borsót, Rocker meg készült a szombati vizsgára. Szombaton itthon kapáltam, ahol tudtam, magokat vetettem, végre rendbe tettem a nyári konyhámat (nagyon hangulatos), mostam, cseresznyét főztem be, elkészült az első adag kovászos káposzta is, este meg szőlőt kötöztünk Rockerrel. Szombaton játszott a magyar válogatott Izland ellen. Rocker szereti a focit, ezért tervezte is, hogy megnézi a meccset fotelben ülve, de végül nem volt rá ideje. Aztán jött az ötlet: akkor majd kötözés közben hallgatja. A rádiót zsebre vágta és munka közben követte az eseményeket. Na meg, így én is kénytelen voltam. Vasárnap cseresznyét szedtem, főztem sokfélét (lásd később), befőztem megint egy adag cseresznyét, Rocker pedig készítette az aszalómat.

Nem terveztem még a cseresznye eltevését, de sajnos nagyon csapadékos időnk van idén, így kénytelen voltam előrébb hozni a szüretet, ugyanis rohadni kezdett a gyümölcs. A cukkinin is látom, hogy már most foltos a levele (gondolom, a sok esőtől), pedig ez még nagyon korai.

Az első adag üveg elmosva:

Cseresznye:

Óriási cseresznyék lettek az idén:

Meccs a szőlőben, rádió a zsebben:

Vasárnapi kép. Ezek, amik itt láthatók, a vasárnapi ebéd, vacsora és a hétfői ebéd hozzávalói. A sóska mondjuk hiányzik a képről, mert azt csak délután szedtem le, hogy ne fonnyadjon meg, mire főzök. Mi készült ennyi kerti finomságból? Főzés nélküli kapros uborkalevest, cseresznyés clafoutis, frankfurti leves (ugyanolyan jó lesz, mint kelkáposztából), cukkini és karfiol sörtésztában kisütve, hozzá tzatziki, kecskesajtkrémes sóskatorta (a sajtkrémet is én készítettem, a süti receptje hamarosan az Ízőrzőn), végül befőtt és cseresznyedzsem (ez utóbbi is egy újítás, ilyen cseresznyéből még nem főztem lekvárfélét).

Jól haladtunk, de a gyerekek hiányoztak. Alig várom, hogy hétfőn újra itt legyenek. Hiába, na, velük teljes itt az élet.

Lassan, de haladunk

Esős, dörgős időnk van ma, így nekem sincs kedvem kimozdulni, pedig lenne mit csinálnom. Helyette inkább rendezem a blogokat (összesen hármat írok, több-kevesebb sikerrel: egyet, ami nem publikus, egy nyilvános receptgyűjteményt, hogy ne papírfecniket gyűjtsek, mert úgyis van már bőven és ezt, amit Rockerrel ketten írunk kertészkedéssel és remélhetőleg állattartással kapcsolatos tapasztalatainkról, ballépéseinkről és sikereinkről).

Végre újra készül és talán hamarosan el is készül a sörkollektoros aszalóm. Már nagyon várom. Pár hónapja elkezdte Rocker, de az egyetem, majd a kerti munka miatt a sarokban porosodtak az alkatrészek. A hétvégén azonban ismét előkerültek és ha minden jól megy, legkésőbb egy hét múlva ki is próbálhatom. Először meggyet fogok aszalni benne. Aztán barackot. Szerettem volna kipróbálni, milyen az aszalt eper, de majd jövőre. Nem csak gyümölcsöket, zöldségeket is szárítok majd. Sok ötletem van. 

Hamarosan érkezik hozzánk három kecske (talán jövő héten). Velük gyakoroljuk, milyen az állattartás, ezen belül is, milyen kecskékkel foglalkozni. Még soha nem volt kutyán kívül más állatunk. Izgulok eléggé.

Közben eltettem egy nagy adag kaprot. Már virágzásnak indult, így tovább nem várhattam vele. Ilyenkor leszedem, ha tisztának tűnik, akkor csak lerázom, ha olyan sáros, mint most volt, akkor előbb megmosom, szárítom. Ezután kiporciózom zacskókba (mindegyikbe annyit teszek, amennyi majd kell a kovászos uborka vagy kovászos káposzta készítéséhez). Eközben persze jöhet az újabb vetés, hogy mielőbb legyen sok friss kaprunk. A káposzta szépen nő, így szerintem pár nap múlva készülhet az első adag kovászos káposztánk. A fóliában lévő uborkánk is terem most már annyit, hogy lassan nem bírjuk megenni a napi termést, úgyhogy hamarosan uborkát is kovászolok. Télire aztán befőzöm egy részét, azt esszük savanyúságként.

Kinyílott az első körömvirágom is és elkészült a nyárikonyhám szekrényajtaja, így lassan oda is beköltözhetek. Hurrá!

Anyuék vöröshagymája pedig ilyen óriásira nőtt a kertben (ez az én kezem):

Körömvirág

Levendula és konyha.

Egy nagy tál kapor.

Idei első paprika, sokadik uborka.

A holnapi ebéd (vöröshagyma, sóska, alatta zöldborsó és répa még tavalyról).

Vízitormánk

Nekem már ezek jelentik az értéket és nem az, milyen TV porosodik a nappaliban (nincs TV-nk amúgy) vagy milyen telefonról küldök sms-t. Egy dolog zavar csak. Nincs a közelünkben olyan korban hozzánk illő, kisgyerekes család, házaspár (vagy legalábbis még nem találkoztam ilyennel), akik hasonlóan élnek és gondolkodnak, mint mi. Időnként jó lenne ilyen társaságban kikapcsolódni, tapasztalatot cserélni.

Karfiol

Még soha nem volt a kertben karfiol. Káposzta, brokkoli, kelbimbó már kipróbálva, de a karfiol valamiért kimaradt. Télen mondtam Rockernek, hogy olyan drága a boltban a karfiol, már vagy egy éve nem is vettem, ettem, jó lenne megpróbálni, hátha itthon is lehet termeszteni. Tegnap kapálás közben belenéztem az egyik közepébe és ezt pillantottam meg:

Olyan boldog voltam. Már nagyon vártam, hogy valami történjen a karfiolokkal. Mindig csak lestem, hol, hogyan nő majd a virág. Csak azt nem tudom, házi körülmények között meddig kell várni, mekkora lesz a karfiolvirág (a brokkoli soha nem lett akkora, mint a boltban kapható, ezért gondoltam, a karfiol sem nő olyan méretesre). Azt hiszem, holnap leszedem, mert nekem úgy tűnik, kicsit kezd szétnyílni. Egyébként tavasz elején, fóliában nevelkedett a palánta és utána ültettük csak ki.

Gyümööölcs!

Sokszor nehéz, sokszor inkább én is mennék kirándulni vagy csak heverésznék, olvasnék kedvemre egész nap, de mikor érik minden, amikor leszedhetjük a saját piacunkról (a kertből) az egészséges, friss, illatos gyümölcsöt, zöldséget, akkor azt mondom, hogy mégis nagyon jó nekünk.

Paradicsom

Egy-két hete, hogy beköszöntöt az igazi meleg, minden nap másként fest a kert. Minden napra jut valami szemmel látható változás. Vasárnap még csak virág volt a cukkinin, hétfőre már ott a zöldség is. Egyik nap még éretlen a málna, másik nap piros. A cseresznye sárgából rózsaszínbe, majd pirosba vált pillanatok alatt. Ha egy nap kimaradna és nem járnám végig a kertet, két-három nap múlva már egy egész más kerttel találnám szembe magam. A karalábé olyan gyorsan megérett, hogy majdnem el is felejtettem felszedni (volt belőle főzelék, sült csirke mellé köret és palacsintatésztában is sütöttem egy adagot. A maradék blansírozás után ment a fagyasztóba). Az egyik sor zöldborsót leszedtem. A később érő fajta majd talán jövő hétre érik meg. Volt már itt borsós pitétől kezdve borsófasírton át minden. Jó pár zacskóval tettem el a mélyhűtőbe is. Uborkát minden estére találok a fóliában és a paprikáról ne is beszéljünk. Gyönyörűen érik. A tapasztalat az, hogy hiába van fóliasátrunk, érdemes már februárban elvetni a paprika- és paradicsommagokat idebent. Az ablakpárkányon jól elvannak (kicsit megnyúlnak, de ez nem gond), majd, mikor már nincsenek fagyok, kivisszük a fóliába. Amikor megerősödik, akkor vagy a fóliában ültetjük el vagy kint a kertben. A paradicsom gyönyörűen rendbejött. Áprilisban ültettük ki a palántákat és sajnos volt egy hét, amikor fagyott. A paradicsom levelei ezért sokáig sárgás színűek voltak (gondolom, kicsit megfagytak). Már azt hittem, tönkrementek, de szerencsére beavatkozás nélkül meggyógyultak. Most már szép, erős és egészséges zöld színű a levele.

Itt a leszedett sor:

Ez meg anyuék termésének egy része:

Már szép a paradicsom kint is:

Ez az új telken termett. Nem tudom, mi a neve, csak azt, hogy éretlennek tűnik, de nagyon édes:

Virágzik az oregánó:

Itthon

Az előző bejegyzésben arról meséltem, hogy hol jártunk a hétvégén. Most viszont azt szeretném leírni, milyen hangulatban indultam el itthonról.

Már hónapok óta vártam, hogy mehessek Gyűrűfűre. Nagyon szeretnék minél jobb sajtot készíteni, egyelőre főleg a magam és családom örömére. Eljött a hét, mikor már csak pár nap volt hátra az indulásig. Egyre idegesebb lettem. Nem csak amiatt, hogy előre kell készítenem egy csomó ételt a családnak, meg még a borsót is el kell tennem indulás előtt és még a kertet is rendbe kellett vágni, hanem azért, mert el kellett mennem itthonról. Aztán eljött az indulás napja. Végigsétáltam a kertben. Elmentem a szőlősor mellett és megéreztem a virágzó szőlő illatát, amit nagyon szeretek. Ránéztem a dúsan virágzó cukkinira, majd megláttam a mákvirágokat. Leszakítottam és megettem néhány cukorborsót, kerestem érett eperszemeket és csipegettem a pirosodó ribizliből. Megláttam a "kamillamezőt"  a pince tetején és a nyíló levendulát. Lehetne még sorolni, de most nem teszem. Akkor úgy éreztem, én nem tudok még csak pár napra sem kilépni ebből a kertből. Azt hiszem, ez már függőség.

Természetesen aztán helyrebillentem azért indulás után és akkor már ismét izgatottan vártam, hogy sok új és hasznos információval legyek gazdagabb a hétvégén. Jól és gyorsan eltelt az a pár nap, amit az ország déli részén töltöttünk, de azért olyan jó volt ismét itthon lenni.

Sajtkészítő tanfolyamon jártam

A hétvégén elutaztunk mind a négyen. Az úti cél Helesfa és Gyűrűfű volt. A szállásunk Helesfán, a Galóca vendégházban volt, a tanfolyam pedig a gyűrűfűi Tündérmajorban. A tanfolyam pénteken kezdődött, de mi már csütörtök délután elutaztunk, mert így kényelmesebb volt a gyerekek miatt. Rocker most legalább el tudott tölteni pár napot a gyerekekkel, ráadásul úgy, hogy én, mint folyton irányító és aggódó anyuka, nem szóltam bele a mókájukba. Bicajoztak, játszótereztek, fociztak, piknikeztek, de leginkább az udvarban lévő állatokkal foglalkoztak. Gergő folyton a kecskéket etette, Panninak meg a nyulak és a macskák tetszettek legjobban. Az első nap mást nem is csináltak, csak az állatok körül sündörögtek.

A tanfolyam felépítése úgy nézett ki, hogy első és második nap félkemény sajtot, túrót, ordát, lágy sajtot készítettünk, de elhangzottak praktikus tanácsok tejfeldolgozó üzem létesítésével kapcsolatban, tárolásról, tejhibákról, csomagolásról. A harmadik nap második felében én már nem vettem részt az előadáson, mert Rocker az áprilisi, 3 napos tanfolyamukon már meghallgatta az állattartással kapcsolatos tudnivalókat.

A tanfolyam alatt természetesen étkezést is lehetett kérni, ahol csupa kecskés ételt szolgáltak fel. Én nem fizettem be, mert az utazás előtt egy nappal megfőztem mindent, amire a családomnak szüksége lehet az útra (nagy munka volt, de hosszú az éjszaka), valamint vittünk itthonról salátát és gyümölcsöket, sütöttem kenyeret, vittünk tejet, így takarékosan megoldottuk az utazás e részét.

A héten újra belelendülök a sajtkészítésbe (utazás előtti 2 hétben már nem készítettem túrón és krémsajton kívül semmit, mert nem akartam magukra hagyni a sajtokat, míg nem vagyok itthon). Na, de most, az új információk birtokában alig várom, hogy ismét kísérletezzek. Jajj, csak lenne hosszabb a nap!

Hasznos volt a tanfolyam, ajánlom mindenkinek.

Semmiképp nem szeretném kihagyni, hogy indulás előtt néhány nappal Rocker egy komplett munkaruha felszereléssel tért haza. Kaptam fehér cipőt, nadrágot, felsőt és sapkát is. Nagyon örültem ennek az ajándéknak! Itt a cipő még utcai:

Május végén

Hamarosan levehetem az első uborkát és karalábét:

Újdonságok a kertben: cukorborsó lila és zöld színben. Azt olvastam, hogy a lila nem olyan édeskés és zsenge, mint a zöld. Meglátjuk. Fotózás közben kedvet kaptam, így ma vacsorára a zöldből már főztem is. Spárgás-cukorborsós tésztát készítettem. Amilyen egyszerű, olyan finom ez az étel. Soha nem ettem még cukorborsót, de az első kóstoló meggyőzött. Nyersen is igen finom amúgy.

Házi túróból készült kapros- túrós lepény és kovászos uborka lesz hamarosan a társa:

Bevált a februári palántanevelés. Már ilyen termés látható a paradicsomon. Februárban elvetette Rocker a magot. Bent, a lakásban neveltük a palántának valót. Nem túl ideális hely palántanevelésre, de sajnos jelenleg más megoldás nem jöhet szóba. A lényeg, hogy eléggé megnyúltak a végén a palánták, de szerencsére jött a meleg, kimehettek a fóliába és gyönyörűen helyrejöttek. A másik jó hír, hogy a sárguló paradicsomok, melyekről néhány napja írtam, kigyógyultak. Most már szép zöld mind. Valószínűleg tényleg az áprilisi fagy ártott meg nekik.

Tavaly vetettünk először jégsalátát. Nagy kedvenc volt. Idén sem maradhatott ki. Mi nem ritkítjuk, nem bánjuk, ha nem fejesedik.

Vízitormánk is most van először (ki kellene már gazolni, de senkinek nincs rá ideje):

Ez pedig a gyógyuló paradicsom (ezem kívül a fóliában is van kb. 6 tő és a kertben erre-arra, ahova fért, még 6 tő):

A paprikák, amiket Rocker ültetett szerda este. Panni is segített betakarni a palántákat.

És a chia mag kísérlet itt tart. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle:

Jelenleg a kamillát gyűjtögetem szorgalmasan, minden nap, a pince tetejéről. Leszedem és megszárítom, majd elteszem télire. Ezen kívül más eltennivaló most nincs a kertben, de ez hamar változhat, hisz minden reggel egy új kert fogad, annyit változik egy éjszaka alatt.

Szénaboglya

A múlt hét eléggé melós volt, az összes szabadidőm kaszálással töltöttem. Ez két hasznos következménnyel járt: egyrészt van egy jó adag széna, amit a kb. 1800 négyzetméterről lekaszáltam, másrészt ahogy úszni is csak mély vízben lehet, kaszálni is csak úgy lehet megtanulni, ha azt elég sokszor ismétli az ember. Nos, pár tízezer kaszasuhintás már a kezemben (illetve lábamban, hátamban) van, úgyhogy elmondhatom, hogy már nem vagyok teljesen kezdő. Mindig is szerettem kaszálni, de így, hogy ráéreztem a technikájára, egész más élmény.

Aztán ugye át kellett forgatni a levágott szénát, majd fölkupacolni. Elég szép boglya lett belőle, és még bőven volt ekkor, ami még éppen csak száradni kezdett. Szóval örülök, mert becslésem szerint kb. másfél nagybálányi (4-5 mázsa) szénánk lett. Már tényleg csak állat kell, ami megeszi.

Közben hétfőn elkészült a kerítés a "legelő" körül, úgyhogy indul az agyalás, hogy hogyan lehetne mihamarabb szállása a kecskéknek.

Hát most itt tartunk.

Aztán ma meg rohamtempóban kiültettem a fóliából 56 paprika tövet. Remélem, jobban sikerül, mint tavaly.

Az idei első gyümölcs a kertben

Végre! Ma leszedtem a gyerekekkel az év első gyümölcsét a kertben. Hihetetlen boldogok voltak, mikor szóltam nekik, hogy találtam érett epret (szamócát). Nem is gondoltam, hogy ennyire lelkesek lesznek. Számomra ez nagy öröm és boldogság.

Később a szomszéd is áthívott, hogy szedjük le nála is az epret, meg vigyünk cseresznyét. Gyönyörű, fekete, lédús, édes cseresznyéi vannak. Számomra ez az igazi öröm. Izgatottan várni minden évben, mi kel ki az elvetett magból (pedig már évek óta szedem a cukkinit, a paradicsomot, de mégis...), várni a sok finom gyümölcsöt, hogy beérjenek, finomakat főzni a zöldségekből. És közben gyönyörködni a gyerekekben, ahogy boldogan szedegetik a sok finomságot a kertben.